Milyen volt a fogamzásgátlás és az abortusz a középkorban? Súlyos árat fizettek érte a nők

Az abortusz és a fogamzásgátlás kérdése sok helyen a mai napig megosztó témának számít, ám a középkorban ez kevésbé volt így.

Elfogadott álláspont volt, hogy egy gyermeket elvetetni bűn, és sok embernek meg sem fordult a fejében, hogy ez másként történjen. Ez volt a nyilvános vélekedés, ám a nők sokféle praktikát bevetettek a nem kívánt terhesség ellen a zárt ajtók mögött.

Különös módszerekkel akadályozták meg a terhességet

A fogantatás előtti és utáni születésszabályozás alkalmazására a vallás gyakorolta a legnagyobb hatást. Az ószövetségi „Szaporodjatok és sokasodjatok!” parancsolatból merítve a középkori kereszténység a szexre csak gyermeknemzés céljából tekintett, magáért az élvezetért tilos lett volna. Ez persze az átlagembert nem nagyon érdekelte. A gondolatot, hogy a fogamzás folyamatát valaki önkezűleg befolyásolja és leállítsa, általában keményen elítélték, és bűnként tekintettek rá, sőt, akár emberöléssel is megvádolhatták. Azonban más leírások szerint ennél sokkal elnézőbben voltak, hiszen különbséget tettek a nők között, akik a szegénység miatt nem tudnák etetni a gyereket, vagy akik a paráznaságuk nyomait próbálták takargatni.

A negatív megítélés ellenére rengeteg nő próbálkozott különböző módszerekkel, mivel sokgyerekes családba nem szerettek volna  újabb utódot szülni, ráadásul az egészségüket is féltették, hiszen nemcsak a korabeli orvoslási módszerek, hanem a különböző betegségek és fertőzések is veszélyeztették az anyák életét. A középkori nők számos fogamzásgátlási módszert átvettek az ókorból, de olyan is volt, ami ezekben az időkben terjedt el.

A legnépszerűbb fogamzásgátló eljárás a megszakított közösülés volt, vagyis a szexuális aktus során még a magömlés előtt abbahagyják a párok az együttlétet, így kevesebb eséllyel kerül a sperma a hüvelybe. A korai középkorban a perzsák a méhnyak elzárására hivatott „pesszáriumot” alkalmaztak, ami legtöbbször elefánttrágyából, káposztából és szurokból készült, amelyeket önmagában vagy kombinációban használtak. Indiában szintén hasonló módon próbáltak védekezni, de ők mézből, ghíből, kősóból vagy a papagájfa magjaiból készítették el a pesszáriumot. Szintén itt pálmalevélből és vörös krétából készült bájitalt is alkalmaztak, ami segíthet megállítani a fogantatást.

Borzalmas módon szabadultak meg a nem kívánt gyerekektől

Európában a katolikus egyház nézeteivel nem igazán egyezett a fogamzásgátlás vagy az abortusz gondolata, ennek ellenére itt is számos módszert ismertek. A megszakításos együttlét mellett a nők liliomgyökeret vagy kerti rutát juttattak a hüvelyükbe, hogy csökkentsék a termékenységet. A középkorban úgy hitték, bizonyos szexpózok is nagyban csökkenthetik a teherbeesés esélyét, egy másik javaslat alapján pedig a nőknek ugrálniuk és vizelniük kellett az aktus után, hogy elkerüljék a nem kívánt terhességet.

Az abortusszal kapcsolatban Etienne van de Walle történész elmondta, hogy a középkorban a legtöbb nő azt gondolta, hogy bizonyos gyógynövények és gyógynövénytermékek a várandósság korai szakaszában terhességmegszakítást idézhetnek elő. Ezek között volt a szilfium, a kapotnyak, a fehér hunyor, a lázfű vagy a gilisztaűző varádics. A tudást csak a női körökben osztották meg egymással, így sokkal jobban tudták szabályozni a saját életüket, mint ahogy azt gondoltuk. A kutató továbbá azt feltételezi, hogy ezeket a szereket évszázadokon keresztül tökéletesítették a női kultúrában, amelyet a férfiak csak részlegesen értettek meg.

Soranus, egy 2. századi görög orvos "Nőgyógyászat" című munkájában azt javasolta azoknak a nőknek, akik meg akarják szakítani a terhességüket, hogy végezzenek intenzív testmozgást, energikus ugrálást, emeljenek és hordjanak nehéz tárgyakat, és sokat lovagoljanak, az éles eszközök használatától viszont már akkor óva intette az asszonyokat.

Mai szemmel nézve egyértelműnek tűnhet, hogy ezek a módszerek nem igazán hatékonyak, és valóban nem voltak azok. Sok asszony pont emiatt próbálta teljesen titokban tartani a terhességét, és úgy világra hozni a gyerekét, hogy senki ne tudjon róla - főleg akkor, ha házasságtörés miatt fogant. Az így született gyermekeket sokan egy kolostor vagy árvaház előtt hagyták, de ebben az időben a csecsemőgyilkosságok száma is hatalmasat ugrott. A legtöbb nő egész egyszerűen magára hagyta gyermekét, hogy természetes úton haljon meg, de voltak, akik tóba vagy folyóba dobták csecsemőiket. 

Az olyan fogamzásgátló módszerek, mint az óvszer, bár régebb óta léteznek, de sokáig elsősorban a szexuális úton terjedő betegségek megelőzésére szolgáló eszköznek tekintettek rá, nem pedig a terhesség ellen. Az velencei író, Casanova a 18. században az elsők között volt, aki „biztosító sapkát” használt, hogy megakadályozza szeretői teherbe ejtését. 1909-ben Richard Richter kifejlesztette az első, selyemhernyóbélből készült méhen belüli eszközt, amelyet Ernst Gräfenberg fejlesztett tovább és forgalmazott Németországban az 1920-as évek végén.

Bizarr módszerekkel ellenőrizték a középkorban a menyasszony szüzességét

A középkorban több módszer is létezett arra, hogy ellenőrizzék a menyasszonyok szüzességét. Jócskán akadtak köztük furcsa, érthetetlen ötletek.

(Borítókép forrása: Getty Images Hungary)

• fogamzásgátló
• abortusz
• középkor
• középkori szex
• szex
• Lélek&Test