Így fogyókúráztak a 18. századi francia nők: komoly leckét tanítottak meg az utókornak

A barokk korszak női szépségideálja némi felüdülést hozott ugyan, egyre több helyen ábrázoltak teltkarcsúbb nőket a korábbi korok irreálisan vékony alakjaival szemben, de a rokokóban ismét a darázsderék számított vonzónak. Nem csoda, hogy a 18. században terjedt el a fűzők használata is, és a nők mindent megtettek annak érdekében, hogy megszabaduljanak a hastájéki zsírpárnáktól, még a veszélyes fogyási praktikák sem riasztották vissza őket.

Megfelelni a társadalmi elvárásoknak nem könnyű, nagy teherként nehezedik az ember vállára. Jelenleg is átitatja a normákat a bomba alakú kifutómodellek, reklámok és online influencerek által közvetített kép az ideális testről. A 18. századi francia nők is csak az aktuális trendet szerették volna követni.

Különös esetek a 18. századi Franciaországból

Pierre Desault publikációja a francia nők fogyási szokásairól 1733 óta várta, hogy rátaláljanak, mígnem 2020-ban egy kutatócsapat alaposan áttanulmányozta. A dokumentum Mademoiselle Lapaneterie különös esetéről emlékezik meg. A telt nő ecetet ivott annak érdekében, hogy lefogyjon, mert elege lett abból, hogy egyre többen szapulják az alakja miatt. A gazdag hölgy egyik jóakarója osztotta meg vele a gyors fogyás titkát: igyon meg mindennap egy kis pohár ecetet.

Mademoiselle Lapaneterie így is tett, több mint egy hónapon keresztül fogyasztott borecetet, egészen a hirtelen bekövetkezett haláláig. Ebben az időszakban több hasonló esetet is papírra vetettek, köztük a Dijon városában született Louise történetét, aki 1776-ban szintén kipróbálta a módszert, és egy hónapon keresztül ivott ecetet - ő is eltávozott az élők sorából. 

Egy korabeli író, Virard így emlékezett meg a történésekről: „egyes lányok szépségét veszélyezteti az elhízottságuk, és a fogyás érdekében ecetet, citromlevet vagy egyéb savas anyagot fogyasztanak". Az ecet fogyasztása pedig kiemelkedő népszerűségnek örvendett a 18. századi Franciaországban, főleg az 1770-es években.

Hogyan vált „csodaszerré” az ecet?

Az ecetet borból vagy almából is előállíthatják, a fermentálás végére ecetsav termelődik benne. Antiszeptikus, baktériumölő hatása miatt már az ókorban is használták, ám a 18. századra számos új fajtája megjelent a francia piacokon. 

Antoine Claude Maille, korabeli ecetdesztillációval foglalkozó nő 175 fajtát kísérletezett ki, némelyeket kozmetikai célokra, ránctalanítóként árultak, de számos más szépségápolási szerben is megjelent. Reklámozták is ezeket a termékeket, aminek a piaca nőttön nőtt. Hamar rájöttek, hogyha fogyasztószerként árulják, akkor megsokszorozhatják az eladást. Egy 2020-as kutatás szerint ez a kapzsiság vezethetett ahhoz, hogy trenddé nőtte ki magát az fogyasztó hatású ecetivás.

A 18. században alakulhatott ki az a nézet is, hogy léteznek csodaszerek, amiktől egy csapással le lehet fogyni, ez a mai napig nem tűnt el. 

Az ecetfogyasztás előnyei és veszélyei

Az ecetnek mindazonáltal számos jó tulajdonsága ismert, antioxidánsban gazdag, étvágycsökkentő, és tényleges zsírégető hatását is bizonyították. De ecetkúra helyett saláták dresszingjeként érdemes fogyasztani, étkezéseknél maximum 1-2 evőkanálnyit. Ha valaki mindenáron ki akarja próbálni a vizes almaecetet, akkor is csak egy kanállal tegyen a pohár vízbe, és közvetlenül utána fogyasszon valami tápláló fogást.

Az ecet felsértheti a torkot, gyomorproblémákat, savasságot, refluxot, fekélyt okozhat. Émelygést idézhet elő, több ecettel kapcsolatos kutatásban a résztvevők kellemetlen, diszkomfortérzést tapasztaltak. Emellett a magas savtartalmú ételek fogyasztása kivonja a csontokból az értékes ásványi anyagokat, ami csontritkuláshoz vezethet, és a fogakat is károsíthatja.

Az ecet és a tuberkulózis

A 18. században még a tuberkulózis terjedésével is összefüggésbe hozták az ecetfogyasztást. A fentebb említett Mademoiselle Lapaneterie esete a példa rá. A tehetős, jó étvágyú, pirospozsgás arcú nő megelégelte dundibb vonalait, így ecet után nyúlt. Attól tartott, hogy egyesek azt fogják gondolni, a bőrpírt az arcán az okozza, hogy túl gyakran néz a pohár fenekére.

Az ecet hatására fogyni kezdett, a bőre fakóbbá vált. Ám egy idő után gyakori köhögés gyötörte, de az orvosai akkor csak egyszerű megfázást gyanítottak a háttérben. Idővel nehezebben tudott már lélegzeni. A nő egyre karcsúbb alakját esténként rázta a hideg, émelygéstől, hasmenéstől, szédüléstől és lábdagadástól szenvedett. Orvosai alaposabban megvizsgálták, és észrevették, hogy tüdeje tuberkulózissal fertőzött. Nem tudták megmenteni az életét.

Különös, hogy épp tuberkulózis alakult ki nála, amiről 2014-ben olyan tanulmányok jelentek meg, miszerint épphogy segíthet legyőzni az ecet a baktériumot. Elképzelhető, hogy az erős sav pusztította a bélrendszer jótékony baktériumait, felborítva ezzel az egészséges bélflórát, ami gyengítette a szervezetet és az immunrendszert. Mindenesetre korabeli feljegyzésekben arról számoltak be, hogy épp az ecet trendjének terjedésekor kapta el egyre több nő az akkor még halálos betegséget.

A tanulság az, amit a 18. századi francia nők hagytak az utókornak, hogy nem szabad semmilyen fogyókúrás csodaszer hatásában bízni, mert nincsenek ilyenek.

Így edzettek a nők a viktoriánus korban

Az 1800-as években hódított a darázsderék, ám ennek sokszor nagyon fájdalmas ára volt.

(Képek forrása: Getty Images Hungary)

• ecet
• fogyókúra
• francia nők
• fogyás
• veszélyes
• 18. század
• diéta
• trend
• történelem
• Életmód