A túl szoros melltartó is mellrákot okozhat? 8 gyakori tévhit a betegségről

A mellrák kialakulása körülbelül minden nyolcadik-tizedik nőt érint élete során, de szinte mindenki találkozott már valamilyen formában a betegséggel kapcsolatos információkkal, képzettársításokkal. 

Részben a tabusításnak, részben a félinformációknak köszönhetően sajnos rengeteg tévhit él máig a köztudatban, kezdve azzal, hogy a diagnózis felér egy nő halálos ítéletével, holott az emlőrák ma már rendkívül jól gyógyítható, a túlélési arány 60-70%, időben megkezdett kezelés esetén pedig akár 95% is lehet.

Ha többen lennének tisztában a tényekkel, talán kevesebben félnének részt venni a szűrővizsgálatokon, a tudatosság és az edukáció tehát kifejezetten fontos, többek közt a következő tévhitek eloszlatása terén is.

A melltartón is múlhat a mellrák kialakulása

Hosszú ideje tartja magát az a hiedelem, hogy a túl szoros, kényelmetlen, merevítős melltartó, különösen, ha valaki túl sokáig hordja, vagy rendszeresen abban is alszik, fokozhatja a mellrák kialakulásának valószínűségét. 

Ennek magyarázata logikusnak is tűnhet, aszerint ugyanis a szoros ruhadarab gátolja a mellben a szabad nyirokáramlást, ezáltal pedig akadályozza a méreganyagok kiürülését. Ezt a mai napig több kutatás is cáfolta, ugyanakkor valóban célszerűbb kényelmes, jó alátámasztást biztosító melltartót választani, mely véletlenül sem vezet fájdalomhoz, gyulladáshoz. Jellemző lehet továbbá, hogy a melltartó kényelmetlenné válásának oka egy csomó jelenléte, és nem maga a viselet.

Bár a betegség kialakulásáért a nyomódásokat, ütődéseket, a hónalj borotválását és a dezodorhasználatot is gyakran teszik felelőssé, mind ez ideig ezekben az esetekben sem sikerült egyértelmű összefüggést bizonyítani. Arról, hogy melyek a valódi rizikófaktorok, ide kattintva találsz bővebb információkat.

Aki mellrákos, búcsút mondhat a nőiségének

A mellrák gyógyítása sajnos elengedhetetlenné tesz bizonyos, a nőiség megélésén csorbát ejtő beavatkozásokat, mint amilyen a mellműtét, még ha csak a daganatot távolítják is el. Sokszor lehet szükség a teljes melleltávolításra, mint ahogy a kezeléseknek a hormonrendszerre is hatásuk lehet, átmenetileg a menopauzáéhoz hasonló tüneteket eredményezve, vagy épp felfüggesztve a termékenységet. Sokan gondolják azt, hogy a mellrák kezelése miatt a gyermekvállalás is lehetetlenné válik, holott ez sincs kőbe vésve.

A folyamat, különösen, ha valaki még nincs közel a menopauzához, korántsem visszafordíthatatlan, a menstruáció és a termékenység is visszatérhet, de meddőségi specialista segítségét is igénybe lehet venni, ha valaki gyermeket szeretne, betartva a megfelelő várakozási időt. Szóba jöhet továbbá már a kezelések előtt is a petesejt-lefagyasztás.

A megváltozó testkép feldolgozása természetesen nem könnyű feladat, a rekonstrukciós sebészet azonban ma már igen fejlett, melleltávolító műtéteket is jellemzően onkplasztikai szemlélettel végeznek, sokszor egybekötve a helyreállítással. Igen szép eredmények érhetők el, a rekonstrukciót pedig a társadalombiztosítás finanszírozza. Arról, hogy a mellrák után nagyon is van élet, ide kattintva olvashatsz bővebben.

A mellrák kezelése melleltávolításból és kemóból áll

Bár régebben jellemzőbbek voltak a radikális műtétek, ma a sebészek akkora beavatkozást végeznek csak, amekkorára feltétlenül szükség van a biztonsági zóna megtartása mellett. Ha a daganat szövettani mintája nem utal agresszív típusú rákra, és mérete is kicsi, előfordulhat, hogy nem távolítják el a mellet, és az is lehet, hogy kemoterápiára sem lesz szükség.

Mindemellett korántsem csak ez a két kezelés lehetséges, a mellrák ugyanis nem egységes betegség, számos típusa van, a gyógyulás útja pedig egyénre szabott. A sugárterápia mellett hormon- és immunterápia is elérhető, egyre inkább a rutin részévé válnak továbbá a célzott terápiák, melyek kifejezetten az adott daganatsejtekre hatnak azok genetikai jellemzőit figyelembe véve. A kezelésekről ide kattintva bővebben is olvashatsz.

