Kossuth Lajos húga volt az ország első főápolónője: tragikusan fiatalon hunyt el Zsuzsanna

A hazai ápolástörténet egyik legfontosabb szereplője nem más, mint Kossuth Lajos legkedvesebb húga, Kossuth Zsuzsanna. Mindössze 37 évet élt, ám nagyon fontos szerepet töltött be a magyar történelemben és az egészségügy történetében is.

A modern nővérképzés és betegellátás úttörője, Florence Nightingale kortársa volt, tevékenységük is összevethető, viszont merőben más életút jutott nekik. 

Kossuth Lajos segítőtársa volt

Kossuth Zsuzsanna 1817. február 19-én született Sátoraljaújhelyen, a Barátszer nevet viselő városrészben, Kossuth Lajos ügyvéd és Weber Karolina ötödik gyermekeként. Egyetlen fivéréhez nagyon közel állt, bátyja segített íráskészségének fejlesztésében, és jogi alapismeretekre is tanította az okos és érdeklődő lányt. Már fiatalon szembesülnie kellett a kolerajárvány pusztításaival: 1831-ben kisebb feladatok elvégzését átvállalta kolerabiztosként tevékenykedő testvérétől, valamint a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében segédkezett. Utóbbi révén egyre inkább bevonódott a politikai élet történéseibe. Amikor Kossuthot letartóztatták 1837-ben, Zsuzsannánál is házkutatást végeztek, az utolsó szám kéziratát elrejtette. 

A következő néhány évben számos nehézséggel szembesült: gondoskodnia kellett idős szüleiről, amit az 1838-as pusztító erejű pesti árvíz sem tett könnyebbé.

Az ország első főápolónője

Kossuth Lajos 1840 májusában szabadult, egy évvel később pedig két esküvő is történt a családban. Zsuzsanna bátyja hívével, Meszlényi Rudolf ügyvéd és hírlapíróval kötött házasságot, akinek nővérét, Meszlényi Terézt fivére vette feleségül.

Zsuzsanna és Rudolf Sárbogárdon telepedtek le, mindketten aktívan részt vettek az Országos Védegylet szervezésében. Két leánygyermekük született, fiuk születését a férfi már nem érte meg: 1848-ban elhunyt, családja pedig nehéz anyagi körülmények közé került. Zsuzsannát élénken foglalkoztatták az aktuális történelmi események, a szabadságharc idején a betegek odaadó ápolására vállalkozott.

Sógornője rendszeres vendégeit meggyőzte, hogy készítsenek tépést a sebesültek számára. Kossuth Lajost 1849. április 14-én kinevezték az ország kormányzójának, ő pedig két nappal később az „összes tábori kórházak főápolónője” tisztséget osztotta a húgára, aki roppant komolyan vette a feladatát.

Rendkívüli hivatástudattal bírt

Nap nap után, hónapokon át fáradhatatlanul járta az országot, és szembesült az egészségügyi ellátás tagadhatatlan hiányosságaival. Nem elég, hogy a kórházak száma kevés volt, ápolónőből sem volt elég, és a felszerelés is kívánnivalókat hagyott maga után. Munkájának eredményeként 1849 nyarára 72 tábori kórház kezdte meg a működését.

De korántsem csak adminisztrációs feladatokat látott el, ő maga is ápolta a sebesült magyar honvédeket, sőt az osztrák katonákat is. Felhívást intézett honfitársaihoz, majd az ápolásra jelentkezett önkéntes nők koordinálását, tanítását is végezte. Ellenőrizte a kórházak működését, szükségkórházakat hozott létre, Debrecenben raktárt létesített, ahonnan az intézmények működéséhez szükséges eszközöket és kötözőanyagokat biztosították.

Zsuzsanna a végsőkig próbált javítani az egyre reménytelenebbnek látszó helyzeten, ám a szabadságharc bukása után menekülni kényszerült.

Már tüdőbetegség kínozta, amikor Nagyváradon fogságba esett. A családot később Pestre vitték, börtönbe zárták. Zsuzsanna a tárgyaláson magát védte, végül osztrák katonatisztek vallomása miatt mentették fel, akik tanúsították, hogy őket is odaadóan ápolta.  Szabadulása után, hogy eltartsa a családját, nevelőintézetet nyitott, történelmet és nyelveket tanított. Mivel részese lett a Makk József szervezte összeesküvésnek, 1851 decemberében újra lecsukták, 5 hónap után azzal a feltétellel engedték ki, hogy családjával együtt el kell hagynia a hazáját. Brüsszelben telepedett le, csipkeverőműhelyt nyitott. Innen az Amerikai Egyesült Államokba volt kénytelen költözni, de egészségügyi állapota egyre romlott, és 1854. június 29-én, 37 éves korában elhunyt. 

Születésnapja, február 19. a Magyar Ápolók Napja, a Magyar Ápolási Egyesület emlékérmet alapított munkássága előtt tisztelegve. 

Szívbe markoló fotókon a magyar ápolók: hatalmas tiszteletet érdemelnek

Az ápolói szakma emberpróbáló hivatás, fizikai és lelki megpróbáltatás. A dolgozók az élet csodáján túl naponta szembesülnek a tragédiákkal, a nehézségekkel, ezért megilleti őket a tisztelet. A mai kor ápolói mellett a régebbi felvételekből szemezgettünk.

(Borítókép: Than Mór: A budai vár visszavétele. Közkincs, forrása: Wikipédia. Képek forrása: Getty Images Hungary, Wikipédia/Közkincs.)

• egészség
• ápoló
• történelem
• kossuth zsuzsanna
• Életmód