„Nem jobb egy hasfájás, mint egy elszabadított elmebaj?” Megnéztük a Reménytelenül című filmet

„Nagyon nagy bajban voltam, mert két hét múlva tudtam, hogy Attila gyógyíthatatlan. Viszont azt is tudtam, hogy ha én azt mondom neki, hogy inkább nem folytatjuk, akkor tudja, hogy miről van szó. Ezért azt gondoltam, hogy nem kezelem úgy, mintha egy kezelhető beteg lenne, de nem hagyom el, fogom a kezét” - mondta el Gyömrői Edit egyszer egy interjúban József Attila pszichoanalíziséről, melyről a költő születésének 120. évfordulójára Reménytelenül címmel készült film Rózsa Gábor rendezésében, Michl Juli és Sütő András főszereplésével.

József Attila kétségtelenül a legtehetségesebb, legjelentősebb, legérzékenyebb tollú magyar költők egyike mindössze 32 évnyi életúttal is, szavai nélkül ma szegényebb lenne legbelsőbb érzelmeink kifejezéstára. Mostoha gyermekkoráról és sorsáról mindenki tanult irodalomórán: hároméves korában apja elhagyta őt, egyedül maradó munkás édesanyja megélhetési nehézségek miatt nevelőszülőkhöz adta nővérével együtt, így támogató szeretet nélkül töltötték legkritikusabb éveiket. A gyermek Attila hétévesen került haza, és tizennégy volt, amikor anyja rákban meghalt. A nélkülözés, a szeretetlenség rányomta bélyegét sorsára, magánéletét az érzelmi válságok, a reménytelen szerelmek, a magánytól való rettegés és az egzisztenciális szorongás jellemezték, mígnem több öngyilkossági kísérlet után 1937-ben a balatonszárszói vasútállomáson egy tehervonat kerekei alá került.

Reménytelenül - Kritika

A Reménytelenül című film azonban nem egy száraz életrajzi darab, és fiktív történetszálakkal sem tűzdelték tele a könnyebb fogyaszthatóság és a hollywoodi ingergazdagságból fakadó közönségigények kielégítése érdekében, ami nagyon bátor és inspiráló vállalkozás az alkotóktól: kizárólag dokumentált, korabeli feljegyzésekkel hitelesen alátámasztható események szerepelnek a 102 perces moziban, és a nyelvezet is hűen tükrözi ezt.

Ritkaságszámba megy az ilyen elkötelezett történeti hűség a filmvásznon, a mozaikdarabok mégis hibátlanul illeszkednek össze, az alkotók nem vesznek el a részletekben: Rózsa Gábor kiváló írói-rendezői munkájának köszönhetően az eseményfolyam mindvégig követhető, gördülékeny és érthető marad a néző számára. A terápia során felvillanó, szorongató képkockák, a feltárt és feldolgozásra váró traumák metaforái pedig igazán erős esztétikai értéket is adnak a filmnek.

A koncepciót még érdekesebbé teszi, hogy a Berlinből hazaköltözött pszichoanalitikus Gyömrői Edit szemüvegén keresztül ismerhetjük meg az ifjú, végtelenül érzékeny költőt, aki elkerülhetetlenül száguld a megsemmisülés felé. Aki folyamatosan tartozni akar valakihez, aki mégis elmar magától mindenkit, és őrületesen szenved a magánytól. Sütő András zseniális alakításában kirajzolódik minden lelki krízis, emberi dilemma, a fájdalom temérdek árnyalata és a lefelé húzó örvény megállíthatatlansága.

József Attilát a filmben és a valóságban is Rapaport Sámueltől vette át a kezdőnek számító Gyömrői Edit, aki azonban hamar átlátja, hogy a költő állapota gyógyíthatatlan. Az akkor súlyos depressziónak vagy skizofréniának hitt betegség helyett a ma elfogadott tény szerint a költő - a jelenleg már kezelhető - borderline személyiségzavarban szenvedhetett, amelyet Adolf Stern pszichoanalitikus csupán 1938-ban, egy évvel József Attila halála után írt le. Ez megmagyarázza kiszámíthatatlan, kirobbanó reakcióit, érzelmi labilitását, a zavart, kiszolgáltatott gyermeki és a vad, félelmetes én szeszélyes hangsúlyváltásait.

A bizonyítási vágytól fűtött, klienséért egyre nagyobb felelősséget érző, ráadásul sokak által a való életben is elbűvölőnek tartott Gyömrői Editbe nem meglepő módon hamar szélsőséges érzelmekkel szeret bele. Az elsöprő, lángoló szerelem viszonzatlan marad, ami ismét súlyos érzelmi válságot jelent a költő számára. Edit lelkiismereti vívódását, gyötrő dilemmáit, a bevonódás és a távolságtartás bizonytalan határait Michl Juli páratlan alakítása hozza még közelebb a nézőhöz.

„Nem jobb egy hasfájás, mint egy elszabadított elmebaj?” - teszi fel a nyugtalanító kérdést egy nap a szintén terapeuta nagybátyjának, Hollós Istvánnak (Mult István), utalva a költő első tüneteként felmerülő gyomorbajra, és megkérdőjelezve, hogy a már-már vallási bigottsággal hirdetett új módszer, a pszichoanalízis egyöntetű sikerrel járhat minden páciens esetére nézve.

„Te rongy, aki szeretni gyáva vagy” - írja József Attila a hozzá szóló versében. A filmből sem maradhatott ki, hogy olykor fenyegetően, aztán hirtelen esdeklő hangon próbál érzelmeket kicsikarni múzsájából, aki viszont terápiás áttételként, a hiányzó anyai gondoskodás kivetítéseként értelmezi csupán a pszichoterápiában nem példa nélküli jelenséget. Egy biztos: ez a félelmet nem ismerő, higgadt, empatikus nő volt mégis az, aki terápiájával József Attilát elindította az önreflexió útján, és utolsó esélyt nyújtott számára a gyógyulásra.

Gyömrői Edit nevét a való életben is olyan versek tették halhatatlanná, mint Gyermekké tettél, az Aki szeretni gyáva vagy, a Számvetés vagy a Nagyon fáj. Sokáig mégsem beszélt szívesen tragikusan korán elveszített költőnkről. „József Attila költő volt, és mindaz, amit embertársaival közölni óhajtott, megtalálható a verseiben” – írta róla röviden 1957-ben.

Az alacsony költségvetésű, mindössze néhány helyszínen forgatott, közvetlen állami támogatás nélkül létrejövő független filmet, mely április 10-től kezdve országszerte több mint 50 moziban látható, a 30 éves Rózsa Gábor írta és rendezte, a Gyömrői Editet is alakító Michl Juli vágta, míg József Attilát Sütő András alakítja. A vezető operatőr Garai Gábor, a látványtervező Gergely Andrea és Gergely Barbara, a zeneszerző Erős Márton. A kivételes, felkavaró és mindvégig magával ragadó alkotás megtekintése garantáltan maradandó élményt nyújt a nézőközönség számára.

(Borítókép: Komondi Botond, képek: Rózsa Film.)

• józsef attila
• filmkritika
• film
• kritika
• filmajánló
• michl juli
• sütő andrás
• reménytelenül
• exkluzív
• Terasz