Csak a csomókra kell figyelni

Bár a legtöbben fájdalmatlan csomó formájában veszik észre a betegségre utaló első tünetet, a mellráknak nem ez az egyetlen jele, és az sem feltétlenül igaz, hogy a fájdalmas csomó nem jelent komoly betegséget. Bár tény, hogy a rosszindulatú kórképre jellemzőbb a környező szövetekkel összekapaszkodó, egyenetlen felszínű, rugalmatlan, fájdalmatlan képlet, ez sem egyértelműen utal súlyosabb diagnózisra.

A mellben található elváltozások jelentős része jóindulatú, fontos azonban minden esetben mielőbb felkeresni a háziorvost vagy a nőgyógyászt.

Korántsem csak a csomó lehet azonban tünet, de bármilyen más, a mellen látható elváltozás is, akár a méret és a kontúr változása, akár a mellbimbó behúzódása, váladékozása, akár az olyan bőrtünetek, mint a ráncosodás, az ekcémaszerű kipirosodás, sebesedés. A további tünetekről és az önvizsgálat lépéseiről ide kattintva olvashatsz bővebben.

A terhesség és a szoptatás teljes védelmet jelent

Bár tény, hogy jóval ritkábban, de sajnos várandós kismamák is lehetnek mellrákos betegek, mint ahogy a szoptatás időszaka alatt is fény derülhet a problémára. Sajnos jellemző, hogy ilyenkor nehéz elkülöníteni a tüneteket a kisbaba táplálása jelentette változásoktól és egyébként is gyakran fellépő problémáktól, az esetlegesen kialakuló csomóktól és gyulladástól.

Míg teljes védelmet nem jelent a várandósság, a hormonális hatások által képes csökkenteni a kockázatot, minden megszületett gyermek akár 7%-kal is, különösen, ha az első 30-35 éves kor előtt már világra jött. A hosszan, akár 12-14 hónapig is tartó szoptatás szintén mérsékli a betegség kialakulásának valószínűségét.

A nagyobb mellnél nagyobb a kockázat

Ez egyáltalán nem igaz, a mell ugyanis általában a zsírszövet mennyiségének köszönheti a méretét, ami nincs összefüggésben a mellrák kialakulásának nagyobb kockázatával, sőt, a magasabb rizikó jellemzőbb a sűrűbb mirigyállományú, denzebb emlőkre, ami a kis mellek esetében is nagyobb veszélyt jelent. A denzebb mellet emellett vizsgálni is nehezebb, a mammográfia a mirigyes állományban nehezebben mutatja ki a daganatok jelenlétét, mint a zsírszövetben.

A sűrűbb mirigyállomány esetében gyakoribbak lehetnek azok a génhibák is, melyek az örökletes mellrákért felelősek. Az összefüggés nem törvényszerű, de ilyen esetben fontos jobban odafigyelni a megelőzésre, az önvizsgálatra és a szűrésre. Arról, hogy Magyarországon miként működik a szűrési rendszer, ide kattintva olvashatsz bővebben. 

Egyedül a genetika számít

Sokan azt gondolják, ha a családban nem volt jelen a betegség korábban, nem fenyegeti őket sem, holott egyértelmű genetikai ok csupán az esetek 7%-ánál fordul elő. A betegség kialakulásának valószínűségét bizonyos génmutációk, a BRCA1 és BRCA2 gének hibái akár 65-70%-ra is növelhetik, ám számos más rizikófaktor is létezik, mely komoly szerepet játszhat. Ilyen lehet akár a túlsúly, az ösztrogénnek való kitettség, a helytelen életmód vagy akár az ionizáló sugárzás. Minderről bővebben ide kattintva olvashatsz.

Csak idős nőket, és csakis nőket érinthet

Bár tény, hogy a rizikó az életkor előrehaladtával, különösen negyven év felett és a menopauzához közeledve fokozatosan nő, nem védettek a fiatalabb nők sem, különösen, ha életmódbeli tényezőknek köszönhetően fokozottan kitettnek számítanak, vagy épp érintettek a már említett génmutációk és az örökletes mellrák témájában.

Mindemellett, bár alapvetően a nők betegsége, a mellrák körülbelül 1%-ban a férfiakat is érinti. Esetükben sajnos nehezebben veszik észre a betegséget, ugyanakkor jellemző, hogy szintén genetikai eredetről van szó ilyenkor is. Ha valakinek a családjában előfordult, hogy férfit is érintett a mellrák, érdemes megfontolni a genetikai tanácsadáson való részvételt.

A cikkben leírtak célja az információ átadása, diagnózis felállítására semmiképp sem alkalmas, és nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot és véleményt. A szűrés fontossága kiemelkedő, csakúgy, mint gyanú esetén az orvos mihamarabbi felkeresése.

Források: Rákgyógyítás.hu, Breast Cancer Research Foundation;  Képek forrása: Getty Images Hungary.

• mellrák akta
• mellrák
• rákos megbetegedések
• daganat
• emlődaganat
• tévhit
• Életmód