Mindenki azzal foglalkozott, hogy túl öreg és anya, de rekordot döntött az olimpián: Fanny Blankers-Koen története

Vannak nők, akik kitartásuknak és bátorságuknak köszönhetően történelmet írtak, ezzel pedig rengeteget tettek azért, hogy a nők könnyebben tudjanak érvényesülni az élet sok területén. Ilyen volt Fanny Blankers-Koen is, aki örökre ledöntötte azokat a sztereotípiákat, hogy anyaként és harminc fölött nem lehet valakiből profi sportoló.

A Hollandiában született Fanny Koen egész életét végigkísérte a sport, már kislányként rengeteget mozgott, tornászott, teniszezett, korcsolyázott és vívott, de az úszás és az atlétika álltak legközelebb a szívéhez. Egy ponton azonban választania kellett a kettő közül, egy úszóedző pedig azt tanácsolta neki, hogy koncentráljon a futásra, mert Hollandiában akkoriban már több élvonalbeli úszó is volt, és pályaversenyen nagyobb esélye volt az olimpiai kvalifikációra.

Az asszony, aki történelmet írt

Először 1935-ben lépett pályára a sportban, 17 évesen. Első versenyén nem szerepelt túl jól, de a harmadik versenyén országos rekordot állított fel 800 méteren. Fanny Koen hamar bekerült a holland csapatba, bár sprinterként, nem középtávfutóként. Abban az időben a 800 métert általában fizikailag túl megterhelőnek tartották a női versenyzők számára, és 1928 után eltávolították az olimpiai programból, így olyan számot kellett keresnie, amiben szintén jól teljesít. 18 éves korában, 1936-ban magasugrás és váltófutás számokban sikerült kijutnia a berlini olimpiára. Itt az ötödik helyet szerezte meg mindkét számban, ez azonban nem szegte kedvét, tovább folytatta az edzéseket, az olimpiát követő években világcsúcsot állított fel, és Európa-bajnokságon is nyert.

Gőzerővel készült az 1940-es olimpiára, ám a történelem keresztülhúzta a számításait, hiszen a nyári játékokat végül törölték a II. világháború kitörése miatt. A nő még ebben az évben feleségül ment Jan Blankershez, aki sportújságíró és a holland női atlétikai válogatott edzője volt, valamint 15 évvel idősebb a lánynál. Amikor Blankers-Koen 1942-ben megszülte első gyermekét, Jan Juniort, a holland média automatikusan azt feltételezte, hogy karrierje véget ér. Akkoriban ritkán voltak olyan női élsportolók, akik házasok voltak, és elképzelhetetlennek tartották, hogy egy anya a pályán is sikeres legyen. A háború alatt a németek által megszállt Hollandiában folytatódtak a sportversenyek, és a nő hat új világcsúcsot állított fel 1942 és 1944 között.

1944-ben született második gyermeke, Fanneke, a szülés után hét hónappal pedig ismét edzeni kezdett, és folyamatosan remek eredményeket hozott a holland és európai megmérettetésekről. A háború miatt két olimpiát is töröltek, de 1948-ban végre elérkezett a pillanat, amire sokan vártak: Londonban ismét elkezdődtek az ötkarikás játékok, a holland csapatban pedig ott volt az a Fanny Blankers-Kohen is, aki tizennyolc évesen vett részt első olimpiáján, a másodikra pedig akkor került sor, amikor már betöltötte a harmincat, és kétgyermekes édesanya volt.

A „repülő háziasszony”

A sportolónő indulása jócskán megbotránkoztatta a közvéleményt. A sajtó és az emberek is túl öregnek tartották már a versenyzéshez, hiszen akkoriban harmincon túl már nem sok nő indult az olimpián, ráadásul azt is kritizálták, hogy anyaként inkább a gyermekeivel és a háztartással kellene foglalkoznia, nem pedig rövid sortban a pályán futnia. Ő azonban nem foglalkozott a negatív megjegyzésekkel, kitartásának és tehetségének hála pedig történelmet írt Londonban.

Az olimpián a kilenc női versenyből négyet megnyert, nyolc nap alatt tizenegy előfutamban és döntőben vett részt. Fanny volt az első holland atléta, aki olimpiai bajnoki címet nyert atlétikában, és ő volt az első nő, aki négy olimpiai aranyérmet nyert egyetlen olimpián. A nemzetközi sajtó „a repülő háziasszony”, a „repülő holland anya” és „csodálatos Fanny” néven emlegette, és egyből elhallgattak azok a kritikus hangok, akik szerint egy harmincéves anyának nincs keresnivalója egy ilyen jelentős sportversenyen.

Mikor hazatért, Amszterdamban hatalmas tömeg fogadta, rengeteg ajándékot és dicséretet kapott, I. Julianna holland királynő pedig állami kitüntetésben részesítette. 1952-ben, 34 évesen ismét elindult immár a harmadik olimpiáján. Itt nem ért el olyan kimagasló sikereket, mint négy évvel korábban, 1955-ben pedig végleg abbahagyta sportolói karrierjét. Ezután a holland atlétikai válogatott csapatvezetőjeként dolgozott az 1958-as Európa-bajnokságtól az 1968-as nyári olimpiáig. 1977-ben férje meghalt, ezután pedig nem sokkal később visszaköltözött szülővárosába, és nyugodt életet élt. 1999-ben a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) által szervezett monacói gálán „Az évszázad női sportolójának” választották, először el sem akarta hinni, hogy ilyen rangos díjat nyert. Fanny a halála előtti években Alzheimer-kórban szenvedett, elvesztette hallását, és egy pszichiátriai idősek otthonában élt. 2004-ben, 85 éves korában hunyt el. Története a mai napig sokak számára inspiráló, és jó példa arra, hogy egy nő az idő múlásával, anyaként is elérhet sikereket az élet számos területén.

A férfi, aki nőként versenyzett Hitler 1936-os olimpiáján

Dora Ratjen valójában Heinrich volt, de nőként indult Hitler olimpiáján.

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

• nő
• női sorsok
• történet
• olimpia
• sport
• Lélek&Test