A melleltávolítás és a pánikbetegség sem tudta legyőzni: Tamás Rita története minden nőnek szól

Tamás Rita nem mindennapi küzdelmeken van túl, a megpróbáltatások testét és lelkét sem kímélték, ő mégis győzni tudott: érzékeny, „tizenkilencedik századi lelkével” is képes volt felülkerekedni a bajokon. 

A nehézségek idején sokszor mondják, Isten épp annyi terhet rak egy ember vállára, amennyit az elbír. A ránk tornyosuló feladatok, a kínzó fájdalmak és a sziszifuszi küzdelmek során gyakran érezzük ezt az élet legkegyetlenebb és legérzéketlenebb mondásának, nem véletlenül: időről időre szembesülünk olyan helyzettel, amikor nehéz elképzelni, hogy egy tragédia vagy egy összeomlás súlyát elbírja az ember. Pedig a vállunk megdöbbentően erős.

Tamás Rita küzdelme és győzelme

Minden emberi sors tele van fordulatokkal, nincs ez másként Tamás Rita történetében sem: küzdelmeit végigkísérve az olvasó rengeteget tanulhat saját életére nézve is. A huszonöt évig sportújságíróként dolgozó, hosszú időn át pánikbetegséggel küzdő, melleltávolítást, korai klimaxot, de súlyos anyagi kilátástalanságot is megélt, elvált édesanyát tudatos önmegfigyelése, életszemlélet-váltása mellett a sport vezette el a győzelem útjára.

Pedig eleinte nem volt az ő útja a sport. Pontosabban már gyermekként szerette a testmozgást, de a versenyhelyzet folyamatos és felesleges stresszt jelentett számára. 

Tizenhat éves korában Pfeiffer-féle mirigylázzal került kórházba, erőtlenül, haldoklók közé, hetekig reszketve a láztól. „Ekkor döbbenek rá, hogy az élet nagy feladataiban mindig egyedül marad az ember” - írja Ne pánikolj, sportolj! című könyvében első nagy megpróbáltatásáról.

A sport abbahagyása eleinte feloldotta a kamaszkori szorongását, ám a mozgáshiány még frusztráltabbá tette. Ekkor tapasztalta meg élete első pánikrohamait, mely végigkísérte fiatal éveit, a pszichológusok, pszichiáterek, feszültségoldók, nyugtatók világa sem jelentett hosszú távú megoldást problémájára. 

Huszonöt éven át sportújságíróként dolgozott, amelynek véget nem érő, fizikailag is kimerítő feladatai ugyancsak folyamatos nyomás alatt tartották a lányt, akinek mindennapjait az önértékelési zavarok, majd házassága révén egy komoly anyagi krízis és vissza-visszatérő egészségügyi problémák határozták meg. 

Melleltávolítás, pánikbetegség

Gimnazistaként gyulladt be először mellében egy ciszta, ami miatt a Kékgolyó utcai onkológiai intézetbe kerül, ám ekkor beavatkozásra még nem volt szükség, csak rendszeres kontrollra. Negyvenéves kora után azonban az orvos kétoldali melleltávolítást javasolt neki állandóan gyulladt cisztái miatt. Mivel még nem rákbetegként került sor a műtétre, saját költségen tudták megoperálni. Bár sokan félnek a nőiesség elvesztésekor, Tamás Rita így összegezte műtét utáni érzéseit: „A műtét, minden fájdalom és kín ellenére, megkönnyebbülést hozott az életembe. (…) Azért, mert megtanultam, hogy mik az igazán fontos dolgok az életben. Az egészség pedig fölényesen veri a szépséget”.

Pályája kezdete után, egy londoni kiküldetést követően megjárta a János Kórház pszichiátriáját is, újra és újra felerősödő pánikrohamai miatt sokszor nyugtatókat, hormonkészítményeket kellett szednie, amelyek azonban csak átmenetileg - vagy úgy sem - oldották meg problémáit. Igazi változást a sport hozott életébe.

