20 kilót fogyott Klaudia természetes módon: a magyar lány így evett és edzett a fogyásért

A harmincéves Klaudia főiskola után ébredt rá, hogy az addigi megszokott súlyához képest több mint 20 kilót hízott, már 70 kilót mutatott alatta a mérleg nyelve.

Az orvosok inzulinrezisztenciát és PCOS-t állapítottak meg nála, ami nehezítette fogyását. Grammra pontosan számolta a szénhidrátot, és így sikerült végül lefogynia.

„A fősuli alatt nagyon gyorsan meghíztam”

- Harmincéves vagyok, a 31-et töltöm az idén. Régen, egészen a főiskolás évek kezdetéig nagyon vékony voltam, utána a felborult életvitel, rendetlen étkezés hatására a fősuli alatt nagyon gyorsan meghíztam, egészen 70 kilóig felment a súlyom 48 kilóról.

- 70 kg-ról eleinte kalóriaszámolással, majd az IR és PCOS felderítése után 160 grammos diétával sikerült 50-51 kilogrammra visszatérni, és maradtam is, egészen mostanáig, de most már természetesek a pluszkilók, hiszen a gyermekemet várom, ezek inkább boldogságkilók, de a szigorú diéta most is jelen van.

„Rá kellett jönnöm, hogy fogynom kell”

- Emlékszem, nyaralni voltunk, nagyon jól éreztem magam, de amikor hazajöttünk, és néztem a képeket, akkor teljesen elképedtem. Akkor 70 kg voltam, ami a 162 cm magasságomhoz és az akkori súlyomhoz nézve elég sok. Egyből a tükör elé álltam, jobban megvizsgáltam magam, és rá kellett jönnöm, hogy fogynom kell. Többször voltam rosszul, akkor még másra nem gondoltam, semmi egészségügyi háttérre. Sajnos... Mivel utólag jobban körbejárva a témát, ez is szerepet játszhatott az inzulinrezisztencia kialakulásában.

- Lassan két éve, hogy egy nőgyógyászati vizsgálaton az orvosom elküldött terheléses cukorvizsgálatra, illetve hormonvizsgálatra. Akkor derült ki, hogy inzulinrezisztenciám van, enyhébb fajta, viszont a rosszulléteket tökéletesen lefedte. Álmosság, szédülés, fizikai terhelésre ájulásérzet. Illetve a PCOS is kiderült, ezek általában kézen fogva jönnek. Akkor az endokrindoktor választás elé állított, szedek gyógyszert, és „könnyebb" diétát tartok, vagy gyógyszer nélkül, szigorú diétával és mozgással megpróbáljuk rendbe hozni. Természetesen az utóbbit választottam. Ráadásul elhangzott, hogy nehezen eshetek majd teherbe. Mivel akkor még nem volt tervben a baba, könnyebbnek gondoltam előre felkészíteni magam testileg is a babaprojektre, nem akkor kapkodni és stresszelni.

„Sírtam, hogy hogy fogom mindezt elkezdeni”

- Emlékszem, hazafele mentem, és sírtam, hogy hogy fogom mindezt elkezdeni. Kaptam egy szénhidrátmennyiség-számot és nagyjából ennyi, teljesen egyedül voltam a a tervezésben. De közben kihívásnak is tekintettem, illetve a környezetemben is előre megkértem mindenkit, hogy fogadják el, ne legyen az, hogy ebben csak kicsi cukor van, eheted, mert ezeknek mind következménye lesz, de hál' istennek, mindenki nagyon támogató volt ebben.

- Első körben nem voltak irreális célok, 55-re le akartam menni, nem kapkodva, az egészséges mértékben. Sokan ott rontják el, hogy egyből topmodellalakra vágynak, de ezt tudjuk, hogy nem így megy. Az, hogy 50 kilóra vissza tudtam menni, már csak a grátisz volt, persze a doki szerint az már nem volt túl jó, így átállított többnyire erősítő edzésekre. Az, hogy nyitottam egy Instagram-oldalt (dia_ir_diary) az ételek naplózásához, csak még jobban motivált, hiszen elég nagy közösség gyűlt össze, és tudtam, hogy ezzel másoknak is segítek, így sokszor ez is előttem volt.

„Mindig előre terveztem, mit fogok enni”

- Először át kellett szoknom arra, hogy napi ötször egyek, meghatározott szénhidrátmennyiségeket elosztva úgy, hogy még a kalóriára is vigyázzak. Ehhez a napomat is át kellett szervezni, olyan munkám van, ahol sokat kell utaznom, így ez plusz kihívást jelentett, de az én szavajárásommal mondva, megtanultam vezetés közben késsel-villával enni - természetesen nem komolyan! Mindig előre terveztem, mit fogok enni, előre kimértem és dobozoltam. Ez nagyon nagy könnyebbséget jelentett. Rengeteget tanultam, tanfolyamot végeztem online, hogy minél többet megtudjak, minél nagyobb legyen a tudástáram.

