A briliáns ápolónő, aki kiállt a betegek jogaiért: Florence Nightingale különleges története

Florence Nightingale a világ egyik legismertebb ápolónője, akinek rengeteget köszönhet az egész egészségügy, beleértve a pácienseket is. Élettörténete pedig minden, csak nem hétköznapi. 

A rendkívül művelt nő egész életében azon fáradozott, hogy jobbá tegye a betegellátást. Azt hirdette, hogy mindenkinek joga van a tisztes bánásmódhoz és méltóságának megőrzéséhez, a kórház nem lehet olyan hely, ahol a szenvedő még betegebb lesz. Modern nézetei mellett modern eszközökkel is érvelt, jócskán meghaladta a saját korát.

Hivatást keresett és talált

1820-ban jómódú angol házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot Firenzében. Szülei, akik épp több hónapon át tartó nászútjukat töltötték a reneszánsz bölcsőjében, a szépséges város angol nevét adták a kislánynak. A tehetős bankár édesapa mindent megtett annak érdekében, hogy gyermeke megfelelő nevelésben részesüljön. Ennek köszönhetően Florence megtanult öt nyelvet, és nőként, a korban meglehetősen szokatlan módon, tanulhatott filozófiát, matematikát és történelmet is. Azt is lehetne mondani, hogy fiú módjára nevelkedett. Később bebizonyosodott, hogy mindezen ismeretek termékeny talajra hullottak. 

17 éves korában a lány isteni hangot hallott, aminek hatására elkezdte keresni a hivatását. Titokban részt vett egy nővérképző tanfolyamon, és úgy érezte, meglelte küldetését. Habár egy báró jegyese volt, nem kívánta vállalni a házasság korlátait, így 1849-ben felbontotta az eljegyzést, és később sem házasodott meg, habár több csodálója és kérője is akadt.

Makacsul kitartott elképzelései mellett

Az emberek nyomorúsága, szegénysége, betegsége mélyen megindította, mindenáron segíteni akart nekik. Családja rosszallóan nézte a hölgy a korban meglehetősen furcsának, sőt, egyenesen alantas tevékenységnek számító hóbortját, de ő nem hagyta magát lebeszélni. Kórházakat látogatott, közegészségügyi tanulmányokat olvasott, hogy ezen a területen is tájékozott lehessen. 1850 nyarán a szülei gondoltak egyet, és európai körutazásra küldték, naivan azt feltételezve, hogy ez majd eltereli Florence gondolatait a betegekről. Nem is tévedhettek volna nagyobbat! Hazafelé a lány megszakította útját, és megállt a németországi Kaiserswerthben (ma Düsseldorf egyik történelmi városrésze), ahol a diakonisszák ápolási munkáját figyelte meg.

Egy évvel később, immár szülői engedéllyel tért vissza ide, és a nővérek mellett tovább mélyítette tudását. Napjainkban kórház őrzi itt Florence nevét. Később Londonban, a Beteg Úrihölgyek Kórházának főfelügyelő nővéreként dolgozott, fizetés nélkül. Tudományos pályájában az igazán nagy áttörést azonban a krími háború borzalmai hozták el. Nightingale a felügyelete alatt harmincnyolc ápolónővel teljesített szolgálatot egy ideiglenesen felállított törökországi kórházban. 

A lámpás hölgy, aki statisztikus is volt

Az ideiglenes kórházban lehetetlen állapotok uralkodtak. A kórtermek zsúfoltak és piszkosak voltak, télen sem számíthattak fűtésre. Az élelmezés szegényes volt, a gyógyszerellátás akadozott. Florence éjt nappallá téve dolgozott, hogy a nővérekkel együtt megfelelő higiénés feltételeket teremtsen. Éjszakánként lámpással járőrözött a folyosókon, hogy megakadályozza a sebesült katonák és a nővérek közötti, meglehetősen gyakori testi érintkezést. Járőrözését több grafikán és festményen is megörökítették. Vezetése alatt hihetetlen mértékben csökkent a halálozások aránya, bejárta a többi török kórházat is, hogy felmérje az állapotokat. Így kapta el a rettegett krími lázat, amit épphogy túlélt. Hiába a kimagasló eredmények, a kor vezető orvosai nem akarták elismerni a tehetséges és okos nő teljesítményét.

Ő azonban nem hagyta magát, meglepően modern eljáráshoz fordult igazának bizonyítására: a statisztikához, amellyel kimutatta, hogy mennyit számít a kórházakban a higiénia, és hogy ahol a tisztaság nem adott, ott a páciensek konkrét életveszélynek vannak kitéve. Tudta, hogy kapott adatait szemléltetnie is kell valahogy, ehhez létrehozta a kördiagram új változatát, a poláris vagy rózsadiagramot, amivel látványosan mutathatta be a higiénia és a halálesetek közötti összefüggést. 

Emiatt aztán ma is a bizonyítékokon alapuló orvoslás egyik úttörőjeként tekintenek rá a szakmai berkekben. 1858-ban ő volt az első nő, akit tagjává választott a Királyi Statisztikai Társaság. Egy évvel később alapítványt hozott létre, majd közadakozások eredményeként megnyitotta tanintézetét a londoni Saint Thomas’ Hospitalban, ahol az ő elképzelései szerint folyt a nővérképzés. Egyesületeket is alapított, továbbá harcolt a szülésznők munkájának elismeréséért is. Megteremtette a betegápolás etikai alapjait. Élete vége felé egészségügyi állapota már jócskán megromlott, látását is elvesztette, 1910-ben hunyt el. Május 12-én, az ő születésnapján ünneplik világszerte az ápolók világnapját. Nézetei mit sem vesztettek aktualitásukból, a betegjogokról és a méltóságról vallott elképzelései ma is megszívlelendők. 

Ők tartják a hátukon az egészségügyet: világhírű képeken a nővérek és ápolók

Az ápolói hivatásnak számos nagyon nehéz pillanata lehet, ugyanakkor akadhatnak köztük igazán szívmelengetőek is. Erről tanúskodnak a következő, világhírű fotók is.

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

• egészség
• ápoló
• kórház
• történelem
• híres nők
• női sorsok
• Életmód