A szuperételek megosztják a vásárlókat: míg egyesek úgy gondolják, az egész téma puszta marketingfogás, mások szívesen áldoznak több pénzt a kiemelkedően egészségesnek tartott élelmiszerekre.
A téma minden bizonnyal nem fekete és fehér, némi igazsága mindkét félnek lehet, hiszen még a valóban magas vitamin- és ásványianyag-tartalmú ételek egy része is teljesen értéktelennek számított régen, vagy egyenesen veszélyesnek tartották a fogyasztásukat, ezért a mai népszerűségüket legalább részben a gasztronómiai trendek alakulásának is köszönhetik.
A szuperételek meglepő története
Ma már a felső társadalmi rétegek eledelének számít a homár vagy az avokádó, és igen kedvelt reggelinek számít a zabkása, de nem volt ez mindig így. Sőt a paradicsom és a quinoa története is okozhat meglepetést számodra.

A luxuséttermek étlapján szerepel manapság a homár, ám a történelem során sokáig emberi fogyasztásra szinte alkalmatlannak tartották, legfeljebb a foglyok és a legszegényebbek ették, az amerikai kontinens keleti részén pedig csak trágyaként használták. A vasút térnyerésével azonban másutt is elterjedt, ahol ínyenc falatnak számított, így egyre értékesebb lett.
Fotó: Jeffrey Hamilton / Getty Images Hungary

A paradicsom az európai konyhában is nagy népszerűségnek örvend, a 18. és 19. században azonban egyenesen mérgezőnek tartották. A magyarázat szerint az ólomtálak nehézfémtartalmát kioldotta a savas leve, ami nagyszámú mérgezéshez vezetett. A zöldség renoméját a pizza mentette meg az 1800-as évek végén, általa lett igazán népszerű.
Fotó: Hinterhaus Productions / Getty Images Hungary

A quinoa magas fehérjetartalmú álgabonaként ma az egészségtudatos társadalom kedvence. A növény valójában egy Andokban termesztett gyom, mely a disznóparéjfélék családjába tartozik, és sokáig a szegények alapvető táplálékának számított Bolíviában és Peruban. Etikai szempontból vitatják fogyasztását, mivel a trenddel az ára is úgy megugrott, hogy a helyiek már nem tudják megfizetni.
Fotó: Arterra

A tonhalat a halászok sokáig értéktelen szemétnek tartották, főleg az Egyesült Államokban, ahol a lakók jellemzően a könnyű húsokat fogyasztották. A háborúk után a „tenger csirkéjeként”, kitűnő fehérjeforrásként robbant be aztán a köztudatba, és lett olyan népszerű, hogy ma a túlhalászásban leginkább érintett halak egyikévé vált.
Fotó: Brett Stevens / Getty Images Hungary

A zabpehely egészséges, teljes értékű reggelinek számít ma, régen viszont inkább csak takarmányozási célra használták a gazdaságokban. Népszerűségét Ferdinand Schumacher német vállalkozónak köszönheti, aki az USA-ban reggeliként kezdte forgalmazni a zabkását.
Fotó: Arx0nt / Getty Images Hungary

A földimogyorót régen csak az állatok takarmányozására használták - kisajtolt pogácsáját és lombját ma is állatokkal etetik -, és a legszegényebbek fogyasztották. P. T. Baum amerikai showman cirkusza tette népszerűvé először a pörkölt mogyorót, később egyre több helyen árusították. A belőle készülő mogyoróvaj mára nagy népszerűségre tett szert szerte a világon.
Fotó: hudiemm / Getty Images Hungary

A csokoládét ma már szinte mindenki szereti. A spanyol gyarmatosítók azonban még hiába hozták haza a kakaóbabokból készülő ital receptjét, Európában túlzottan keserűnek tartották. Csak azután kezdte meghódítani a világot, hogy elkezdték fűszerekkel, fahéjjal, majd cukorral ízesíteni a vízzel készült italokat. Franciaországba kerülve először élénkítő gyógyszerként árulták, majd az úri élelmiszerek sorába lépett.
Fotó: Aleaimage / Getty Images Hungary

Sokáig az avokádó sem számított különösen értékesnek, hiába hozták el hírét a spanyol gyarmatosítók Európába. A neve egyébként első fogyasztóitól, a közép-amerikai őslakosoktól származik, akik a növényt furcsa kinézetéről heréknek nevezték el. Mára annyira népszerű lett, hogy nagy területű esőerdőket irtanak ki miatta Mexikóban.
Fotó: Bill Ross / Getty Images Hungary
(Képek: Getty Images Hungary.)