Ezt a 9 dolgot bánják meg a legtöbbször a haldoklók - Utolsó óráikban ezeket sajnálják a legjobban

Ha az ember tudja, hogy közeleg a vég, általában számot vet, átgondolja az életét, és próbál úgy távozni az élők sorából, hogy elmondja azt, ami igazán fontos. Igyekeznek békében lezárni mindent, és sokszor azt is megfontolják, hogy mi az, amit rosszul csináltak.

A haldoklók gyakran beszámolnak a körülöttük lévő családtagoknak, nővéreknek vagy a hospice-házak dolgozóinak arról, hogy miket bántak meg a legjobban életük során. Sok onkológus és ápoló számolt már be ezekről a szívszorító vallomásokról, mi pedig most a leggyakoribbakat vesszük sorra. Érdemes őket elolvasni, mert nemcsak meghatóak, hanem elgondolkodtatóak is, és fontos dolgokra világítanak rá. 

Ezeket bánják meg a legtöbbször a haldoklók

Bárcsak jobban szerették volna azokat, akik a legfontosabbak

Grace Bluerock hat évet töltött egy hospice-ház dolgozójaként, és a Mindbodygreen oldalán mesélte el, miket bánnak meg a legtöbbször az utolsó óráikban az emberek. Elárulta, a legtöbben azt sajnálják, hogy nem voltak megértőbbek, gondoskodóbbak a számukra fontos személyekkel, és azt kívánták, bárcsak lett volna bátorságuk többször kimondani a „szeretlek” szót.

Bárcsak jobb társak, szülők vagy gyermekek lettek volna

Sokan azt is bánták, hogy természetesnek vették azt, hogy van családjuk, és úgy érezték, lehettek volna jobb társak, szülők vagy gyermekek. A legtöbbjükkel ugyanis családtagjaik végig ott voltak a betegségük során, és ők voltak azok, akik szeretetet, társaságot biztosítottak, és megfogták a kezüket.

Túl sok időt töltöttek munkával

Grace Bluerock elárulta, sokan hosszú, kemény órákat dolgoztak, és sajnálták, hogy elmulasztották gyermekeik életének fontos pillanatait. Emlékszik egy eladóra, akinek a főnöke azt várta tőle, hogy havonta három hetet utazzon, miközben egy kislánya várta otthon. Ahogy idősebb lett, megpróbált szoros kapcsolatot kialakítani vele, de már késő volt, hogy bepótolja az elveszett időt. Soha nem bocsátotta meg teljesen magának, hogy a munkahelyét választotta a lánya helyett.

Azt kívánják, bárcsak jobban élvezték volna az életet

A legtöbb ember megbánta, hogy vesztegették az időt az olyan dolgokon való aggódással, amire valójában nincs befolyásuk. Nem vették észre, hogy képesek a szórakozást és a boldogságot választani, csak akkor, amikor már túl késő volt.

Nem vállaltak kockázatokat

Sokan úgy érezték, hogy a kudarctól való félelem miatt túlságosan biztonságosan játszottak. Tudták, hogy gazdagabb, teljesebb életük lehetett volna, ha vállaltak volna némi kockázatot.

Nem valósították meg az álmukat

Sokak élethosszig tartó álma nem vált valóra azért, mert túlságosan is azzal foglalkoztak, hogy megpróbáljanak megfelelni valaki más elvárásainak.

Nem vigyáztak eléggé önmagukra

A legtöbb ember úgy gondolta, hogy ha helyesebben étkezett volna, többet aludt volna, és jobban odafigyelt volna az egészségére és a jólétére, talán nem lett volna beteg. Azt kívánták, bárcsak az öngondoskodást helyezték volna előtérbe.

Nem tettek eleget másokért

Grace Bluerock számtalan kívánságot hallott olyan emberektől, akik arról álmodoztak, hogy kedvességgel, együttérzéssel és szolgálati cselekedetekkel változást érjenek el. Sok beteg úgy döntött - gyakran közvetlenül a hospice-ágyukból -, hogy pénzét jótékonysági szervezeteknek adományozza, hogy pozitívan befolyásolhassák mások életét, miután elmentek.

Úgy érzik, jobb lett volna jelentőségteljesebb munkát választani

Sokan elmondták, hogy soha nem élvezték a munkájukat, de évről évre ragaszkodtak hozzá, hogy kifizessék a számlákat. Ehelyett azt kívánták, bárcsak olyan munkát választottak volna, amely összhangban van a céljaikkal és szenvedélyükkel - olyan munkát, amely a kiteljesedés érzését adta volna számukra.

(Képek: Getty Images Hungary.)

• haldokló
• utolsó mondat
• megbánás
• hospice
• Lélek&Test