„Tömeg. Neonfény. Hangos zene. Jól kezdődik. Egy félreeső zugban megállok, és átgondolom, hogy mivel kezdjem. Igazából azért jöttem, hogy felvigyem a pulzusomat, anélkül hogy rosszul lennék. (…) Ha mindezt tartósan tudom csinálni, akkor a nyugalmi pulzusom lejjebb megy majd, és hozzá fogok szokni a szapora szívveréshez és légszomjhoz. (…) Mert ha megtapasztalom, hogy ezek csak tünetek és nem a vég jelzései, akkor nem fogok tőlük annyira félni” - írta első céljairól az edzőteremben, ahol feszültségoldást és jó nagy endorfinturbót is várt. 

A mozgás aztán végig is kísérte élete nagy feladatait, hol intenzívebb, hol könnyebb formában. Volt, hogy egy félmaratont futott le, máskor egészsége csak némi sétát engedett neki, de sportújságírói pályájából kilépve végül személyi edzővé válhatott, kimondottan pánikbeteg emberek megsegítésére és motiválására szakosodott.

Már negyvenéves kora után klimax tünetei gyötörték, állandósítva az alhasi görcsöket, a vérzést, a hangulatingadozást, amikor sok-sok orvosi vizsgálat után egy holisztikus doktornő egy addig kimondatlan ténnyel szembesíti, ez a mozzanat pedig olvasóként, a történet külső szemlélőjeként egyértelműen kulcsfontosságúnak tűnik: nem csodálkozhat az ember, hogy elhasználódnak a női szervei, ha több mint tíz évig úgy él, mint egy férfi.

Sok nőre igaz ez a megállapítás, de Tamás Ritára biztosan. Elvált anyaként anyagi biztonságot teremtett magának és lányának, időt és energiát nem kímélve, rengeteg pluszvállalással, megküzdött lelki terheivel, állandóan egymaga hozta meg döntéseit. Élete nehézségei pedig arra is motiválták, hogy másoknak segítséget adjon.

„Ma Magyarországon rengetegen élnek nehéz körülmények között. Nagyon sok a csonka család. Én olyan példát próbálok a nők - és gyakran a férfiak - elé állítani, amelyik nagyon hétköznapi. Amelyikben vannak könnyek és fájdalmak. Amelyikben van magány és magunkra utaltság.

Ezért mondom mindig, hogy én nem vagyok influenszer, hanem csak egy átlagos nő. Egyedülléttel, csalódásokkal és pofára esésekkel.

Manapság ezekről beszélni szégyen. Pedig az élet erről szól. Nem akarom túldimenzionálni a problémáimat, de a hitelességnek az őszinteség az egyetlen módja. Az illúziókeltést bűnnek tartom, ezért nem tudok azonosulni a doppingoló testépítőedzők, fitneszversenyzők vagy élsportolók által ébresztett igényekkel.

Ugyanilyen ártalmasnak gondolom azoknak az influenszereknek a ténykedését, akik valóban többgyermekes anyukák ugyan, de bébiszitter és háztartási alkalmazott segíti a mindennapjaikat, mert bőven átlagon felüli a családi hátterük. Ez mindig kimarad a történetből, a hétköznapi magyar anyuka pedig magában keresi a hibát, amiért gyerek mellett nem tudja nádszálvékonyra edzeni magát, és neki nem futja méregdrága plasztikai műtétekre” - fogalmazza meg tűpontosan könyvében.

Inspiráló gyógyulástörténetek

Számos nő pont amiatt osztotta meg a történetét a nagyvilággal, hogy mások, akik éppen nehéz időszakon mennek át, érezzék: nincsenek egyedül, van kiút. Korábban ők is átmentek nehéz időszakokon, de mára már egészségesek, boldogok, hihetetlenül erősek és gyönyörűek.

(Borító- és ajánlókép: Instagram/Tamás Rita - Ne pánikolj, sportolj!.)

• gyógyulás
• igaz történet
• pánikbetegség
• pánikroham
• mellrák
• emlődaganat
• ciszta
• könyvajánló
• Életmód