Gyakran ébredsz fel éjszaka? A kutatók konkrét magyarázatot adtak a jelenségre

A kutatók becslései szerint legalább a népesség egyharmada küzd valamilyen alvászavarral, az okokra viszont még nem sikerült kielégítő magyarázatot adni. Ausztrál kutatók az éjszakai felébredéseket az emberiség korai alvási szokásaira vezették vissza.

Az éjszakai megébredést természetellenes és káros jelenségnek éli meg a modern kor embere, pedig a korai történelemben ez nem volt kirívó szokás. Erre mutatott rá Melinda Jackson és Siobhan Banks, a Royal Melbourne Institute of Technology Egyetem főmunkatársa, illetve a Dél-Afrikai Egyetem tudományos főmunkatársa.

Kétszakaszos alvás

Számos bizonyíték van arra, hogy az éjszakai ébredés, pontosabban a kétszakaszos alvás teljesen természetes volt a történelemben. A szakaszos alvástípusról beszámolók, nyilvántartások és naplók is tanúskodnak, de afrikai törzsek esetében is megfigyelhető.

Az antropológusok szerint az európai alvásmodell is bimodális normán alapult a történelemben. Ekkor viszont az ébredés még nem volt szándék nélküli: elődeink az első és második alvási fázis között aktív időszakot töltöttek ébren.

Aktív ébrenléti szakasz

A. Roger Ekirch történész az At Night's Close: Night in Times Past című könyvében leírja, hogy az emberek néhány óra alvást követően rendszerint felébredtek, egy-két órát tevékenykedtek, majd hajnalig visszaaludtak. Az ébren töltött időszak alatt szükség szerint dolgoztak, pihentek, gondolkoztak, de eshetett erre az időre akár a szexuális együttlét is.

A történész szerint a 17. század végéig jegyzik ezt a szokást, az ezt követő évszázadokban már egyre kevesebb bizonyítékot lehet rá találni a nyugati társadalomban. A modern társadalomban már nem volt helye a szakaszos alvásnak, minden éjjel folyamatos, egybefüggő és rendezett pihenőidő szükséges, ami egyfajta nyomást is gyakorol az egyénre.

Nem sokkal a megosztott alvás eltűnése után, a 19. századra már meg is jelent az álmatlanság kérdésköre a szakirodalomban, ami szintén a tudósok feltételezéseinek ad bizonyítást. 

Kétfázisú alvás ma

A '90-es években Thomas Wehr pszichiáter laboratóriumi körülmények között végzett egy kutatást a témában. A vizsgálat során egy csoportnak egy hónapon át napi 14 órán át kellett a sötétben maradnia. A negyedik hétre természetesen is kialakult náluk a kétfázisú alvási modell: négy órát aludtak, egy-három órát ébren töltöttek, majd ismét aludtak.

A mai társadalomban többnyire nincs lehetőség erre a menetrendre, így általában a hét-kilenc órás folyamatos alvást tartják pihentetőnek, ami nem feltétlenül felel meg a cirkadián ritmusnak. A szakaszos alvás egy formájának tekintik a délutáni sziesztát tartó kultúrákat. Ez a szokás ugyanis szintén figyelembe veszi a test működését: mivel az éberség kora délután csökkenni kezd, észszerűen a biológiai ritmushoz igazítják a szervezet pihenőidejét.

• alvászavar
• kutatások
• alvás
• ébredés
• reggel
• Életmód