Megvolt a harmadik atyaisten a mérlegre állva, szóval életmódot váltunk! Hétfőtől!

Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb tudósok is bebizonyítják a Nagy Hajni-féle Sejtést: a január első napjainkban ránk törő lefogyok! késztetés nem más, mint genetikai adaptáció. Évtizedről évtizedre örökítjük át, apróbb módosításokkal. Anyáink még fogyni akartak, most már életmódot váltunk.

Ez sajnos sosem azt jelenti, hogy igényünk támad a kritikai gondolkodásra, egészséges vitakultúrára és arra, hogy szellemileg műveljük magunkat, legalábbis én olyan újévi fogadalomról még nem hallottam, hogy január elsejétől nem leszek olyan ostoba tahó, mint eddig voltam. Nem, az életmódváltás mindig annyit jelent, hogy az eddig nagy ívben kikerült jégsaláta hirtelen előlép alapvető élelmiszerré, egyúttal összevásárolunk minden szart, amiről azt hisszük, egészséges, hogy aztán ott rohadjon meg a polcon meg a hűtőben.

Na jó, ezt elhirtelenkedtem, azért van itt még egy-két tradicionális fogadalom, amit pezsgőtől mámoros fejjel belerebegünk a szilveszteri éjszakába, szóval vegyük sorba ezeket. A lefogyok (15 kilót két hét alatt) és az elkezdek mozogni (variációk erre: elkezdek futni, eljárok edzeni, veszek magamnak egy téerikszet, elkezdek jógázni) után igen népszerű még a leteszem a cigit (na persze) és az idén bepasizok (igen, az úgy megy, elhatározásra).

De ne feledkezzünk meg a trendekről se! Mostanában az alapfogadalmak kiegészülnek ilyenekkel, hogy nem halogatok tovább (a különféle pszichológiai témájú cikkek beértek), viszek ebédet a melóhelyre, nem rendelek (a Pinteresten tök jól mutatott a csirkemell megsütve, mindennap más párolt zöldséggel bedobozolva). Ehhez vegyük még hozzá a karantén- és kijárási korlátázás nyomasztást, szóval itt az idő megtanulni didgeridoon játszani, legalább két idegen nyelvet, és beiratkozni legalább egy online tanfolyamra, megcélozhatjuk ezekben a nehéz időkben mondjuk a Legyél te is önellátó! Szálasgabona-termesztés otthon – lehetséges! elnevezésű, felettébb ígéretesnek hangzó, három egymásra épülő modulból álló képzést.

Elfogyott az utolsó szelet bejgli, böffentettünk néhány fokhagymásat a kocsonyától, megvolt a harmadik jézusmária a mérlegre állva, és meghozta a futár a mentes szakácskönyveket (ezentúl mindent magunk készítünk, és számoljuk a céhát!) és a legújabb sugárdedi ponyvát is, mert olvasni szexi, és van rá időnk. Nem maradt más hátra, mint hogy belefogjunk a Nagy Életmód-változtatásba. Hetedszer.

Első szakasz: a felkészülés.

A Nagy Életmódváltásra felkészülés a legizgalmasabb része az egész csinnadrattának. Felfoghatjuk mintegy előzetes ajándéknak is. Elindulunk bevásárolni. Csinos kis listát viszünk magunkkal, amit nagy gonddal kiválasztott, kézzel merített papírra írtunk gyöngybetűkkel, néhány motivációs idézettel megtámogatva. Ebből is látszik, hogy komolyan gondoljuk.

Az első dolog, ami a kosarunkba kerül, egy fitnesznadrág színben harmonizáló sportmelltartóval. Kis gondolkodás után az egy számmal kisebb méretet vesszük meg belőle - hamarosan úgyis belefogyunk! - és nem garasoskodunk, mert megérdemeljük, ha már ilyen nagy elhatározásra jutottunk. A nadrágból kibuggyanó hájra úgy gondolunk, mint haladó bűvész a kalapjából előbukkanó nyúlra: megkeserítheted az életemet, kis genya, de az nevet, aki utoljára nevet: úgyis el fogsz tűnni előbb-utóbb!

Lépünk is tovább a szupermarketbe. Jégsaláta, kígyóuborka, zabpehely, nasinak müzliszelet (cukortartalom 98%, de ennyi belefér), smoothie és egy cuki, leértékelt karácsonyi zokni csúszásgátlóval, amiben jövő karácsonykor tök jól fog kinézni az őzgida lábunk. (Úgy értem, olyan vékony lesz, nem olyan szőrös!)

A kasszánál kicsit fennakad a szemünk, de elhatározásunk töretlen, megyünk tovább a bioboltba. Fehérjepor, mindenmentes liszt (tizenöt kiló, mert ezentúl a kenyeret is magunk sütjük), négyféle cukorhelyettesítő, kókuszpehely (mi? ez ennyibe kerül, na jó, jó lesz a reszelék is), aszalványok (egy kis cukormentes csokiba mártott áfonya), biovegánmentes zabkeksz, mindenmentes tészták.

Aztán visszapakolunk 13 kiló lisztet, a négyféle cukorhelyettesítőből hármat, az aszalványokból négy csomagot (ennek a csokis szarnak kilencezer forint kilója? rablás!), a biovegánmentes zabkekszet, így megússzuk harmincezerből az egészet.

