A szklerózis multiplex tünetei és kezelése

A szklerózis multiplex hétköznapi értelemben nem más, mint a test folyamatos bénulása. A beteg eleinte nehezen mozog, vagy koordinációs problémái vannak, majd néhány év – évtized – múlva sok esetben már tolószékbe kényszerülhet. A neve a betegség jellegéből adódik:

• szklerózis: az idegrendszerben kemény – szklerotikus – gócok alakulnak ki,
• multiplex: több góc is kialakulhat egyszerre.

Nevezik ezenkívül ezerarcú betegségnek is, mely sokszínűségéből adódik. Minden egyes betegnél más tünettel indul, és más idő alatt alakul ki a teljes bénulás. Ezért is olyan nehéz felismerni és kezelni.

Mi történik a testben?

Ahhoz, hogy a szklerózis multiplexről érdemben lehessen beszélni, először meg kell érteni azt a biológiai folyamatot, melynek a visszafordíthatatlan leépülés a következménye.

Az alapja a központi idegrendszer gyulladása, melynek következtében a rosszul működő immunrendszer megtámadja és roncsolja az idegsejtek nyúlványait körülölelő velőshüvelyt. A roncsolás hatására az adott idegsejt működésében zavar lép fel, lassítja, vagy esetleg teljesen blokkolja az ő felelőssége alá tartozó idegi területet. Ezért lehetséges az, hogy van, akinél például beszédzavarral kezdődik a betegség, míg másoknál a járással kapcsolatban merül fel nehézség. Mindig attól függ, éppen melyik idegsejt velőshüvelyét támadta meg az immunrendszer.

Természetesen a szervezet érzékeli a hibát, és megpróbálja helyrehozni. Támasztószövettel igyekszik befedni a sejtek rostján keletkezett lyukakat, így alakul ki az a kemény góc, mely a betegség nevének első feléért felelős.

Kik lehetnek betegek?

A szklerózis multiplex nem egy válogatós betegség, bárkinél kialakulhat, ám vannak jellemző korszakok az életben, amikor gyakrabban előfordul. Általában húsz és negyven év között jelenik meg, és inkább nőknél tapasztalható. Jelenleg hazánkban 12 ezer beteget regisztráltak, míg világviszonylatban kétmilliót.

Mitől alakulhat ki?

Kiváltó okai egyelőre teljesen ismeretlenek, olyannyira, hogy még a hajlamosító tényezőket sem tudják pontosan megállapítani. Az viszont egyértelműen behatárolható, hogy melyek azok a tényezők, amik súlyosbíthatják a már meglévő betegséget. Gyakorlatilag minden olyan dolog, amely megborítja a szervezet egyensúlyát.

• A stresszre különösen rosszul reagálnak a szklerózisos betegek, állapotuk azonnal, mérhetően romlik.
• Súlyosbítják az állapotot a láz, a hirtelen hideg vagy meleg behatás, a fertőzések, a vírusok, az UV fény, egyes események lelki hatásai – mint amilyen például valaki halála vagy egy baleset – és a műtét is.
• Érdekesség azonban, hogy a védőoltások is kerülendőek, hiszen minden betegséggel szembeni oltás azonnali immunreakciót vált ki. Erősíti az immunrendszert, melynek ezáltal növekszik az autoimmun hatása, és erősebb roncsolásra képes. Így tehát a védőoltásokat csak és kizárólag életmentés céljából lehet beadni.

A betegség tünetei

Mivel egy ezerarcú betegségről van szó, nehéz pontosan körbehatárolni azt a tünetegyüttest, mely kizárólagosan szklerózis multiplexet jelez. Csak tapasztalati úton meghatározhatóak a tünetek, tehát aszerint, ami már előfordult betegeken.

• Rosszul artikulált beszéd.
• Kettős látás vagy homályos látás.
• Nyelésproblémák.
• Zsibbadás a végtagokon ülés, illetve járás közben.
• Végtaggyengeség, koordinációs zavar.
• Széklet- és vizelettartási nehézség.
• Ok nélküli, rendszeres vagy akár állandó fáradékonyság.

Hogyan lehet kezelni?

Miután nem tudni az okát, így a valódi kezelés teljességgel lehetetlen, a tüneti kezelés pedig nem mindig nyújt a betegeknek vigaszt. Teljesen gyógyítani egyelőre nem lehet, csak a vele járó tényezőket lehet enyhíteni. Ha azonban korán felfedezik, a gyógyszeres és injekciós kezeléseknek köszönhetően a betegség nagyon jól kordában tartható, és a teljes leépülést sokszor csak időszakos romlás váltja fel.

A jövőbeni kezelés lehetőségeit tekintve az orvosi cél az, hogy rájöjjenek, hogyan lehet egyes sejteket a megfelelő átalakulásra rávenni. Amikor ugyanis a szervezet helyre szeretné állítani az immunrendszer végezte roncsolást, támasztószöveteket küld a sérült területre. A kutatók szerint ebben a támasztószövetben vannak olyan sejtek, melyek felépítésüket tekintve át tudnának alakulni, és be tudnának épülni a roncsolt velőshüvelybe, mintegy helyrehozva a károkat. A kérdés csupán az, hogyan lehet rávenni ezeket a sejteket, hogy újra beépüljenek a megfelelő helyre. Igaz, hogy a teljes megelőzést ez a módszer sem tenné lehetővé, de ha már kialakult a betegség, azonnal orvosolni lehetne az idegrendszerben létrejött károsodást, valamint meg lehetne akadályozni további idegsejtek leépülését.

• betegség
• kezelés
• tünetek és betegségek
• Életmód