Rengeteg mellrákos beteget érint a distressz: mi jelenti ilyenkor az igazi segítséget?

A daganatos betegség diagnózisának feldolgozása embert próbáló feladat mind a beteg, mind szerettei számára, amit nem könnyít meg a mellrákról a köztudatban kialakult káros kép sem, mely szerint az szinte biztosan egyenlő a halálos ítélettel. Ez ma már egyáltalán nincs így, a gyógyulás esélye pedig átlagosan is 60-70%, időben felfedezett elváltozás esetén pedig akár 95% is lehet. 

A betegségtudat, a műtét, a kezelések vagy akár a megváltozó testkép még egy rendkívül jó prognózis ellenére is komoly traumát jelenthet, a rákkal való küzdelem ugyanis egyet jelent a legbelsőbb félelmekkel való szembenézéssel és harccal is, melyre mindenki másképp reagál. Ahhoz pedig, hogy a léleknek is sikerüljön felzárkózni a felgyorsult eseményekhez, és a remény már az út legelején is vezérlő csillagként világítson, nélkülözhetetlen a megfelelő érzelmi, mentális támogatás.

Mindenki másként éli meg

A diagnózissal való szembesülés a többség számára olyan érzés, mintha kihúzták volna a talajt a lábuk alól, és tehetetlenül zuhannának az ismeretlenbe, és később is jellemző lehet a kontrollvesztettség és sodródás érzése. Bár mindenki máshogy éli meg a betegséget, a bizonytalanság, a fizikai kiszolgáltatottságtól, a fájdalomtól, a beavatkozásoktól, kezelésektől, a negatív változásoktól való félelem meghatározó lehet, csakúgy, mint a tehetetlenség és a pánik, az aggodalom és a szorongás.

A beteg gyakran beszűkült tudatállapotba kerül, nem tud másra koncentrálni, gondolkodni, megjelenhet emellett a düh és az ingerlékenység is. Komoly aggodalmakat jelenthet a munkahely elvesztésétől és az anyagi kiszolgáltatottságtól való rettegés is, csakúgy, mint a nőiség és az anyaság lehetőségének elvesztésétől való félelem.

De nem csak a diagnózis felállítása után jelentkezhet szorongás, a kezelések mellékhatásai vagy a csonkítással járó műtétek mind felerősíthetik vagy újraindíthatják azt. Beszélni kell emellett az úgynevezett Damoklész kardja szindrómáról, vagyis a kiújulástól és az áttétek kialakulásától való félelemről, az örök bizonytalanság és "a bármikor újrakezdődhet" érzéséről a mellráktúlélők esetében is.

Van, aki elszigetelődik, stigmatizáltnak és magányosnak érzi magát, és nem is szívesen beszél a problémájáról, míg másoknak sokat segít, ha folyamatosan tudósíthatnak érzelmeikről, lelkiállapotukról. A személyiségtől és az élettapasztalatoktól is függhet, ki hogyan és mennyi idő alatt dolgozza fel az új helyzetet, a negatív érzelmek, a félelem és a szorongás teljesen természetes velejárója a folyamatnak, jellemző azonban, hogy néhány hét alatt, ahogy a kezelések megkezdődnek, némiképp enyhül, és átadja a helyét a tenni és gyógyulni akarásnak, a reménynek.

A legrosszabb persze addig is a tehetetlenség és a bizonytalanság, ami súlyosabb esetben depressziós állapotot is kiválthat, amiről nagyon fontos beszámolni a kezelőorvosnak. A fizikai erőpróbák önmagukban is megterhelőek lehetnek, a súlyos lelkiállapot pedig csökkenti a teherbírást, és rontja az egészségi állapotot is. A depresszió hatására étvágytalanság és álmatlanság is kialakulhat, pszichésen is felerősödhetnek a fájdalmak, emellett jelentkezhet az úgynevezett anticipátoros hányás is, melynek során már anélkül is rosszul lesz valaki, hogy kemoterápiát kapott volna.

A kezelés során kapott gyógyszerek is hathatnak negatívan az idegrendszerre, fokozva a tüneteket, melyeket azonban lehetséges kezelni, ha szükséges, pszichológus, pszichiáter, esetleg antidepresszánsok, szorongásoldó, alvást segítő szerek közreműködésével.

Mi segíthet leküzdeni a distresszt?

A rákos betegekre jellemző distressz, vagyis a már említett negatív érzelmek, a pánik, a düh, a szomorúság, a félelem, a csalódottság, kilátástalanság, szorongás, tehetetlenség és depresszió széles skálája legyőzhető, és fontos is legyőzni a gyógyulás érdekében.

Tudatosítani kell, hogy a betegség nem halálos ítélet, hanem gyógyítható, a kezelések sora nem ellenség, hanem segítség, és érdemes előhívni azokat a lelki erőforrásokat, melyek már máskor is, számos alkalommal segítettek a krízisek átvészelésében.

A szakemberek és a tapasztalatok szerint lényeges, hogy a beteg és szerettei az itt és mostra koncentráljanak, mindig csak az előttük álló kihívásra és problémára összpontosítsák erőiket, majd mindig jöhet a következő, eljutva egészen a végéig. Ahogy mondani szokták, elég akkor átmenni a hídon, amikor odaértünk. Persze ez nem könnyű, a lelki, érzelmi támogatás, az erős háttér pedig kiemelten fontos, mint ahogy az is, hogy a beteget környezete ne kényszerítse kizárólag a betegszerepbe.

