18 +

Kedves Olvasónk!

Az általad letölteni kívánt tartalom a hatályos jogszabályok szerint a kiskorúakra káros hatással lehet. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz ne férjen hozzá kiskorú, használj szűrőprogramot!

Bizarr módszerekkel ellenőrizték a középkorban a menyasszony szüzességét: az ártatlanoknak sem mindig sikerült a teszt
A középkorban több módszer is létezett arra, hogy ellenőrizzék a menyasszonyok szüzességét. Jócskán akadtak köztük furcsa, érthetetlen ötletek.

kozepkor
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

A középkorban hatalmas jelentőséget tulajdonítottak a hajadonok szüzességének. Elvárás volt, hogy egy lány érintetlenül menjen férjhez, és nem csupán az erkölcsi, illetve vallási elvek miatt, hanem azért is, mert úgy vélték, így garantálhatják azt, hogy a születendő gyermekek apja valóban a férj lesz.

A menyasszonyokat mindig ellenőrizték, hogy megbizonyosodjanak arról, valóban megőrizte-e ártatlanságát a nászéjszakára, és sokszor olyan módszereket alkalmaztak, amiken még egy olyan fiatal nő sem ment át, aki valóban szűz volt.

Középkori szüzességi tesztek és a csalási trükkök

A szüzességi tesztekről sok középkori forrás említést tett, ezeknek több változata is létezett. A legalapvetőbb az volt, hogy ellenőrizték a szűzhártya épségét. Ez vagy az orvosok, illetve a bábák, vagy a férj feladata volt: utóbbi esetben az első aktus alatti vérzés szolgált bizonyítékként, a foltos lepedőket pedig a nászéjszaka után gyakran a rokonoknak is bemutatták, hogy alátámasszák az ara ártatlanságát. A baj azonban az, hogy a szűzhártya nem csupán a szex során sérülhet meg, vagy szakadhat el, ráadásul vannak olyanok is, akik enélkül születnek, így még az érintetlen fiatal hölgyek is megbukhattak a teszten.

kozepkor 1
Fotó: Heritage Images / Getty Images Hungary

Hogy elkerüljék a következményeket, sok nő biztosra akart menni, vagy csalni próbált, és nem csak olyanok, akik titokban éltek már nemi életet a házasság előtt. A legegyszerűbb módszer az volt, hogy a menstruáció idejére időzítették az első együttlétet, de ennél sokkal durvább módszerek is léteztek. A doktorok azt tanácsolták, hogy keverjenek össze őrölt cukrot, tojásfehérjét, timsót és esővizet, majd forralják fel az egészet, és ezzel mossák meg intim testrészeiket az együttlét előtt. Sőt, az is bevett módszer volt, hogy a nászéjszakát megelőzően piócát helyeztek a szeméremajkakra, hogy előidézzenek egy kis vérzést. Emellett pedig néha állatok vérét csempészték a lepedőre.

A cikk az ajánló után folytatódik

Furcsa módszerek 

Más módszerek is léteztek azonban a szüzesség megállapítására, közülük jó néhány igencsak furcsa volt. Úgy tartották például, hogy ha egy nő sok vízhajtó folyadékot iszik, mégis meg tudja állni, hogy ne menjen ki a mosdóba, akkor valószínűleg ártatlan. De az sem volt mindegy, hogyan vagy milyet pisil az ara: a halk vizeletürítés és a kristálytiszta vizelet akkoriban ártatlanságról árulkodott, a hangosabb, hosszabb vizeletürítés viszont arról, hogy volt már férfival az illető.

A középkori orvosok néha a lányok homlokának és nyakának kerületét is lemérték, hogy az arányok alapján állapíthassák meg az érintetlenséget, de olyan teória is terjengett, hogy ha sóskaégetés közben nem sápadt el az illető, akkor sem ártatlan. A szüzekről emellett úgy tartották, hogy meg tudják szelídíteni a méheket és a vadállatokat, kezükből pedig nem folyik ki a víz, így néha ezeket is letesztelték. Volt egy olyan feltevés is, hogy ha egy szűz hölgyet egy ruhadarabbal letakarnak, és szénnel füstölnek mellette, akkor nem érzékeli annak a szagát a száján és az orrán keresztül - ha mégis, akkor volt már nemi kapcsolata. Azt is gondolták, hogy ha egy cserépkályhából füst száll fel, és a lány azonnal vizelni kezd, akkor sem őrizte meg érintetlenségét. 

A bizarr tesztek persze egyáltalán nem szolgáltak a szüzesség valódi megállapítására, és sok olyan nő is megbukhatott rajtuk, aki tényleg nem volt még férfival.

A középkori fürdők a paráználkodás helyszínei voltak

A középkorban a higiéniai szokások igencsak különböztek a maiaktól. Előfordult, hogy valaki évente csak egyszer fürdött, de ez volt a ritkább eset. A szokás leginkább egyéni igényektől, egészségügyi és anyagi helyzettől függött, de egy hétköznapi ember számára az átlag általában évi néhány alkalom volt. A fürdőzéshez gyakran szabályokat is alkottak az orvosok, főleg azért, mert gyógyító hatásúnak vélték a tiszta vagy gyógynövényekkel teli vízbe való merülést. Aki megengedhette magának, az az otthonában is tartott kádat, dézsát, ám a legtöbben a folyókba, a tavakba vagy a fürdőházakba jártak tisztálkodni. Ez utóbbiak viszont nem csupán erre szolgáltak: gyorsan a nemi élet nyilvános színtereivé váltak.

(Képek: Getty Images.)

Ezt is szeretjük