- Edzés szempontjából egy közeli terembe kezdtem el lejárni, férjem írta nekem az edzésterveket, majd miután rájöttem, hogy egyedül nem mindig akkora buli, egy másik terembe kezdtem el lejárni crossfitedzésre, az volt az igazi energiabomba. Heti háromszor jártam így crossfitre, emellett heti kétszer bicikliztem vagy futottam, mikor mihez volt kedvem. És ez volt a lényeg, hogy kedvem is volt hozzá, ez nagyon sokat számít. Amikor Covid miatt bezártak a termek, akkor sem hagytam abba, az edzők csináltak home videókat, ezeket követtem, illetve különböző YouTube-csatornák kemény edzéseit csináltam.

„Mindig mértem és mértem”

- Annyira megoszlanak a dietetikusok véleményei erről-arról, hogy nem kértem ki a tanácsukat. Különböző Facebook-csoportokban tájékozódtam, és ezeket a tudnivalókat ollóztam össze, illetve tanfolyamokat végeztem online, és könyveket, szakirodalmat olvastam. A mintaétrendet különböző receptekből szedtem össze, figyelve a tiltólistás ételeket, illetve több meglévő receptet alakítottam át. Mindig mértem és mértem.

- Ami még nagy segítség volt, hogy elkezdtem naplózni egy Instagram-oldalon az étezéseimet, így mindig le volt írva, mikor mit eszem, és később is tudtam innen inspirálódni. Csalónap sosem volt az alatt az egy év alatt, utána, mikor új terhelésnél jók lettek az értékeim, akkor csaltam, mégpedig úgy, hogy az addig tiltólistás dinnyét vagy banánt is ettem. De másképp nem. Néhány hónapja, a terhességem kezdetekor ettem csokit, de miután konzultáltunk az orvossal, hogy GDM (terhességi cukorbetegség) miatt diétázzak, akkor ezt is elvetettem, nem ér annyit.

- Kisebb súlyból nehezebb fogyni, így természetesen volt, hogy megállt, viszont csak ideig-óráig, olyankor elkezdtem más alapanyagokat enni, és variáltam az edzésnapokon és intenzitáson. Hozzá tud szokni a szervezet, ilyenkor nem feladni kell, hanem kicsit változtatni. Közben próbáltam nem arra figyelni, hogy mit mutat a mérleg, hanem arra, hogy én mit látok, hogy meddig eljutottam már, és hogy mennyit változott az életem. Hogy jól vagyok, nem kell félnem attól, hogy rosszul leszek, hogy nem alszom be evés után. Próbálgattam ilyenkor más irányokat, húsmentes heteket tartottam, megismertem új ízeket. Valahogy ezek mindig segítettek.

„Amikor látod az eredményt, az fenomenális”

- Az első kilónál majd kibújtam a bőrömből, majd a következőktől is. Sőt, nem is igazán a kilóktól, hanem a centiktől. Mértem magam hetente, kéthetente. Ezek mindig ünnepnapok voltak az életemben. Hiszen aki ebben van, a tudja, hogy nagyon kemény átállni erre az életmódra, nehéz magad rávenni arra, hogy a jövőd egészségéért küzdj, de amikor látod az eredményt, az fenomenális.

- A második terheléses vércukorvizsgálatnál már megvolt a cukorgörbém és az inzulingörbém, a hormonpanelem is rendbejött, így a PCOS sem volt már jelen, viszont a diétát ugyanúgy folytattam, hogy ne is térjen vissza. Most a terhességnél nem volt terhelés, alapból terhességi cukorbetegnek nyilvánítottak, mivel a várandósság egy inzulinrezisztens állapot. Nem terheli meg a szervezetet, ha így is, úgy is diétázom.

- Nekem éppen ez volt a legnagyobb eredmény, amikor a terhességi teszt pozitív lett, és nem kellett a megjósolt egy évet várakozni rá. Ennél nagyobb öröm és hála a megtett útért nincs a világon.

7 motiváló magyar fogyástörténetet mutatunk

Magyar nők, akik történetükkel, kitartásukkal inspirálnak másokat.

(Képek forrása: Lászlóné Székács Klaudia)

• magyar fogyástörténet
• fogyástörténet
• interjú
• fogyás
• fogyókúra
• étrend
• edzés
• pcos
• inzulinrezisztencia
• Életmód