Van mellékhatása az MRI- és a CT-vizsgálatnak? Amit tudnod kell, ha erre küld a szakorvos

Ahogy a röntgenről, a CT- és az MRI-vizsgálatokról is számos tévhit él a köztudatban. Sokan tartanak a mellékhatásoktól, de azt is érdemes tudni, hogy mikor kell feltétlenül szólni az orvosnak.

Mi a különbség köztük? Vajon rákkeltő bármelyik is? Fémimplantátummal végezhetők? Ilyen és hasonló kérdések tömkelegét teszik fel az emberek nap mint nap a fórumokon. Kicsit utánajártunk a témának, hogy nyugodtan mehess el a vizsgálatra, ha az orvos beutalót ad.

Mi a különbség CT és MRI között?

A komputertomográfiás, azaz CT-vizsgálat hagyományos röntgensugárral történik, ám annál komplexebb, szeletekre bontva, részletesen térképezi fel az adott testrészt. Az orvos beutalhat idegrendszeri betegség, daganat, gyulladás gyanúja esetén. A páciens vizsgálat közben fekvő helyzetben van, a berendezés pedig egy körbeforgás alatt egyszerre sok szeletet átvizsgál, ezért a módszer gyors, pár perc alatt vége van.

Az MRI, vagyis a mágnesesrezonancia-képalkotás a jelenleg ismert legmodernebb képalkotó módszer, ami rendkívül erős, 1-3 Tesla erősségű mágneses térrel működik. A test egyes részeinek, elsősorban a koponya és a gerinc szerkezetének leképezéséhez használják, de más, lágy területek is vizsgálhatók vele. Központi idegrendszeri betegség, szív- és érrendszeri problémák gyanújával is beutalhat az orvos. A vizsgálat 15-30 percig tart.

Van-e mellékhatásuk?

A CT-vizsgálat röntgensugárzással történik, ezért felmerül a kérdés, mennyire veszélyes ez a szervezet számára. Nincs számszerűsítve, évente hányszor végezhető el maximum, de a korszerű berendezésekben már minimális a sugárterhelés, a szakma pedig úgy tartja, hogy a lelet ismeretéből származó haszon jóval nagyobb az esetleges kockázatoknál. 

Az MRI-vizsgálat nem jár sugárterheléssel, így biztonságosabban végezhető bármely korosztály számára. Mivel a vizsgálat egy hangos, zárt, szűk, alagútszerű gépben történik, és mozogni sem szabad, sokan számolnak be kellemetlen bezártságérzésről. Tudni kell, hogy létezik pánikgomb, mellyel megszakítható a vizsgálat.

Mindkét vizsgálat végezhető kontrasztanyaggal és nélküle is, részben a vizsgált terület függvényében. Egyes területeken ugyan pontosabb képet ad, az anyag nem mindig szükséges, és nem is minden esetben használható: cukorbetegség, pajzsmirigy- és vesebetegség esetén a szakorvos dönthet a vizsgálati módszerről. 

A kontrasztanyagok ritkán okozhatnak allergiás reakciót, rosszullét esetén ezért azonnal szólni kell a vizsgálatot végző személynek. 

Amiről mindig szólni kell

A vizsgálatok megkezdése előtt feltétlenül szólni kell néhány dologról a szakorvosnak. Cukorbetegség, pajzsmirigy- és veseproblémák esetén nem alkalmazható kontrasztanyag, ezért előfordul, hogy friss laboreredmény vagy ennek hiányában helyben végzett vérvizsgálat szükséges. Terhesség alatt is csak nagyon indokolt esetben végezhetnek MRI- vagy CT-vizsgálatot.

Az orvosnak minden idegen testről, fémimplantátumról tudnia kell. A legtöbb pacemakerrel nem végezhetnek MRI-vizsgálatot, helyette inkább CT-t javasolnak. Habár más, beépített fémimplantátumok, csavarok, kapcsok többsége nem mágnesezhető, így biztonsággal végezhető a vizsgálat, ilyenkor is fontos szólni, különösen akkor, ha azok 2000 előtt történt műtétből származnak. Nem szabad megfeledkezni a fogimplantátumokról sem.

(Fotók: Getty Images Hungary.)

• ct
• röntgen
• diagnosztika
• orvos
• mri-felvétel
• mellékhatás
• szűrővizsgálat
• Életmód