Otthon fáradtan kipakolunk, ma már nem mozgunk, mert a csávónk elfelejtette behozni a kazánházból a nyolckilós kettlebellt, és nekünk kellett felcipelni a hálószobába. Kiterítjük a jógamatracot a kölcsön szobabicikli elé, felpróbáljuk az új sportszerát - qrvaszoros ez a sportmelltartó! -, és leszaladunk a konyhába. A Nagy Életmódváltást megünnepelendő, rittyentünk egy mindenmentes tésztás bolónyait vegán sajttal. Hát, meg lehet enni. Szerintünk - a csávónk szerint olyan, mintha tökfőzeléket hányt volna a kutya. Előveszi a hűtőből a kocsonyát, és jóízűen megvacsorázik. Korog a gyomrunk, és duzzogunk.

Második szakasz: a Nagy Életmódváltás

A következő nap reggelén háromszor mosunk fogat, mert a kávéba rakott öt csepp sztívia keserű lepedéket képez az egész szájüregünkben. Fuldoklás közben kicsit le is tüdőzünk belőle. Nem baj, majd hozzászokunk, a mentolos cukorka meg csak két kalória. Délután futni megyünk, az ötkilóméteres app letöltve, zenék bekészítve. Rohadt eső. Rohadt január. Ha esne a hó, legalább szép lenne. Jó, most már úgyis csak az egy perc futás van hátra, ezt legyalogolom, rohadtul szúr az oldalam, és felrobban a fejem.

De nem adjuk fel.

Egy hét múlva rádöbbenünk, hogy a Nagy Életmód-változtatás nem olyan egyszerű. A sztíviát megpróbáltuk elcserélni a kolléganővel, de nem sikerült, mert ő tavaly változtatott életmódot. A rohadt eső esik, futni nem lehet menni, a téerikszet Bence nem fúrta fel a falra, nem is tudom, mire számítottam, a négyes kallaxot is a nappaliban kerülgettük október óta, dobozában, karácsony előtt cipeltem fel, és csúsztattam be a franciaágy alá, hogy legalább ünnepek alatt ne kelljen nézegetni.

A gimnasztikalabda állandóan serceg a seggem alatt, de ez a rohadt edzés elviszi az időmet, és még nem porszívóztam fel. A kettlebellt a Bence visszavitte a kazánházba, mert azt mondta, ha még egyszer belerúg éjszaka, mikor kimegy vécére, kivágja az ablakon.

A sportmelltartót nem találjuk, nem is baj, olyan rohadt szoros, hogy nem kapunk benne levegőt. Hétvégén megtaláljuk, mikor lepakoljuk a szobabicikliről a ráteregetett szennyest.

Szerda óta nem csináltuk meg a felüléseket, plankolni a kutyától nem lehet, az online jógás csaj meg azt hiszi, baszki, hogy én vagyok a gumiember az Ocean’s Elevenből, a következő alkalomra be se jelentkezek, majd azt mondom, hogy elment a wifi.

És éhen halok! Tudod, ki számolgatja a szénhidrátot, meg kinek van ideje leméregetni a csirkemellet, hány deka? Mire kiszámolom, mennyi, olyan ideges leszek, hogy nem tudok lenyelni egy falatot se! Egyébként is, mindennek fűrészporíze van, a zabkásától meg hányok!

A következő hétfőn kitör a balhé, mert megjön a csekk Bence gyorshajtásáról, de nem tudjuk kifizetni a bioboltos vásárlás miatt. Húszezer van a számlán a következő fizetésig, és elfogyott a negyedannyi cukorhelyettesítő. Majd kérek anyámtól. Bence meg fogja be, eddig azt hallgattam, hogy az emkettőn nincs is bekapcsolva a véda. Nincs, mi?

Elállt az eső. Kéne menni futni. De semmihez nincs semmi kedvem. Biztos távoztak a cukrok a szervezetemből, olvastam, hogy az depit okozhat. Vagy beindult a ketózisom, Andika is olyan levert volt tőle. Nézek valami sorozatot. Fáradt vagyok.

Na, jó, elegem van, a harmadik epizódnak sincs vége, és egyfolytában zabálnak! Ó, maradt még egy kis kókusztekercs, a mama küldte, de jó! Csak Irsai van? Á, nem baj, ha jól látom, egy sommelier sincs a kanapé alatt, hehehe.

Hétfőtől majd böjtölök, délután mesélte a Verus, hogy ő azt csinálja elseje óta, és már három kilót fogyott. Ilyen tizenhat nyolcban tolja, és lehet enni mindent.

Harmadik szakasz: a kudarc nem a siker ellentéte, hanem annak része!

Marketplace - M-es méretű, újszerű állapotban levő sportmelltartó és fitneszlegging eladó. Ajándékba adok hozzá egy bontott üveg sztíviacseppet!

Negyedik szakasz: "Az okos emberek megoldják a problémákat, a zsenik pedig megelőzik őket!"

Te, Bence, mi ez a fehéres por ebben a dobozban, tele van mollyal! Mi?! Mondom, hogy fogalmam sincs, kidobom a francba!

Ötödik szakasz: "Bárhová is mész, teljes szívvel menj!"

Jézusmária, hét kilót??? Mikor?! Na jó, ez így nem mehet tovább! Hétfőtől életmód-változtatás!

Fotók: Getty Images Hungary

• fogyókúra
• életmódváltás
• életmód
• humor
• edzés
• paródia
• újévi fogadalom
• Életmód