A segítséget kiemelten fontos elfogadni, az onkopszichológus közreműködése már kezdetben is rengeteg pozitívummal járhat minden beteg számára, de különösen azok esetében, akik súlyos depressziós tünetekkel, akár halálvággyal és öngyilkossági gondolatokkal is küzdenek, illetve, akik nem vesznek tudomást a betegségről, és nem hajlandók róla beszélni sem.

A pszichológus és a sorstársak támogatása is fontos 

Bár számos technika segíthet oldani a félelmeket és a szorongást, legyen szó naplóírásról, olvasásról, sétáról, relaxációs technikákról, zeneterápiáról, művészetterápiáról, az egyik legfontosabb, hogy a gondok ne legyenek tabuként kezelve, a beteg szabadon beszélhessen érzéseiről anélkül, hogy ezáltal bűntudatot vagy szégyenkezést kellene éreznie, akár csak azért, mert félni mer, esetleg gondol a rosszabb kimenetelre is.

A természetes krízisen való túljutásban a pszichológus a beszélgetésen és a relaxáción túl speciális módszerekkel is segíthet, ilyen például a Simonton-módszer, melyet kifejezetten daganatos betegek számára alakítottak ki, és amely olyan technikákat tartalmaz, melyekkel hatékonyan csökkenthető a szorongás, a halálfélelem. Segít megtanulni együtt élni a betegség tudatával, és hisz abban, hogy a pozitív érzelmek szerepet játszhatnak az állapot javulásában is.

Hatékonyak lehetnek a jelen tudatos megélésére építő módszerek, vagy épp a Williams Életkészség tréning, mely a mindennapos stresszkezelési készségeket fejleszti. Az onkológus kezelőorvos tájékoztatást tud adni arról, milyen lehetőségek vannak a pszichológussal való kapcsolatfelvételre, jellemzően az onkopszichológiai szakrendelések tb-finanszírozott formában is elérhetőek.

A pszichológus egyéni konzultáció keretében is foglalkozhat a beteggel, de akár csoportos terápia formájában is, utóbbi a sorstársak támogatása által igen hatékony lehet. De ugyanez igaz minden sorstársközösségre, mely ezzel a céllal működik. A pszichológusok, onkológusok részletes tájékoztatást tudnak adni arról, milyen csoportok elérhetőek. Ha nincs a közelben ilyen, online is érdemes csatlakozni mellrákban érintettek közösségeihez, akár csak a Facebookon is számos nyitott és zárt csoport található, de ide kattintva több segítő csoport és akár telefonos lelkisegély- és információs szolgálat elérhetősége is megtalálható.

Hogyan segíthet az egészséges fél?

A pszichológus segítsége nemcsak a betegeknek, de családtagjaiknak, szeretteiknek is fontos lehet, sokszor ugyanis jelentősebb distresszről számolnak be, mint maguk az érintettek. Betegnek és elesettnek látni egy közel álló, fontos személyt a legnagyobb lelki terhek egyike, rendkívül fontos azonban, hogy az egészséges fél szilárd, támogató védőbástya tudjon  maradni.

A türelem, a megértés, a figyelem és a beteg érzelmeire való nyitottság, azok bűntudatkeltés nélküli validálása elengedhetetlen. Nem szabad hibáztatni, úgy tenni, mintha nem lenne semmi baj, nem előnyös kéretlen jótanácsokkal bombázni, de faggatni és terhelni sem, ha nem nyitott a beszélgetésre. Érdemes azonban ennek ellenére is éreztetni, hogy erre bármikor lehetőség van, fontos továbbá, hogy senki ne vegye magára a beteg ingerlékenységét, dühét, ilyenkor is támogatónak kell maradni.

Az érzelmi támogatás mellett a gyakorlati élet kihívásainak megoldása is komoly segítséget jelenthet, hatalmas megkönnyebbülés lehet a betegnek, ha az egészségén kívül nem kell más miatt aggódnia, legyen szó a ház körüli teendőkről, a gyerekek ellátásától, az adminisztratív teendők átvállalásáról vagy épp arról, hogy nem kell egyedül eljutnia a kórházi, orvosi időpontokra, és ott is vele lesz valaki. Nagy segítséget jelenthet a figyelemelterelés is, illetve az, ha a hozzátartozó segít követni és betartani az orvos javaslatait.

Persze mindez megterhelő az egészséges félnek is, ezért kiemelten fontos figyelmet fordítani az öngondoskodásra, ha lehetőség van rá. Ez magában foglalja a megfelelő táplálkozást, a stressz sport általi levezetését, akár egy nyugtató sétát, az aggodalmak megosztását a barátokkal vagy szükség esetén akár szakemberrel, pszichológussal. Ha szívesen olvasnál azokról, akik már túl vannak a nehezén, és mellrákráktúlélőnek számítanak, kattints ide!

A cikkben leírtak célja az információ átadása, diagnózis felállítására semmiképp sem alkalmas, és nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot és véleményt. A szűrés fontossága kiemelkedő, csakúgy, mint gyanú esetén az orvos mihamarabbi felkeresése.

Felhasznált forrás: Breastcancernow.org; Rákgyógyítás.hu. Képek: Getty Images Hungary.

• mellrák
• mellrák akta
• daganat
• rákos megbetegedések
• pszichológus
• Életmód