2 mondat, amit egy rákbeteg nem akar hallani – Csak hisszük, hogy segít

A rákdiagnózis nem csak a beteg, de az egész család életét megváltoztatja. Egyetlen pillanat alatt. Túl a daganatos betegség fizikai vonatkozásain, a lelki aspektusai legalább annyira fontosak, így az onkológiai kezelések mellett érdemes pszichológiai segítséget is igénybe venni. Hogyan lehet hozzátartozóként segíteni a daganatos beteget? Mik azok a mondatok, melyekről csak hisszük, hogy segítenek, és melyek azok, amik valóban pozitívan hatnak a lélekre? Mit tehet az ember önmagáért a rákdiagnózist követően? Miért kulcsfontosságú a beteg aktív részvétele a gyógyulásban? Koós Zsuzsannával, a Mályvavirág Alapítvány és a Mályva Egészségközpont egészségpszichológusával, illetve Grób Franciskával, a BioTechUSA pszichológusával beszélgettünk. 

Pszichoonkológia Magyarországon

A rákdiagnózist követően a legtöbben az onkológiai kezelésre fókuszálnak, azt szeretnék tudni, mi a következő lépcsőfok, mely a gyógyuláshoz vezethet. Emellett azonban fontos a mentális, illetve lelki támogatás is. Létezik ma Magyarországon a hagyományos onkológiai kezelés mellett tb-alapú pszichológiai segítségnyújtás a rákkal diagnosztizált betegek számára, mégis kevés szó esik róla.

– A legtöbb onkológiai osztályon a betegek igénybe vehetik pszichológusok segítségét. Tapasztalataink szerint azonban sok beteg ezzel nincsen tisztában, nem feltétlen kapnak kellő tájékoztatást, vagy éppen nem kívánnak élni a lehetőséggel. Intézménye válogatja, hogy mennyire ad teret a pszichoonkológiai tevékenységeknek, mekkora szakemberlétszámmal, milyen kapacitásokkal biztosítja a betegek számára a mentálhigiénés, szupportív, illetve terápiás támogatást egyéni, illetve csoportos szinten – mondja Koós Zsuzsanna.

– Az onkológiai központok rendkívül nagy leterheltséggel látják el a betegeket. Ideális lenne, ha a gyakorlatban is megvalósulna, hogy a pszichológusok az onkoteamek aktív és proaktív tagjai lennének. Van, ahol ez példaértékűen megvalósul, ám sajnos van, ahol még várat magára, és még mindig nincs kellőképpen helyén kezelve a pszichoonkológia szakterület fontossága vagy épp infrastruktúrája – magyarázza Koós Zsuzsanna.

Grób Franciska szerint az információhiányon és az egészségügyi rendszer korlátain túl annak oka, hogy a pszichológiai segítség igénybevétele még mindig nem általános hazánkban, a társadalmi attitűd, a stigma is lehet.

– Sok beteg úgy érzi, hogy „erősnek kell maradnia”, és a pszichológiai támogatás keresése a gyengeség jele lenne. Ez különösen igaz olyan kultúrákban, ahol az érzelmi problémák kevésbé elfogadottak. Ugyanakkor fontos kihangsúlyozni, hogy a kutatások azt mutatják, hogy azok a betegek, akik pszichológiai támogatást kapnak, kevésbé szenvednek depressziótól és szorongástól, és nagyobb együttműködési hajlandóságot mutatnak az orvosi kezelések során. A pszichológiai segítség tehát nemcsak a lelki egészséget javítja, hanem közvetetten hozzájárulhat a kezelések hatékonyságához is.

Ezt mindenkinek tudnia kellene a rákdiagnóziskor

Amikor valaki megkapja a rákdiagnózist, egy hosszú, testileg-lelkileg megpróbáltató út előtt áll. Az onkológiai kezelések kezdetén jó lenne tisztában lenni a betegség pszichés vonatkozásával is – mely erősen befolyásolja a gyógyulás folyamatát. Koós Zsuzsanna elsősorban az érzelmek szabályozásának fontosságára, a stresszkezelésre, a megfelelő öngondoskodásra, a társas támasz szerepére és a hatékony megküzdési stratégiákra hívja fel a figyelmet. 

