Ezért ásít az ember: nem az az oka, amire gondolnál!

Az Index nagy sikerű és igen népszerű rovata, a Ma is tanultam valamit már második könyvét adja ki: nemcsak a rovatban megjelent írásokat gyűjtötték össze, hanem kiválasztották a 150 legjobb cikket, melyeket tovább is dolgoztak! Ebből választottunk ki egy érdekességet az ásításról, a másik 149 a könyvben van.

Ásítani mindenki szokott, még a magzatok is a méhben. Az már kevésbé egyértelmű, hogy ugyan mi lehet ennek a fura sóhajtozó tátogásnak az értelme.

Ezért ásítasz

Az ásítás funkciójára többféle elképzelés is létezik. Ami biztos, hogy nem csak akkor ásít az ember, amikor épp fáradt. Korábban azt gondolták, hogy oxigénhiányos állapot idézheti elő, de erre nincs meggyőző bizonyíték. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy az agy túlmelegedés elleni védelmi mechanizmusáról van szó, vagyis azért ásítasz, hogy lehűtsd az agyad.

Amikor nagy a megterhelés, és kezd túlpörögni a processzor, a nagyra tátott száj és a mély levegővétel hidegebb levegőt áramoltat be. Ebből következik az is, hogy miért ásítunk gyakrabban télen: ilyenkor a levegő általában hidegebb, mint az emberi testhőmérséklet, ezért hatékonyan lehet vele lehűteni a testet.

Meleg időben viszont gyakran fordul elő, hogy nem lenne sok értelme ásítozni, mert csak még melegebb levegő ömlene a felhevült agyra. Magán a levegő beáramlásán túl azzal is segíthet az ásítómozdulat a hőháztartás helyreállításában, hogy a felhevült vért az arcizmokba pumpálja, ahol hatékonyabban működik a felesleges hő leadása.

Persze sok más tényező is befolyásolja, hogy ásítasz-e: az agy terheltsége, a vérkeringés hőmérséklete és sebessége, és persze maga a fáradtság is. A túlhevült agy egyébként is az álmossághoz hasonló érzést idéz elő, nagyobb eséllyel is érezed magad fáradtnak melegben.

De mivel nem kizárólag a fáradtság idézi elő, ezért akár alvás közben is előfordulhat, hogy ásítozik az ember, még ha ez ritkább is, mint ébrenlét alatt.

Ha már ásítás...

További érdekesség, hogy nemcsak a személyes tapasztalat, valóban létező jelenség, hogy az ásítozás ragadós. Olyannyira, hogy még faji határokat se ismer, például a csimpánzok is átvehetik az emberektől.

A tudósok szerint ez nem is annyira fiziológiai, mint inkább pszichológiai jelenség, az empátia sajátos kifejeződése. Ezért lehet az, hogy a közeli barátok között könnyebben terjed, és azt is ez magyarázza, hogy a csimpánzokra más, ismeretlen csimpánzokról kevésbé terjedt át, mert az idegen fajtársakat általában veszélyforrásként érzékelik.

• Életmód