"Milyen sovány vagy, nem eszel eleget?" Nem csak a ducik, a vékony nők is küzdenek a sértő megjegyzésekkel

Ha a test megszégyenítéséről van szó, szinte kivétel nélkül mindenkinek a duci emberek jutnak eszükbe. Ők azok, akiket a társadalom a mai napig megbélyegez, akiket testük és kinézetük miatt gyakran bántanak. Pedig a rosszindulatú megjegyzések nem csak őket érinthetik. Az átlagnál vékonyabb nők is kapnak belőlük eleget, és a gonosz, bántó megjegyzéseket még csak nem is a hátuk mögött, de egyenesen a szemükbe mondják - mindennemű szégyenérzet nélkül.

Gondoljuk csak végig! Szemtől szembe nem igazán mondjuk egy kövér nőnek, hogy: "Azta, de meghíztál!" vagy: "Milyen kövér vagy, miért nem fogod vissza a kaját?" Ezzel szemben egy vékony nőt le lehet gebézni, csontsoványozni, vagy akár cifrább és hangzatosabb jelzőkkel titulálni, hiszen ez miért is esne neki rosszul, amikor ez az igazság?

"Milyen sovány vagy, nem eszel eleget?”

Már nem is számolom, hányszor hangzott el a fenti mondat irányomba az elmúlt 33 év alatt. Tény, hogy világéletemben vékony, aprócska lány voltam, ugyanakkor, azt gondolom, formás és sportos. Mindig formásabb fenékkel rendelkeztem a táncosmúltam miatt, még ha a melleim kisebbek is voltak, mint amire vágytam volna. Az én alkatom ilyen: bármit ehettem, nem látszott meg rajtam, és bármennyire is próbáltam pár kilót magamra szedni, egyszerűen nem ment. Pedig ahogy leadni nehéz a pluszkilókat, úgy felszedni is ugyanolyan kínkeserves tud lenni. Szóval az alkatom bizonyára a saját testükkel elégedetlen emberekből irigységet vált ki, hiszen úgy hiszik, megnyertem a genetikai lottót, milyen könnyű nekem, hogy azt eszem, amit akarok, de azért mégis gyakorta megjegyezték, úgy nézek ki, mint egy pubertás előtt álló leányzó, aki elvész a ruháiban, hiába bizonygattam számtalanszor, hogy rendesen eszem, nincsenek evési zavaraim, és én is képes vagyok betolni egy 32-es pizzát vagy egy hambit menüben, mint mások.

A szülésem előtt a 157 centimhez 48 kiló társult, ami számomra akkor épp ideális volt. 56 kiló voltam a terhességem kilencedik hónapjában, a szülés után pár héttel pedig vissza is nyertem a versenysúlyom. És igen, bizonyára sokaknak szúrja a szemét, hogy nekem ez, mondhatni, könnyen ment, bár arra sosem fogok talán rájönni, miért kell minden egyes alkalommal a súlyomon rugóznia a másiknak gúnyos megjegyzések közepette. Talán elégedetlen a saját életével, testével, esetleg önbizalomhiányban szenved, és inkább egy olyan embert bánt, akiről azt hiszi, hogy könnyű az élete? Vagy ez egy óvó, szerető, védelmező kijelentés lenne a részéről, hogy lássam, aggódik értem? Mert fontos vagyok számára? Vagy egyáltalán bele sem gondol abba az illető, hogy ezzel megbántja a másikat? Ahogy egy kövér embert sem nevezünk hájas disznónak, úgy a vékony társaságában sem mondjuk azt, hogy vasággyal sincs elég kiló, és azzal sem illik viccelődni, hogy csak a kutyák játszanak a csontokkal. Mert semmi sem indokolja, hogy mások bántó megjegyzést tegyenek az ember számára, bárhogy is néz ki. Én miért szégyelljem magam azért, mert vékonyabb vagyok az átlagnál? Szégyellje magát az, aki ezt mindig szemtől szembe felhánytorgatja nekem, és nem bír túllendülni ezen!

Az elmúlt időszakban egészségügyi problémáim támadtak, aminek következtében vészesen fogyni kezdtem. Pár hónap alatt öt kilót fogytam, és szigorú diétába kellett kezdenem a betegségem miatt, így már nem ehettem azt, és olyan mennyiségben, amit szerettem volna. Ekkor már valóban nem éreztem jól magam a bőrömben, az arcom beesett volt, és tényleg úgy éreztem magam, mint egy pubertáskor előtt álló lány, nem pedig mint egy felnőtt, érett nő, feleség és édesanya. Teljes életmódváltáson estem át, és több évnyi vagy inkább évtizednyi kihagyás után ismételten elkezdtem sportolni. Az erősítő edzéseknek hála pár kiló visszajött izomból, így én is egyre jobban érzem magam a bőrömben.

Persze, ha találkozom rég nem látott ismerősökkel vagy rokonokkal, elmesélem nekik, hogy diétáznom kell, és edzek, mire válaszul nemhogy együttérzést nem kapok, de még belém is rúgnak kettőt egy széles mosoly kíséretében: "hát neked aztán kell miből fogyni!" vagy "neked diétázni? El akarsz fogyni? Én szívesen adok neked öt-tíz kilót." Abba bele sem gondolnak, nekem min kell keresztülmennem. Úgyhogy most már ott tartok, hogy inkább veszek egy mély levegőt, csendben maradok, és nem kezdek el mentegetőzni, még inkább visszatámadni, mert nem látom egyszerűen értelmét. Mert engem nem úgy neveltek, hogy bunkó, tiszteletlen vagy tapintatlan legyek másokkal. Én tisztelem a másik felet annyira, hogy nem jegyzem meg, főleg nem hangosan, mindenki előtt, szemtől szembe vele, hogy én mit látok rajta, mert azt gondolom, hogy mindenki a saját testéért felelős. És ha neki így jó, akkor én ezt elfogadom. És neki is azt tanácsolom, fogadja el az enyémet!

Hogy néz ki ugyanaz a szett egy vékony és egy molett nőn? A két barátnő megmutatta

Teljesen különböző testalkattal rendelkeznek, mégis teljesen ugyanolyan szetteket viselnek.

(Képek: Getty Images Hungary.)

• fogyókúra
• fogyás
• vékony
• duci
• vélemény
• Életmód