– Egy rákdiagnózis kihúzza a lábunk alól a talajt. A fizikai tünetek mellett érzelmi megrázkódtatással jár. Számos érzelmet felszínre hozhat: szorongást, félelmet, aggodalmat önmaga és szerettei iránt, tehetetlenséget. Az első lépés ezeknek az érzelmeknek a kezelésében az, hogy felismerjük: ezek természetesek és érthetőek. Az érzelmek segítenek eligazodni a világban, ám ha túl intenzívek vagy elhúzódóak, problémákat okozhatnak. Az érzelemszabályozás azt jelenti, hogy megtanuljuk megfelelően kezelni az érzelmeinket, hogy azok ne akadályozzanak, hanem segítsenek minket a mindennapokban.

– Vannak olyan szabályozási módok, amelyek segítenek a megváltozott helyzethez való alkalmazkodásban és az érzelmi stabilitás megőrzésében, ezeket nevezzük adaptív stratégiáknak. Ilyen például, ha egy nehéz élethelyzetben tudatosan igyekszünk meglátni a helyzet tanulságait vagy pozitív oldalait (ez az úgynevezett pozitív átkeretezés), vagy ha képesek vagyunk távolabbról szemlélni az eseményeket (perspektívába helyezés), például más emberek hasonló tapasztalataival összevetve a saját élményeinket.

– Léteznek azonban olyan stratégiák is, amelyek – bár első pillantásra enyhíthetik a fájdalmat vagy szorongást – hosszú távon fenntartják vagy fokozzák a szenvedést. Ezeket nevezzük nem adaptív érzelemszabályozási módoknak. Ilyen például az önvád (amikor valaki saját magát okolja a történtekért), a rumináció (vagyis a negatív élményeken való folyamatos „rágódás”, anélkül hogy előremozdulnánk), a katasztrofizálás (amikor a helyzetet a lehető legrosszabb kimenettel képzeljük el, túlhangsúlyozva a veszélyt), vagy éppen mások hibáztatása (a felelősség teljes áthárítása, amely feszültséget kelthet a kapcsolatokban).

Így nyújthat támaszt a család, barátok

A betegséggel való megküzdés folyamatában rendkívül fontos szerepet töltenek be a hozzánk közel álló személyek, akiknek a segítségére számíthatunk. Mint Koós Zsuzsanna mondja, kutatások igazolták, hogy összefüggés van a társas támasz minősége, valamint az immunrendszer és a tumor környezetében lévő ölősejtjeinek aktivitása között. 

– Szeretném kiemelni az érzelmi támogatás fontosságát a fizikai tehermentesítés mellett. Gyakori jelenség, hogy egy diagnózist követően problémamegoldó üzemmódba kapcsol mind a beteg, mind a hozzátartozó. Ez egyrészről hasznos, hisz fókuszban van a kezelési terv, az orvosokkal való együttműködés. Ugyanakkor hajlamosak az érzelmeket háttérbe helyezni, félretenni. Ez azonban képes gátat, érzelmi távolságot képezni beteg és hozzátartozó között. A fő hangsúly a figyelmen és az egymásra hangolódáson van. Akkor tud jól támogatni a hozzátartozó, ha figyelembe veszi a beteg szükségleteit, meghallja az érzelmi szükségleteket is. Kérdezzen, kérdezze meg, mire és hogyan van szüksége a betegnek. Kísérje, menjen be vele a vizsgálatokra, ha igényli, jegyzeteljen, készítsenek közösen listát, hogy miket kell megkérdezni az orvostól, legyen praktikusan jelen.

– Engedjük meg neki az érzelmeit, és ne vegyük magunkra, ha a beteg dühéből, frusztrációjából, fájdalmából, tehetetlenségéből, kétségbeeséséből ránk vetít bármit. Ez az út beteg és hozzátartozó számára egyaránt fárasztó, és előbb-utóbb minden családtag szembesül azzal, hogy teljesen kimerült, de nem engedheti meg magának, hogy pihenjen. Érdemes a saját szükségleteinkre is figyelni, mert csak akkor tudunk segíteni, ha mi magunk is megtaláljuk az egyensúlyt.

