Egy mondat, amit tilos mondani a halálos betegnek – Hiába jó a szándék, szörnyen ártalmas

A halál elkerülhetetlenül az élet része, zavarba ejt sokakat, pláne akkor, ha egy gyógyíthatatlan beteggel, vagy haldoklóval találkoznak. Mit mondjak valakinek, akinek a napjai meg vannak számlálva? Sokan kellemetlenül érzik ilyenkor magukat, mert nem tudják, hogy miről lehet vagy érdemes beszélni, a halál még mindig tabu, valósága pedig ezekben az élethelyzetekben tárul fel az élők előtt.

Mit mondjak egy haldoklónak?

A halál az élet része, a vége, amihez közeledve egy gyógyíthatatlan betegnek, vagy haldoklónak sokan próbálnak reményt adni. Az emberek azt hiszik, hogy a remény az, hogy örökké élünk, pedig mindenki tudja, hogy nem élhetünk örökké. Egy terminálisan beteg embernek ezért egyáltalán nem mindegy, hogy mit mondasz és hogyan.

Nyilvánvalóan ha egy közeli családtag, vagy barát, ismerős beteg, akkor ez érzelmileg mindenkit befolyásol. A betegség, a halál elfogadása mindenkinek nehéz, nemcsak az elengedés része, hanem az esetleges bűntudattal, tehetetlenséggel, vagy más hasonló nehéz érzésekkel való megbirkózás is. 

Fontos tudatosítani, az, hogy a szerettünk egy halálos lefolyású betegség utolsó stádiumába lépett, egyrészt elkerülhetetlen, másrészt nem a hozzátartozók, a körülötte lévők hibájából következik be. A halál mindenki életében elérkezik, az idejét pedig általában nem mi határozzuk meg. 

Sokan a reménybe kapaszkodva próbálkoznak olyan dolgokat mondani a beteg ágyánál, hogy „ne add fel a harcot”, vagy „nem adhatod fel”, „meg fogsz gyógyulni”, mindent, ami azt fogalmazza meg, hogy élned kell. Ezek a mondatok sokszor többet ártanak, mint használnak, mert érvénytelenítik a haldokló érzéseit. Sokkal jobb az érzéseit elismerni, és valószínűleg újra kell értelmezni azt is, mit jelent a remény. A remény nem az, hogy örökké fogsz élni, hanem az, hogy minden napot a lehető legteljesebben élj meg, és békésen, méltósággal halj meg.

Egy reményt adó mondat lehet például: „Nagyon hálás vagyok, hogy megosztod velem a tapasztalataidat, kérlek, szólj, hogyan segíthetek.” Vagy: „Itt vagyok, ha bármikor beszélgetni szeretnél.” A legfontosabb: hallgasd meg őt! Soha ne adj tanácsot, hacsak nem kéri kifejezetten. Csak hallgasd meg, amit mond.

Ha azt mondja, hogy rossz híreket kapott, és nagyon lehangolt vagy szomorú, hagyd, hogy ez ott legyen a levegőben. Engedd meg neki, hogy érezze ezeket az érzéseket, és ne töltsd meg a csendet olyan mondatokkal, hogy „Biztosan minden rendben lesz.”, vagy „Az én nagybátyám is hasonló betegséggel küzdött.”.

Sok esetben a legjobb a csend. Az elmúláshoz közel néha ez tudja megadni a tökéletes együttlétet, ahol beszéd nélkül is lehet érezni, azt, ami egy életen átvisz minket a körülöttünk lévőkkel. A szeretettel való búcsút szavak nélkül is érti a másik. Ilyenkor elég egy érintés, egy mosoly, tudni fogja, hogy ott vagy vele a végén, és neki is könnyebbé válik az elengedés.

(Képek: Getty Images Hungary.)

Állítsd be a Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• halál
• vége
• élet
• Életmód