„Nem mertem szólni, hogy meghalhat a gyereked” – Bármelyik családdal előfordulhat a Sünvadászat című film balesete

Schwechtje Mihály, a Remélem, legközelebb sikerül meghalnod :) rendezője új filmjében, a Sünvadászatban a 21. századi családok problémáit sűríti be egyetlen napba. Egymástól elidegenedett házaspár, ki tudja miért, de nemkívánatos nagymama, a végsőkig kizsigerelt bébiszitter és egy baleset, ami akármikor, akármelyik kisgyerekes családban előfordulhat. Bár leírása szerint a film a túlterheltség problémáját járja körül, valójában sokkal több ennél, és miközben számtalan kérdést feltesz, megnyugtató választ egyikre sem ad – tegyük hozzá, szerencsére.

Így sikerült a Sünvadászat

Bogi (Mari Dorottya), a húsz év körüli, nyírségi lány a Zeneakadámián tanul éneket. Az első vizsgájára készül, de a délutáni fellépés előtt, mint általában, még elmegy az unokatestvére, Tamás (Polgár Csaba) gyerekeire vigyázni. Tamás és felesége, Zita (Jakab Juli) között már régen feszült a viszony, hogy mit szeretnének a házasságukkal kezdeni, azt ők sem tudják, de hogy az őszinte kommunikáció nagyon nem megy, rögtön kiderül. A vizsga miatt izguló, dekoncentrált Bogi egy pillanatra nem figyel a gyerekekre, ezért egy olyan baleset történik, amely akár végzetessé is válhat.

A film kevés szereplővel operál. Mari Dorottya játéka meggyőző, remekül hozza az elveszett fiatal lányt, a szülők szerepében is jól működik Polgár Csaba és Jakab Juli. Az igazi színfoltok azonban a gyerekek.

A rendező saját két gyerekével forgatott, és az anya lakása is a saját otthonuk. Minden bizonnyal ennek az ismerős közegnek is köszönhető, hogy a két gyerek játéka nem is lehetne természetesebb. Schwechtje Matild a négyévesforma Lujzi szerepében pont annyira cuki és helyenként annyira idegesítő, amennyire az ilyen idős gyerekek szoktak lenni. Egyetlen mesterkélt mondat sem hagyja el a száját, valószínűleg a nap kisebb történéseit  –  például a rollerrel kapcsolatos hercehurcát  –  is a saját életükből merítették az alkotók. 

A film egy nap játszódik reggeltől késő estig, sűrítve jelennek meg benne azok a kérdések, amelyekkel a legtöbb mai család szembesül. Jó-e, ha nem áldozom fel a karrieremet a gyereknevelés oltárán, akár azon az áron is, hogy a gyerekeim jobban fognak kötődni egy fizetett alkalmazotthoz? Mennyi várható el ettől az alkalmazottól, aki egyébként egyben családtag is? Elvárható-e, hogy a saját fiatalságát feláldozza azért, mert a szülők szerint ő a biztos pont a gyerekek életében? És mennyi várható el egy nagymamától: jogos-e a harag, ha az idős nagyszülő azt mondja, ő nem tudja elvállalni két kicsi gyerek felügyeletét? 

„Majdnem megölted a legféltettebb kincsünket” – mondja Tamás Boginak a film csúcspontján. És miközben nem kételkedünk abban, hogy komolyan gondolja, amit mond, azért csak ott van a háttérben a kérdés: egy szülő legféltettebb kincsével miért tölt sokkal több időt egy idegen?

A család az család, de meddig?

Aki elég időt tölt konzervatív körökben, már maga is mantraként ismételheti, hogy válságban a család. Valójában inkább úgy lenne érdemes megfogalmazni, hogy folyamatosan változik, és ezek a változások nem mennek, mint kés a vajban. 

Az említett konzervatív körökben például nem annyira közismert, de a hagyományosnak mondott családmodell  –  apa házon kívül pénzt keres, anya otthon neveli a gyerekeket  –  egy nagyon rövid időszakban, a századforduló környékén volt jellemző egy nagyon szűk rétegre, a városi polgárságra. Nem véletlen, hogy nem maradt tartós, valószínűleg a gyakorlatban nem bizonyult igazán életképesnek. Akit érdekel, hogy a monarchia időszakában hogyan zsonglőrködtek az anyák a munka és a gyereknevelés feladatai között, Szécsi Noémi  Régen minden lánynak jutott férj című könyvét olvassa el. Ebből kiderül, hogy a „ki vigyáz a gyerekemre, amíg én dolgozom” kérdéskör messze nem 21. századi probléma.

Vannak azonban olyan kérdések is a családban, amelyekkel valóban az utóbbi időben kezdtünk komolyabban foglalkozni. Őszinte kommunikáció és annak a hiánya, a gyerek cinkossá tétele, közös titkok gyűjtése, amiről nem beszélünk Anyának. Vagy akár a családfogalom kreatív újragondolása, olyan kérdések bevonásával, hogy az együttélésnek valóban a válás-e az egyetlen alternatívája, vagy megoldható-e valamilyen köztes megoldás.

A Sünvadászat az a film, amiről utána jó beszélgetni. Igaza senkinek nincs benne, de minden szereplő helyzete átélhető, és aki valakinek nem szimpatikus, a másik pont lehet, hogy azzal tud azonosulni. Egy konkrét üzenetet azért megfogalmaz: ahol kisgyerek van, ott ne hagyjatok elöl mágnest!

Képek: Mozinet

• filmzene
• filmkritika
• család
• bébiszitter
• karrier és siker
• kritika
• exkluzív
• Lélek&Test