Az auschwitzi nőgyógyász, aki Mengelétől mentette meg a várandós rabokat: döntése az élete végéig üldözte Gisella Perlt

Gisella Perl Máramarosszigeten praktizáló nőgyógyász volt, amikor a nácik családostul Auschwitzba hurcolták. Amint értesültek róla, hogy milyen tudás birtokában van, a tábor orvosától, a különösen kegyetlen kísérleteiről híres Josef Mengelétől kapott feladatot.

Dr. Perl sok családtagjával ellentétben túlélte a tábort, azonban olyan dolgokat tett, amelyek az egész életére hatással voltak. Hogy legalább átmenetileg megmentse a várandós rabok életét, titokban abortuszt hajtott végre rajtuk, és ezt a terhet haláláig cipelte.

A 25404-es fogoly

Gisella Perl zsidó családban született 1907-ben az akkor Magyarországhoz tartozó Máramarosszigeten. A vallás fontos szerepet játszott a nyolcgyermekes család életében, Gisella édesapja eleinte azért nem szerette volna, ha a kitűnő tanuló, több nyelven beszélő lánya orvosnak áll, mert attól tartott, úgy eltávolodik majd a gyökereitől. Ő viszont biztosította róla, hogy ez nem így lesz, és jelentkezett az egyetemre Kolozsvárra. Egy kivételével Gisella összes testvére doktorátust szerzett valamilyen területen. Ő maga éveket tanult Kolozsváron majd Berlinben, hazatérve pedig férjhez ment egy Ephraim Krauss nevű sebészhez. Gyermekük nem született, de örökbe fogadták a nő egyik testvérének kisfiát, Imrét. 

1944 márciusában a családot a máramarosszigeti zsúfolt gettóba vitték, a gettóban élőket hamarosan haláltáborba szállították, a rokonokat szétválasztották. Gisella haját levágták, alkarjára tetoválták a rabszámot, és értesítették, hogy nőgyógyászként fog tevékenykedni. Hamarosan viszont sebeket látott el, fogakat húzott ki, az őrök által okozott sérüléseket kezelte a rendelkezésére álló szegényes eszközökkel. A túlélők később úgy emlékeztek vissza rá, hogy a saját életét is kockára tette, hogy segíthessen nekik. Amikor a tábori kórházban lévő betegektől vérmintát kellett beküldeniük, ő és a többi, a rabok közül kiválasztott orvos gyakran a saját vérükből vettek mintát, és azt adták be erre a célra, mert tudták, hogy a fertőző betegségben szenvedőket azonnal megölik.

Nem volt helye a tétovázásnak

Amikor Mengele megtudta, hogy dr. Perl végzettsége szerint nőgyógyász, megbízta, hogy minden terhes nőt vizsgáljon meg, és jelentse is őket neki. Mindezt azzal magyarázta, hogy őket külön táborba küldik, ahol nagyobb gondoskodásban lesz részük. Gisella hamar rájött, hogy korántsem ez a helyzet, valójában a várandós nőket válogatott kínzásoknak vetik alá, Mengele vezetésével élve kísérleteznek rajtuk, majd megölik őket a gyermekükkel együtt.

Levonta a következtetést: ahhoz, hogy az anyákat megmentse, el kell vennie a gyermeküket. Mint Perl később egy interjúban elmondta, Auschwitzban az egyik legnagyobb bűnnek a terhesség számított. Amikor rájött, hogy egy fogoly állapotos, felvilágosította róla, hogy mi vár rá és a gyermekére. Eleinte próbálta elrejteni a testi jeleket, később olyanra is volt példa, hogy egy már megszületett babát kellett megölnie. A történtek rendkívüli módon megviselték, de úgy látta, hogy nincs választási lehetősége, ha azt szeretné, hogy az anya tovább élhessen. Auschwitzban nem volt helye a mérlegelésnek.

Nappal Mengele alatt dolgozott, látva a szörnyűséges kísérleteket, és tudva, hogy az orvos a kiválasztott segédeit is bármikor eltüntetheti, krematóriumba küldheti. Az éj leple alatt pedig terhességmegszakításokat végzett.

Férjét és fiát megölték

1945-ben dr. Perlt a bergen-belseni koncentrációs táborba szállították. Itt érte a felszabadítás is. Néhány hónapot még a helyi kórházban dolgozott, újszülötteket segített a világra. Amikor elindult, hogy felkutassa a családját, szembesülnie kellett a ténnyel, hogy a férjét halálra verték, az örökbe fogadott fiát pedig elhamvasztották. A szülei is a táborban hunytak el. Ezt már nem bírta elviselni, öngyilkosságot kísérelt meg. A felépülése után egy ideig előadásokat tartott, és nem tért vissza orvosi hivatásához. 1947-ben érkezett New Yorkba, négy évre rá kapott állampolgárságot, miután kivizsgálták, hogy pontosan milyen szerepet játszott a koncentrációs tábor működésében - eleinte felmerült annak a lehetősége is, hogy háborús bűnösként könyvelhető el. Három testvére túlélte a háborút, velük egész életében tartotta a kapcsolatot, Magyarországra is utazott, hogy meglátogassa a rokonait.

1948-ban megjelentette memoárját (I was a doctor in Auschwitz – Doktor voltam Auschwitzban), amelyben leírta a történetét és a tapasztaltait, többek között a táborban dolgozókról, akik örömüket lelték a rabok kínzásában, például a hírhedt Irma Grese-ről. Írásának részleteit más fogvatartottak beszámolói is megerősítették. A könyvből 2003-ban filmet készítettek, ami magyarul a Porrá zúzott álmok címet kapta.

Előbb egy manhattani kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályán kezdett dolgozni fáradhatatlanul, majd saját rendelőt nyitott, ahol kifejezetten a meddőnek nyilvánított nőkön próbált segíteni. A ’70-es évek végén, ’80-as évek elején Gisella Izraelbe költözött, ahol egyik testvérének a lányával, Gabriellával élt. 1988-ban hunyt el, hat nappal a 81. születésnapja után.

10 magyar orvos, aki előrevitte a tudományt

Akár a gyermekgyógyításban, akár az anatómiában vagy a betegségek és gyógyszerek felfedezésében is jelentős szerepet kapott néhány magyar orvos az elmúlt pár évszázad során, akikre méltán lehetünk büszkék.

(Borítókép: Magyar zsidók Auschwitz-Birkenauban. Forrása: Getty Images Hungary. Ajánlóképek forrása: Facebook/Loughborough Women's Network, Getty Images Hungary. Cikken belüli kép forrása: Getty Images Hungary.)

• egészség
• holokauszt
• auschwitz
• nőgyógyász
• gisella perl
• Életmód