Kende-Hofherr Krisztina 60 kilót fogyott: „Minden egyes nap, amit nem kövéren töltünk, meghosszabbítja az életünket”

Két vállalkozó szellemű fiatal és egy jó ötlet a receptje annak a sikertörténetnek, amelyből kinőtt egy vállalkozás, a Femina exkluzív interjújában a márka nagykövetével, Kende-Hofherr Krisztinával beszélgettünk.

Nyolc évvel ezelőtt indult a Fibershake története, amikor az alapító Vadász Bálint elkezdett gondolkozni azon, hogy miként tudna olyan fehérjedús reggelit készíteni magának, melyben rostok is vannak. Az akkor még egy multinacionális cégnél dolgozó vállalkozót a termék összeállításánál az is motiválta, hogy lehetőleg gyorsan elkészíthető és finom legyen.

Nem sokkal ezután már gyártókkal tárgyalt az alapanyagokról majd feleségével, Vadász Fannival útnak indították saját márkájú terméküket, ma pedig már a nemzetközi piacon is óriási sikerrel vannak jelen. A sajtó munkatársainak tartott esemény helyszínéül a Sas Gardens-t választották, ahol pilates gyakorlására is lehetőség nyílt ezen az alkalmon, amikor bemutatták a vásárlóik egyik visszatérő kedvenc ízvilágát.

A rost fogyasztás fontosságáról nem árt eleget beszélni, napi 30 gramm elfogyasztása mindenki számára ajánlott, azonban a legtöbb ember ennek a töredékét veszi magához naponta. A rostok a bélrendszer támogatói, amik segítségével stabilizálható a vércukorszint, támogatják a szív egészségét és a testsúlykontrollban is jelentős szerepük van.

Kende-Hofherr Krisztina a saját fogyásakor találkozott a márkával, amelynek 21 napos kihívása segítette hozzá a még tudatosabb életmódváltáshoz. Az eseményen többek között arról kérdeztünk, hogy miként sikerült 60 kilótól megszabadulnia.

Nem először vágtál bele a fogyókúrába. Mitől lett ez a mostani végül sikertörténet a korábbiakhoz képest?

– Nem tudom, hogy sikertörténet-e, de két dolog biztosan más.

Az egyik, hogy korábban mindig fogyókúrában gondolkodtam, most pedig teljes életmódváltásban.

Amikor már 40 kilón túl voltam a fogyókúrával, azt éreztem, hogy nem akarom abbahagyni, mert ott megállt a fogyás, majd elkezdtek újra visszakúszni rám a kilók, tehát megint ugyanaz történt, ami már előtte négy-öt alkalommal.

Valahogy azt éreztem, hogy nem létezik, hogy ezt nem tudom megoldani, hogy elérjem az álomsúlyt. Ott újragondoltam mindent. Minden szabadidőmben a saját testem működését kezdtem el tanulmányozni.

Elkezdtem teljesen máshogy enni, a vitaminpótlásra figyelni, elkezdtem arra figyelni, hogy meglegyen a 30 gramm rost, meglegyen a megfelelő mennyiségű fehérje, szénhidrát, elkezdtem mozogni, elkezdtem az alvásra odafigyelni, meg a stresszoldásra. Tehát ez egy rendszerré vált.

Életemben először azt mondtam, hogy egészségesen akarok élni, és nem azt, hogy le akarok fogyni.

Tehát ez az egyik nagy változás. A másik, hogy mindig a következő öt kilóra figyeltem. Nem mondtam azt, hogy akkor most még harmincat akarok fogyni, vagy még ötöt, hanem mindig csak az előttem álló ötre koncentráltam.

Ezek szerint ekkora különbség lehet aközött, hogy valaki fogyókúrázik vagy életmódot vált?

– Korábban mindig kinevettem azokat, akik erről beszéltek, mert azt gondoltam: most nem mindegy, minek hívjuk? Hát az eredmény a lényeg! De igen, fontos a különbség, mert a gondolkodásod nagyon más.

Míg egy fogyókúránál azt várod, hogy egyszer vége legyen, és sóvárogsz, vágysz arra, hogy egyszer pizzát, somlóit egyél újra.

Egy életmódváltásban pontosan tudod, hogy a cukor, a fehér liszt és a többi mit okoz a testednek, és már nem vágysz rá.

Mert egy idő után nem vágysz arra, hogy a gyulladást fokozza a testedben, hogy olyan dolgok történjenek a rendszeredben, ami nem téged szolgál. Tehát teljesen megváltozol, mert megtanulod a tested működését.

A mozgás mennyire volt ennek része korábban és most?

– Korábban nem mozogtam, mivel 70 kiló plusszal nehéz. Fiatalon mindig mozogtam, de ebben az elhízott állapotban nem. Mindig elkezdtem, de sose ment, fájt a térdem, az összes ízületem.

Tavaly nyáron kezdtem el tempósan gyalogolni, de igazából 2025 januárjában. Ignáth Éva maratonfutó megtanított gyorsan gyalogolni is, mert itt figyelni kell a pulzusra, intervallumra.

Azóta most már elmondhatom, hogy minden nap gyorsgyaloglok, és heti hatszor edzem.

Tehát amikor a mozgás belépett az életedbe, addigra te már lefogytál diétával?

– Igen. Az elején kaptam fogyókúrás gyógyszert, mert 135 kiló voltam. Segítség volt, de hosszú távon csak ez nem megoldás, mert, ha nem változtatunk, akkor úgyis visszajön.

A fogyásod miatt rengeteg ember követ. Mik a leggyakoribb kérdések, amiket feltesznek neked?

