Fotókon az elképesztő változás! 80 kilót dobott le, ma másoknak segít a fogyásban

A mozgásszegény életmód és a finomított szénhidrátokban gazdag táplálkozás következtében az elhízás ma népbetegségnek számít - hazánkban és világszerte egyaránt. A túlsúlytól szabadulni nem könnyű, de segíthet, ha valaki mentális támogatást nyújt, hasznos tanácsokat ad a fogyáshoz. Vogel Zoltán hét évvel ezelőtt 185 kilogramm volt, amihez számos elhízással járó egészségügyi probléma is társult.

Innen szép nyerni, mondhatnánk: ma 80 kilóval könnyebben Gyere, együtt megcsináljuk! nevű Facebook-oldalán ő segít másoknak a fogyásban.

- Mikor kezdődtek a súlyproblémái?

- A vízilabdázás abbahagyása után, 20 éves koromban. Amikor befejeztem az aktív sportot, 94 kilogramm voltam, amikor bevonultam katonának, már 133 kilogrammot mutatott a mérleg - a 190 centiméteres magasságomhoz. Az első fél évben, az úgynevezett kopasz korszakban 107 kilogrammra fogytam le, ám a további egy évben nem volt túl sok dolgunk, és a leszereléskor már 140 kilogramm volt a súlyom.

Később házasságban éltem, szerettünk enni, de továbbra sem mozogtam. Mindennek eredményeképpen 1995-ben, 28 éves koromban az egyik budapesti kórház kimondottan fogyással kapcsolatos osztályán töltöttem 13 napot, ahol ötszáz kalóriás diétát tartattak velem.

151 kilogrammal mentem be, és hét kilogrammot fogytam a csaknem két hét alatt. Mivel azonban életmód-tanácsadást nem kaptam mellé, a szemléletem mit sem változott, vagyis a kórházból kijőve ugyanúgy folytattam a hétköznapokat. A következő 12 évben tovább folytatódott a súlygyarapodásom, és 2007-ben 185 kilogrammot mutatott a mérleg.

- Mindez nem kevés egészségügyi problémát vonhatott maga után...

- A vérnyomásom az egekben volt, cukorbeteg lettem: 6-ig számít egészségesnek a vércukorszint, az enyém 17-es volt. Az orvos azt kérdezte, volt-e már glikémiás kómám, felmerült, hogy a nagylábujjaimat érelzáródás miatt amputálni kell. Azt mondták, ha nem változtatok az életmódomon, még tíz évem van hátra. A vércukorprobléma és a túlsúly együttesen vagy a szívemet teszi tönkre, vagy megvakulok, de valami hasonlóra biztosan számíthatok. Ez volt az a pont, amikor borzasztóan megijedtem, és azt mondtam, élni szeretnék.

- Milyen módszerrel sikerült megszabadulni a túlsúlytól?

- Orvosi felügyelet mellett elkezdtem keményen diétázni, gyógyszert kaptam. Teljes egészében kihagytam az étrendemből a lisztet és a cukrot, de semmi máson nem változtattam, nem sportoltam. A következő három évben fogytam 35 kilót. Ahogy elértem a 150 kilogrammos súlyt, elkezdtek javulni az eredményeim, bár még nem voltak tökéletesek, de a 17-es cukrot levittem 9-re. Ekkor átkattant valami az agyamban, és felmerült a kérdés, mi lenne, ha tréner segítségét is igénybe venném.

- Miből állt az edzésterv?

- Hetente háromszor másfél óra edzés, amiből fél óra kardió, háromnegyed óra zsírégető, de súlyzós edzés, valamint 15 perc hasizom. Emellett a személyi tréner segítségével meghatároztuk, hogy mit ehetek, és mit nem, ráálltam egy 1500 kalóriás napi étrendre, amiben nem lehetett több a szénhidrát száz grammnál.

Ez egy nagyon erős diéta egy olyan szervezet számára, amelyik még edzést is végez mellette. Mivel a főzés meglehetősen untat, ételfutár-szolgálattól rendeltem fitneszmenüt. Mindennek eredményeképpen a következő 14 hónapban 50 kilót adtam le, tehát száz kilogrammra fogytam. Ekkor már az edzőm szólt: Zoli, izomból fogysz, vége van. Több mint egy éve tartom a jelenlegi súlyomat, 108 kilogramm vagyok.

- Mit érzett, amikor sikerült elérni a kitűzött célt?

- Büszkeséget, borzasztó büszke voltam magamra. Úgy éreztem, hogy olyasmi ellen tettem, ami ma egy népbetegség a világon, és ha nem is leszek Nobel-díjas tudós, de valamit leraktam az asztalra, ami miatt felnéznek rám az emberek. És nem mellékesen jó dolog a gyerekeim szemében is példaképnek lenni.

