Két magyar nő, akiknél méhnyakrákot diagnosztizáltak: a 30-as éveikben győzték le a betegséget

A rákbetegséggel kapcsolatban sokáig elsősorban az idősebb korosztály jutott eszünkbe, ám napjainkban a betegek átlagéletkora egyre inkább a fiatalabb korosztály felé tolódik. A méhnyakrák például leggyakrabban 30-40 éves korban alakul ki. Európában és Magyarországon az emlőrák után a második leggyakoribb rosszindulatú megbetegedés a 45 év alatti nők körében.

Hazánkban évente mintegy 1500 nő kapja meg orvosától a méhnyakrák-diagnózist, és ugyanennyi idő alatt nagyjából 400 nő veszíti életét a betegségben. Cikkünkben két magyar nő osztotta meg történetét arról, hogyan sikerült szembenéznie és leküzdenie a betegséget, a gyógyulási folyamat során milyen változásokon mentek át fizikai és lelki értelemben.

Méhnyakráktúlélők történetei

Alexandra: Megfogadtam, hogy élni fogok

Alexandra 37 évesen szembesült a diagnózissal. Először úgy tűnt, 1b stádiumban van – ez azt jelenti, hogy klinikailag látható a tumor –, ami miatt konizációt kellett végezni. Ilyenkor a méhnyakból kúp alakban kimetszenek egy szövetdarabot, melyet szövettani vizsgálatra küldenek.

– Sajnos a daganat gyorsan terjedt. Amikor a konizációmat végezték, 1b stádiumról tájékoztattak, emiatt javasolták a radikális Wertheim-műtétet. Az operációt megelőző vizsgálatokon sajnos nem derült ki, hogy áttéttel rendelkezem. Így a műtét után tudtam meg, hogy már 3a stádiumban vagyok. Az áttét miatt a teljes medencetérségből eltávolításra került a nyirokcsomó-hálózat. Utána jött a számomra nehezebbik része, pár hétre rá kezdtük meg a további kezelésem, ami 25 sugárterápiából és 5 kemoterápiából állt.

Alexandra azonban mindezzel együtt szerencsésnek mondja magát, mivel a szűk család és néhány közeli barátja is mellette állt a kezelések idején.   

– Mindenki a maga módján, de igyekezett segíteni, legyen akár egy jó szó, vagy bármilyen hétköznapi tevékenység. A segítő szerepe is nehéz, nekik ugyanúgy meg kell birkózni a helyzet súlyával, és emiatt a beteg hullámzó kedélyével is. Emellett csatlakoztam egy sorstársi közösséghez is, ami segített a betegségem és a helyzetem jobb megértésében is. Hatalmas mankó, hogy a Mályvavirág Alapítvány ennek platformot hozott létre, ahol az érintettek tabuk nélkül beszélgethetnek, és segíthetik egymást. A kórházi stábban pedig mindenki támogató és türelmes volt velem, ami szintén hatalmas löket volt, főleg a sugárterápiás kezelőkkel, hiszen velük minden hétköznap találkoztam. Gyakran mosolyt csaltak az arcomra.

Mint Alexandra mondja, a betegsége lelki oka a gyász lehetett, melyet korábbi kedvese elvesztése miatt érzett. Ugyanakkor pontosan ez az élmény volt az, mely erőt adott számára a gyógyuláshoz.

– Megfogadtam annak idején, hogy élni fogok, mert még nagyon sok élményt kell gyűjtenem, hiszen az élet lehet rövid is.

A kezelések következtében Alexandránál korai menopauza következett be. De mint mondja, kellő odafigyeléssel, életmódbeli változtatásokkal a kellemetlen változókori tünetek jól kezelhetőek. 

– A hormonterápia mellett odafigyelek a táplálkozásra, és rendszeresen sportolok. Ezekkel a menopauza tünetei jól karbantarthatóak, elkerülnek a sokak által ismert hőhullámok és a súlygyarapodás.

Természetesen a műtét, illetve a kezelések során sok minden átértékelődik az emberben, így a gyógyulást követően nem pontosan ott folytatják, ahol a betegség előtt abbahagyták.

– A betegségem megtanított, hogy jobban vigyázzak magamra és jobban szeressem magam. Hálás vagyok a testemnek és a lelkemnek, hogy ennyi mindent kibírt, és emiatt is vigyázok már rá annyira. Megtanultam állni, és sokszor térdepelni. Két éve tünetmentes vagyok, és azóta sokat változtattam az életmódomon. Ennek köszönhetően azok az emberek vesznek körül, akikkel tényleg minőségi időt tudunk egymásra szánni, és őszintén, teli szájjal együtt nevetni. A testem pedig a menopauzát leszámítva sosem volt ilyen erős és nőies. A betegség előtt nem voltam sportember, idén pedig a Balaton-átúszásra készülök már. A hasamon lévő heg már csak egy emlék, hogy milyen bátor vagyok, és kellő munkával bármit elérhetek.

Kata: Elég nagy lecke volt

Katát 39 évesen diagnosztizálták 1-es stádiumú méhnyakrákkal. Abból a szempontból szerencsésnek mondja magát, hogy nem volt szüksége sem sugárkezelésre, sem kemoterápiára, ugyanakkor a méhét laparoszkópos műtét útján eltávolították.

– A műtét során vettek mintát a nyirokcsomókból, mely szerencsére negatív eredményt mutatott, ezért nem volt szükség utókezelésre. A műtétet követően nagyon sokat segített a család és a barátok támogatása: bárkit felhívhattam, ha félelmeim voltak. És nagyon hálás vagyok az orvosaim szakértő és kedves hozzáállásáért is.

A műtét után Kata igyekezett pozitívan állni a történtekhez, és mint mondja, alapvetően szerencsésnek érzi magát, mert nem tapasztal semmilyen egészségügyi változást a műtét óta.

– A műtétig az volt a „feladatom” hogy ne gondoljak arra, hogy van ott valami. Majd a műtétet követően csak arra összpontosítottam, hogy ez elég nagy lecke volt és csak jól alakulhat a jövő. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert nem veszek észre semmilyen életminőséget érintő romlást.

A gyógyulás Alexandrához hasonlóan Kata életébe is hozott változásokat. Az átélt események hatására változtatott az életmódján, és már nem retten meg a rutin orvosi vizsgálatoktól.

– Korábban nem jártam nőgyógyászati vizsgálatra, mert azt gondoltam, ha nincs semmilyen tünetem, nem kell vizsgálatra mennem. Persze ebben nagy szerepet játszott a mindenféle kórházi, orvosi vizsgálattal kapcsolatos félelmem. Ha korábban mentem volna el egy vizsgálatra, talán nem kellett volna ilyen drasztikus beavatkozással elveszítenem a lehetőségét annak, hogy anya legyek. Ma már tudom, hogy egy rutinvizsgálat nem jár fájdalommal és az, hogy nincs tünetem, nem jelenti, hogy nem is lehet baj. Próbálok tudatosabban étkezni, sportolni és élni.

(Képek: Getty Images Hungary.)

• méhnyakrák
• rák
• női egészség
• ráktúlélő
• méhnyakrák akta
• Életmód