– A legmegdöbbentőbb kérdés, amit valaha kaptam, az az volt, hogy kövéren lehet-e valaki sikeres. Erre azt tudom mondani, hogy igen, mert én magam is az voltam, de ma már tudom, hogy ez sokkal nehezebb. Nagyon figyelek arra, hogy olyan dolgokról beszéljek, amihez értek. Nem lettem sem orvos, sem dietetikus attól, hogy lefogytam.

Egy biztos, erőt tudok adni, példa tudok lenni, meg tudom mutatni, hogy honnan hova lehet eljutni.

Onnan, hogy alig bírtam megmozdulni, eljutottam oda, hogy most úgy végzem a gyakorlatokat, hogy még az edzőm is megdicsér, és nem csak a kitartás miatt, hanem már a helyes testtartás és az állóképesség okán is.

Az emberi test egy csoda, és ha az ember elkezd rá figyelni, elkötelezi magát egy jó irány mellett, akkor képes javulni minden. Az biztos, hogy sokkal többen értenek a test működéséhez nálam, ez nem kérdés, de én voltam nagyon kövér, és kövérnek lenni egy lélektan.

Annak én sem hittem el a szavait, aki egész életében soha nem küzdött túlsúllyal, hiába mondott jókat, mert mit tudja ő, hogy az milyen élet kövéren.

Nem tudja. Nem tudja, hogy milyen az, amikor forró nyáron állandóan rövidnadrágban kell lenned, mert összeér a combod, és véresre dörzsölődik. Nem tudja, milyen az, hogy a normális testsúlyú embereknek ebben a melegben melegük van, de a túlsúlyosoknak hidegben is melegük van, mert kövérként egyfolytában meleged van.

A kövérséghez társul egy ápolatlansággal kapcsolatos sztereotípia, ami nem igaz. Én például sportot űztem abból, hogy mindig jobb illatú legyek és ápolt, de a sztereotípia attól még él. Egy vékony ember nem tudja, hogy milyen a repülőn plusz övet kérni, mert nem ér össze az öve, és hogy mit érzel, milyen megalázottnak érzed magad, mikor a nagyon csinos stewardess – aki egyébként valószínűleg nem foglalkozik ezzel – hozza a toldást az övhöz.

Mivel átéltem ezeket, talán jobban átérzem azt a kínt, azt a szomorúságot, a változni akarást, amiben sokan vannak még, akkor is, ha nem vagyok dietetikus. Viszont olyan csapattal dolgozom, akik érdemben tudnak jó tanácsokat adni. Van egy dietetikus,  egy belgyógyász és egy gyógyszerés aki segít nekem.

Hogy látod, a túlsúlyos vagy elhízott emberek nagy többségének mi az elakadása, vagy mi jelent problémát a fogyás folyamatában?

– Minden esetben más. A szüleink nem tanítottak egészségtudatos életmódra minket. Már gyerekkorunkban is egy csokit adnak a kezünkbe, hogy ne sírjunk. Vagy azt mondják, hogy ha kitűnő a bizonyítványod, akkor elmegyünk a cukrászdába. Tehát jutalmaznak valamilyen egészségtelen étellel.

Vagy azt mondják, hogy nem kaphatsz desszertet, amire a legtöbb gyerek vágyik, amíg meg nem eszed az egész ételt.

Az egész étkezéshez való viszonyunk szerintem nagyon egészségtelen, és a mozgáshoz való viszonyunk sem jó.

Nálunk a családban például az volt a gondolkodás, hogy aki a testével túl sokat foglalkozik, az hiú, és a hiúság nem jó tulajdonság. Inkább a teljesítmény volt fontos, azt üzenték, hogy inkább az agyaddal foglalkozz. Szerintem ezen változtatni kellene, a gyerekek esetében is. 

A legnagyobb elakadás ott van, hogy nem fogjuk meg az első öt kilónál. Amikor már észrevesszük, akkor húsz-huszonöt kiló van rajtunk, és az nehéz. A nőknél a menopauza is még rátesz erre, és akkor szinte visszafordíthatatlannak tűnik az egész. Sok területen kell helytállni, nincs rendszer az életünkben, mindenhova kocsival járunk. Szóval sokféle az elakadás.

Ha valaki most akar belefogni az életmódváltásba, és már túl van több sikertelen próbálkozáson, akkor mit üzennél neki?

–  Azt gondolom, hogy négy dologra kell odafigyelni. Sose gondoltam, hogy az alvás mennyire fontos, akkor regenerálódik a tested, tehát oda kell figyelni az alvásra. Figyelni kell a vitaminpótlásra. Ma már a zöldségek és gyümölcsök nem olyanok, mint száz évvel ezelőtt, igenis utána kell pótolni étrend-kiegészítőkkel, vitaminokkal.

A mozgás nagyon fontos, és egy pár cipője mindenkinek van. Ha minden nap mész harminc percet, vagy egy órát tempósan, már nagyon sokat teszel az egészségedért. Végül pedig az étkezésre muszáj odafigyelni. Szerintem a finomított cukrokat, a fehér lisztet és a feldolgozott élelmiszereket érdemes kerülni.

A legfontosabb üzenetem pedig az, hogy soha semmihez nincs késő. Minden egyes nap, amit nem kövéren töltünk, meghosszabbítja az életünket.

Fotók: Fibershake/Getty Images Hungary

Állítsd be a Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• exkluzív
• interjú
• turmix
• rost
• kende-hofherr krisztina
• táplálkozás
• fogyás
• fehérje
• életmód
• életmódváltás
• sport
• mozgás
• pilates
• Életmód