Nem jó, ha a háziorvos csak annyit mond: "Fogyjon le!" - Mindenért a túlsúly a hibás?

Ha túlsúlyos emberként valamilyen egészségügyi panasszal fordul az ember az orvoshoz, nagy eséllyel az első tanácsok között lesz az, hogy "fogyjon le". Bár az elhízás aránya hazánkban kimagasló, és a zsírpárnák bizonyítottan növelik bizonyos betegségek kockázatát, azonban nem mindenért tehetők felelőssé.

A társadalomban az évek alatt összeforrt az a két tény, hogy a vékony ember egészséges, a túlsúlyos pedig egészségtelen életet él. Egy friss tanulmány rávilágított arra, hogy a jelenlegi orvosi képzés egyértelműen a testsúlyra és a testtömegindexre (BMI) összpontosít, ami sokszor elveszi a figyelmet egyéb problémákról, és az étkezési zavarok esélyét is növeli.

Ezért nem mindig jó tanács a "fogyjon le"

- A mainstream orvostudomány még mindig nagyon is arra összpontosít, hogy a testsúlyt az egészséghez kapcsolja - mondja Kearney Gunsalus, a tanulmány vezető szerzője. - Mivel az elhízott és nagyobb testsúlyú embereknél nagyobb valószínűséggel jelentkeznek egészségügyi problémák, könnyű arra a következtetésre jutni, hogy maga a súly okozza ezeket a problémákat. És ha azt feltételezzük, hogy a súly okozza a problémákat, akkor logikusnak tűnik a feltételezés, hogy a fogyás a megoldás - folytatja.

A kutatások ellenben azt mutatják, hogy a túlsúly nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ember nem egészséges. A kutatók kiemelik a leendő orvosok oktatásának korszerűsítését, hiszen az, hogy hogyan lépnek kapcsolatba a páciensekkel, és mit kommunikálnak feléjük, hatást gyakorol az egészségügyi problémák kezelésére és így egy egészségesebb társadalom kinevelésére.

A túlsúly megállapításához évek óta a BMI-t használják standardként. Ez alapján megkülönböztetünk sovány, normális, túlsúlyos és elhízott kategóriákat. Bár ezt a mérőszámot rengeteg vita övezi, az orvosi egyetemeken a mai napig ez szolgál a páciens általános egészségi állapotának felmérésére. A BMI azonban túlbecsüli az egészségtelen emberek számát.

Az orvosoknak a testtömegindex helyett a kardiometabolikus egészség objektív mérésére kellene összpontosítania, ezek ugyanis sokkal hitelesebb képet festenek a páciens állapotáról. Kardiometabolikus alatt értik a vérnyomást, az inzulinrezisztenciát és a koleszterinszint mérését. Egy amerikai példával élve: a BMI-szabványt követve a népesség közel fele egészségesnek számít, ez azonban sajnos korántsem fedi a valóságot. Az Egyesült Államokban körülbelül minden harmadik olyan ember, akinek a BMI-je egészséges tartományba esik, valójában rossz állapotban van, ha az átfogóbb méréseket vesszük alapul.

Amellett, hogy gyakran indokolatlan a BMI-re és a fogyásra összpontosítani, az orvos hozzáállása a súly stigmatizálását is erősíti. A túlsúlyt gyakran személyiségbeli hibákkal, lustasággal, falánksággal és erkölcstelenséggel hozzák össze, egyéb tényezőket nem figyelembe véve. Ilyen lehet például a friss, egészséges élelmiszerek elérhetősége, azok megfizethetősége és a testmozgás elérhetősége, megfizethetősége.

A túlsúlyos betegek kisebb valószínűséggel jutnak hozzá a megfelelő szűrésekhez vagy kezelésekhez. Az orvosok gyakran nem vesznek észre olyan betegségeket, mint például az asztma vagy a rák, mert a tüneteket a testsúlynak tulajdonítják, holott nem az okozza. A tünetek ignorálása mellett a lelki folyamatoknak is rosszat tesz a "fogyjon le" tanács. A negatív interakciók során, ahol az egészségügyi aggályokra a beteg egy egyszerű utasítást és dorgálást kap, demoralizálóan hat, és kevésbé valószínű, hogy legközelebb őszintén megosztják majd problémáikat.

A legcélravezetőbb az lenne, ha az orvos-beteg beszélgetések mindig a fejlődésre ösztönöznék a pácienst ahelyett, hogy jó vagy rossz címkékkel bélyegeznék meg a betegeket. Bár a tanácsot jó szándékkal adják, a legtöbben nem tudnak mit kezdeni vele, ezért érdemesebb helyette részletesen tájékoztatni a betegeket.

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

• túlsúly
• egészségügy
• orvos
• orvosi vizsgálat
• elhízás
• Életmód