Elmúltál 40, és gyakran szorongsz? Súlyos csontritkuláshoz is vezethet a depresszió

A csontritkulás népbetegség, világszerte rengeteg embert érint. Bár a nők vitathatatlanul veszélyeztetettebbek, a férfiakat sem kíméli az elváltozás, amely általában 45 éves kor felett jelentkezik, ráadásul sokáig tünetmentes is lehet.

Sok tényező tehető felelőssé a kialakulásáért, olyan is, amiről rendszerint kevesebb szó esik a csontok sűrűségének csökkenésével kapcsolatban. Ilyen rizikófaktor például a depresszió. 

Alattomos betegség

A csontritkulás, más néven oszteoporózis a csontállomány mennyiségének és minőségének csökkenése. Az elváltozás sokáig semmilyen tünetet nem produkál, ezért néma kórként is szokták emlegetni. A betegek általában egy baleset következtében létrejövő törés miatt szembesülnek vele.

A csontokban fiatal- és időskorban is zajlanak az épülési és lebontási folyamatok, azonban amikor az arány megbomlik, és a lebontás válik hangsúlyossá, megindul a csontsűrűség csökkenése. Ez az életkor előrehaladtával természetesnek számít, viszont túlzott méreteket is ölthet. A csúcs-csontsűrűség általában harmincéves korban áll be, eddig mindenképp érdemes a csontokat erősítő testmozgást végezni.

Az oszteoporózisra hajlamosító tényezők között a genetikai hajlam, a dohányzás, a rendszeres alkoholfogyasztás, valamint a hormonális működés zavarai, eltérései is szerepelnek. A nők a menopauza okozta ösztrogénszint-csökkenés miatt különösen érintettek a betegségben. Bizonyos szteroidok hosszas szedése is károsítja a csontállományt. A csonttörések általában a háti és az ágyéki csigolyákban, valamint a combnyaknál és a csuklónál jelentkeznek. 

Depresszió és csontritkulás

A depresszió és a szorongásos állapotok sok betegség okozói lehetnek. Ez persze fordítva is igaz: a krónikus kórképek gyakran vezetnek mentális zavarokhoz. A csontritkulást és a depressziót számos kutatás összekapcsolta már. Ezek főként arra a következtetésre jutottak, hogy a krónikus szorongással élő középkorú nők esetében gyakoribbak a csonttörések, mint azoknál, akik nem szenvednek mentális betegségtől.

A súlyos depressziót alacsonyabb ösztrogén-, illetve tesztoszteronszint jellemzi, ez fokozza az oszteoporózis kialakulásának kockázatát. A folyamatos szorongásnak és alváshiánynak, alvászavaroknak kitett személyek kortizolszintje megemelkedik, a kortizol pedig a szervezet fő stresszhormonjaként a lebontó anyagcsere-folyamatokat támogatja.

A psziché állapota az immunrendszer működését befolyásolja, amelynek megváltozott működése a csontok anyagcseréjére is hatással van. Összességében elmondható, hogy a depresszió és a csontritkulás sok szálon kapcsolódnak egymáshoz.

Súlyos depresszióval küzdőkkel találkozva tehát mindenképp érdemes csontritkulásra gyanakodni, hogy időben elkezdhető legyen a terápia, amely segít megőrizni a csontok épségét, kivédve a töréseket, amelyek tovább nehezítenék a szorongó mindennapjait. A mentális zavarral élők környezetére nagy felelősség hárul, hiszen nekik kell észrevenniük a figyelmeztető jeleket, majd segíteniük az illető felépülését.

A depresszió első látványos tünetei

Vannak olyan tünetei a depressziónak, amiket laikus szemmel is észre lehet venni. Ezek segítenek felismerni a bajt, hiszen a beteg sokszor még a családtagjaival sem osztja meg a problémáját, azonban segítségre biztosan szüksége van.

(Képek forrása: Getty Images Hungary)

• egészség
• depresszió
• csontritkulás
• menopauza
• csonttörés
• rizikó
• Életmód