Mondatok, melyekről csak hisszük, hogy segítenek

– Vannak mondatok, amelyek sajnos a szándék ellenére negatívan hatnak, ám ezek személyiségfüggőek, és az aktuális lelkiállapot is befolyásolja. Amikor azt mondja egy barát vagy hozzátartozó egy betegnek, hogy „Te olyan erős vagy, meg tudod csinálni!”, az nyilván bátorításként hangzik el. Azonban a beteg, aki épp egyáltalán nem érzi magát erősnek, hisz épp kiszolgáltatva érzi magát a helyzetnek, sorsnak, sokkal inkább meg nem értésként élheti meg.

–„Olyan nincs, hogy te ne gyógyulnál meg!”– A realitás az, hogy sajnos ebbe bele lehet halni. Kell a reménybe kapaszkodni. Jövőt tervezni is kapaszkodót, inspirációt és motivációt jelent. Egy ilyen mondat azonban túl nagy teher és elvárás egy erőforrásokért küzdő, fizikailag és érzelmileg megrendült személy számára.

Mondatok, melyek valóban segítenek

– A legfontosabb szempont a megfelelő mondatokhoz és jó kommunikációhoz, hogy a beteg érzelmei és állapota érvényesítve legyenek. Lehessen azokat őszintén kifejezni és azoknak legyen tere a kapcsolatban.  Ha olyat mondunk, hogy „Tudom, hogy ez nem könnyű, de nagyon jól csinálod/látom mennyit haladtál/lépésről lépésre sikerül!”, ebben egyszerre van benne egy érzelmi ráhangolódás, elismerése és tanúsítása a nehézségének, valamint a bátorítás, a belé fektetett bizalom.

–„Szeretnéd, hogy segítsek, vagy megpróbálod egyedül?”– Itt ugyancsak megjelenik a mellette állás, az, hogy számíthat rám, figyelek rá, észreveszem a szükségleteit, felajánlom a segítségem, de rábízom. Hiszek és bízom benne, és tiszteletben tartom az élete és a tevékenysége felett a kompetenciáját.

A betegnek részt kell vennie a gyógyulási folyamatban

Akár méhnyakrákról, akár másfajta rákbetegségről van szó, fontos, hogy a beteg aktív résztvevője legyen a gyógyulási folyamatnak. Ez nem pusztán azt jelenti, hogy betartja az orvos által előírtakat, hanem azt is, hogy mind fizikálisan, mind pszichológiai szempontból igyekszik megfelelő állapotba hozni magát.

– A pszichoneuroimmunológia – az a tudományterület, amely a pszichés állapot és az immunrendszer működésének összefüggéseit vizsgálja – azt mutatja, hogy a krónikus stressz és a negatív érzelmi állapotok gyengíthetik az immunrendszer működését, ami befolyásolhatja a szervezet daganatellenes védekezőképességét. Ezzel szemben a pozitív megküzdési stratégiák, például az aktív részvétel a saját gyógyulásban, csökkenthetik a stresszhormonok szintjét, és javíthatják az immunválaszt. Az olyan módszerek, mint a relaxációs technikák, mindfulness, autogén tréning vagy jógaterápia, segíthetnek csökkenteni a kezelések mellékhatásait – például: fájdalom, hányinger, fáradtság, miközben fokozzák a pszichés jóllétet – magyarázza Grób Franciska.

A rákbetegséggel való megküzdés testi és lelki feladat is egyszerre. A szakembertől vagy hozzátartozótól kapott pszichológiai támogatás segít a betegnek abban, hogy aktívan részt vehessen a saját gyógyulásának folyamatában, erősítse a pszichológiai ellenálló képességét, hatékony megküzdési stratégiát alakítson ki. Az olyan programok is kulcsszerepet játszhatnak a pszichológiai felkészülés jelentőségének felismerésében, mint a Mályvavirág Alapítvány NOPREM programja. Hiszen a gyógyulási folyamat célja nemcsak a testi felépülés, hanem a lelki jóllét és az életminőség javítása.

(Képek: Getty Images Hungary)

• pszichológia
• pszichológus
• rák
• femina akták
• méhnyakrák
• méhnyakrák akta
• Életmód