- Honnan jött az ötlet, hogy elindítja a Gyere, együtt megcsináljuk! nevű Facebook-csoportot?

- Bár nem szeretem a futást, de tudom, hogy meg kell tennem azért, hogy tartani tudjam az elért célomat. Ezért rendszeresen futok négy kilométeres távokat, 2014 tavaszán azonban gondoltam egyet, és részt vettem a Vivicittá hét kilométeres szakaszán. Valahol a margitszigeti szökőkútnál jártunk, ahonnan még körülbelül egy kilométer a cél. Észrevettem egy nagydarab srácot magam előtt, aki gyalogolt, csurom víz volt a pólója. Valószínűnek tartom, hogy nem tudta beosztani az erejét. Amikor mellé értem, kérdeztem, hogy először futsz, mondta, hogy igen. Vállon veregettem, és azt mondtam neki: gyere, együtt megcsináljuk! Elkezdett futni mellettem, prüszkölt, zilált, de végül beértünk a célba.

- Tehát a kedvéért újra összeszedte az erejét?

- Igen. Rá tudtam venni valakit, hogy újra megmozdítsa a lábát egy olyan állapotban, amikor már megsajnálta magát, amikor az agya már feladta a küzdelmet. Más kedvéért, más ösztönzésére azonban hajlandó volt folytatni. Ekkor jutott eszembe, hogy közösségben könnyebben megy. Hiszek abban, hogy ha fogjuk egymás kezét, meg tudjuk csinálni.

- Ez nemcsak a sportra, a diétára is jellemző.

- Igen, azért hagyják abba az emberek, mert megsajnálták magukat. Ha azonban van egy partnerük, aki rákérdez, hogy ma mit ettél, akivel közösen járnak edzésre, akkor könnyebben megy, mert meg akarnak felelni a másiknak. De fontos, hogy a fogyni vágyóban legyen meg az elhatározás, ő akarja, mert helyette nem akarhatom, higgyen magában, és találja meg a saját útját. Találja meg azt, ami számára elfogadható ízvilágban, mennyiségben, és hatásos. Amikor ez megvan, akkor azt tartsa, és ebben én, illetve akik benne vagyunk ebben a csoportban, segíteni fogunk.

- Milyen a nemek megoszlása a Gyere, együtt megcsináljuk csoporton belül?

- 94%-uk nő, és 6%-uk férfi, az összejöveteleken azonban rajtam kívül soha egyetlenegy férfi nem volt. Valószínűleg egyrészt a férfiak esetében a társadalom könnyebben elfogadja a plusz kilókat, a környezetük azt mondja, jól áll az a pocak, tekintélyt kölcsönöz. Másrészt talán úgy érzik, hogy ez női téma.

- Milyen céljai vannak a Gyere, együtt megcsináljuk nevű oldallal?

- Szeretném tovább folytatni ezt a mozgalmat, ugyanígy karitatív módon. Szeretném minél több emberhez eljuttatni a tanácsaimat, szeretnék minél több embert rávenni arra, hogy a saját sorsának kovácsa legyen. Gondoljon arra, hogy milyen példát mutat a gyerekeinek, gondoljon arra, hogy milyen veszélyeket rejt a jelenlegi életmódja.

Majd egyszer szeretnék táborokat is szervezni, ahol mentálisan készíthetném fel a fogyni vágyókat erre az egész folyamatra. A Facebook-csoportnak jelenleg körülbelül négyezer tagja van, így természetes, hogy nehezebb személyre szabott tanácsokat adni. Egy 20 fős csoport esetében trénerrel, dietetikussal mindez egyszerűbben, hatásosabban menne.

- Mit tanácsol annak, aki most kezdi a diétát?

- Naponta ötször egyen keveset: érdemes a marokszabályból kiindulni, vagyis egy adag akkora legyen, mint a fogyni vágyó ökle. Nagyon fontos az étkezések időpontja is, mondjuk reggel fél nyolckor reggeli, tíz órakor egy kevés tízórai, 12-13 óra között ebéd, három óra tájban uzsonna, hat körül vacsora.

Azt tanácsolom még, hogy mérleg helyett inkább a centit válasszák. A kilók lassan mennek lejjebb, centikben sokkal gyorsabban mérhető a változás. Végül, de nem utolsó sorban pedig borzasztó fontos a sport: ha csak naponta egy órát mozog valaki, az mindössze a napja 4%-a. Tehát, ha igazán akarja, tud rá időt szakítani.

• interjú
• edzés
• végleges fogyás
• Vogel Zoltán
• fogyástörténet
• Életmód