Megérzi az ember, ha cukorbeteg lesz? Tények és gyakori tévhitek a betegségről

Egyre több embernél diagnosztizálnak 2-es típusú cukorbetegséget, ennek ellenére több tévhit is kering az állapottal kapcsolatban a köztudatban.

 

Dr. Bibok György, a Cukorbetegközpont diabetológusa a leggyakoribbak tévhitekről mondja el, miért nem igazak.

Csakis a túlsúlyosak lehetnek cukorbetegek?

Az egyik legelterjedtebb tévhit a 2-es típusú cukorbetegség kapcsán az, hogy a diabétesszel küzdők mind súlyfelesleggel is küzdenek. Való igaz, a betegség rizikóját igencsak megnöveli a túlsúly, ám ez még nem jelenti azt, hogy a normál BMI-vel rendelkezők - esetleg a sovány kategóriába tartozók - nem szenvedhetnek cukorbetegségben.

Statisztikák szerint ugyanis a betegek körülbelül 10-20%-ánál nincs súlyfelesleg - nem beszélve a prediabéteszről, ahol még nagyobb számban találni megfelelő testtömeggel rendelkezőket. Ennek oka, hogy a cukorbetegség rizikóját nem csupán a túlsúly növeli meg, hanem a mozgáshiány, az egészségtelen étrend, az alváshiány, illetve a genetikai tényezők is. Ráadásul előfordulhat, hogy az illetőn nem látszik a plusz zsírréteg, de a belső szervei körül már lerakódtak a zsigeri zsírok, ami ugyancsak rizikótényezőnek számít.

Minden cukrosnak inzulinra van szüksége?

Amennyiben valaki megkapja a diagnózist, miszerint cukorbetegséggel küzd, egyből a mindennapi injekciózást látja maga előtt. Pedig a 2-es típusú cukorbetegség alapkezelése a diéta, a mozgás és a hozzáadott gyógyszeres terápia, ami elsősorban tablettás kezelést jelent.

Az előfordulhat, hogy a felfedezéskor észlelt nagyon magas vércukorértékek, a felborult anyagcsere-állapot miatt először inzulint kap a 2-es típusú cukorbeteg, azonban a cukorháztartás normalizálása után, a helyesen tartott diéta és a megfelelő napi mozgástevékenység mellett az inzulin fokozatosan elhagyható, és helyette csak tablettás és - vagy - nem inzulin típusú injekciós kezelés is elégséges lehet a normális anyagcserehelyzet biztosításához.

A gyógyszeres kezelés élethosszig tart?

Sajnos a tudomány jelenlegi állása szerint a cukorbetegség nem gyógyítható, viszont megfelelő terápiával kitűnően egyensúlyban tartható, ha korán felismerik a betegséget. Ez azt is jelenti, ha valaki a felfedezéstől kezdve pontosan betartja az előírt, személyre szabott életmódot, úgy lehetséges, hogy nincs szüksége sem inzulinra, sem pedig tablettára. Ez azonban csakis a 2-es típusra vonatkozik.

Természetesen a rendszeres vércukorszint-ellenőrzésre és időszakos, évi minimum egy-két alkalmas orvosi konzultációra ilyen esetekben is szükség van. A gyógyszeres terápia bevezetésének eldöntése a cél-vércukorértékek és a HbA1c-adatok ismeretében történik az orvosi vizit alkalmával.

Mindig érezni, ha magas a vércukorszint?

A túl magas vércukorszintet hiperglikémiának, míg a túl alacsonyat hipoglikémiának nevezik. Mindkét állapot igen veszélyes, hiszen súlyos szövődményeket okozhatnak, ezért fontos a glükózértékeket normál tartományon belül tartani.

Bár mindkettőnek vannak tünetei, előfordulhat, hogy valaki csak a lényegesebb, nagyobb kilengéseket érzékeli. Éppen ezért van szükség rendszeres vércukormérésre, melynek adatai alapján eldönthető, hogy a beteg elérte-e a számára kitűzött cél-vércukorértékeket, vagy, ha nem, akkor szükséges a terápia módosítása.

A szénhidrátok ellenségek?

Kenyér, tészta - olyan ételek, melyek sokaknál naponta kerülnek az asztalra. Sokan úgy gondolják, a cukorbetegséggel küzdők örökre lemondhatnak a finom szénhidrátokról, hiszen a cukor mellett a másik fő ellenségnek számítanak.

Pedig az állítás döntően a finomított, magas glikémiás indexszel rendelkező szénhidrátokra igaz. Az orvos és dietetikus által meghatározott mennyiségben és megfelelő napszaki elosztásban a lassú felszívódású szénhidrátok fogyaszthatók - ilyenek például a teljes kiőrlésű gabonából készült pékáruk.

• egészség
• cukorbetegség
• tények
• tévhit
• Életmód