Megvan a 23 millió! Nem kell többé egyetlen szobában, áram nélkül élnie Szilvia családjának

Múlt hét szerdán jelent meg beszámolónk Szilviáról, aki négy gyermekével együtt egy áram nélküli, aprócska szobában kénytelen élni fűtés, meleg víz és számtalan, számunkra alapnak számító körülményeket nélkülözve. Részletesen bemutattuk a történetét, a küzdelmét, az elszántságát, hogy mindent, de mindent megpróbál a saját erejéből, hogy együtt maradhasson a kincseivel, a családjával, akiket végtelenül szeret. Cikkünk és kisfilmünk megjelenése után példátlan segíteni akarást, emberséget és jó szándékot tapasztalhattunk meg. 

A Gyermekétkeztetési Alapítvánnyal összefogva az eredeti tervünk szerint: 

„900 000 Ft összegyűjtését tűztük ki célul, melyből aggregátort, az őszi-téli időszakra ahhoz szükséges üzemanyagot, vegyes tüzelésű kályhát, tűzifát és meleg ruhát vásárolhatna a gyerekek számára. A fenti összeg ugyan csak hirtelen tűzoltásra, a tél nyugalmas megélésére elég, azonban mi bízunk a közösség összefogásában és erejében. Így, ha mégis nagyobb adomány gyűlik össze, az sokat segítene, hogy Szilvia és családja végre tisztességes körülmények között, fűtéssel és árammal ellátott albérletben élhessen, ahol állandó lakcímmel rendelkezne, így gyermekét bölcsődébe adhatná, és végre esélye lenne a biztonságot nyújtó munkavállalásra is. Az álmunk, amit félve írunk le, 3 millió forint - ez éppen elegendő a talpra álláshoz, hosszú távú albérletre, rezsire és a biztos továbblépéshez.”

Egy ország fogott össze Szilvia családjáért

A cikk megjelenésének másnapján magunk sem hittük el, amikor Henriett, a Gyermekétkeztetési Alapítvány vezetője hívott bennünket, hogy amit hallunk, azt jól halljuk. Ugyanis egyetlen nap leforgása alatt 8 166 500 forint érkezett be a Szilviáéknak fenntartott számlára. A legmerészebb álmainkat is felülmúlta az a szeretet, amit megtapasztaltunk. Mindeközben lényegében feldolgozhatatlan mennyiségű üzenet, telefon, e-mail és adomány felajánlása érkezett be a GYEA (Gyermekétkeztetési Alapítvány) maroknyi munkatársához, nekünk is rengetegen írtatok, hogy ne hagyjuk abba a gyűjtést, próbáljunk egy hosszú távú és biztonságos megoldást találni ennek a gyönyörű családnak, mert a gyermekek és az édesanya is csakugyan megérdemlik. A Szilviáéknak indított licitcsoportban szintén megállás nélkül érkeztek a felajánlások, az ötletek, a támogatások, elképesztő volt a tenni akarás, mi mindent kitaláltatok, hogy segítsetek. Ezért már a gyűjtés másnapján Veletek együtt úgy döntöttünk, hogy veszünk egy nagy levegőt, és merünk óriásit álmodni, így 23 millió forintot tűzünk ki végcélként. Úgy gondoltuk, ez az összeg biztosítaná, hogy a család egy közüzemi ellátással felszerelt, egészséges otthonba költözhessen, aminek a rezsijét is folyamatosan tudná fizetni az édesanya, illetve biztosítaná az ügyvédi és az ingatlanhoz kapcsolódó egyéb költségeket, a hiányzó berendezést - mert abból is jócskán kapott a család általatok -, illetve maradna egy kis tartalék az ügyintézésekhez és napi élethez a munkába állásig. 

Amikor az újságíró sem találja a szavakat

A gyűjtés harmadik napján szó szerint nem találtuk a szavakat. A számlán 15 920 000 forint szerepelt. Hogy lehetséges mindez? Hogy lehet ennyi csodálatos, önzetlen, segítő ember? Hogy létezhet, hogy egy harminc éve küzdő asszonyért, gyermekeiért ilyen összefogás jött létre? A rengeteg felajánlás? A kisnyugdíjastól a nagyvállalkozókig mindenki a lehetőségeihez mérten segített, hogy Szilvia kilábaljon a nehéz helyzetből, és végre igazi otthonban térjenek nyugovóra a gyerekek. Ahogy írtuk, úgy kelhetnek majd fel reggel, hogy a csapból meleg víz folyik, hogy nem kell félni a téltől, mert lesz fűtés, este világítás, és lehet tanulni, vehetnek majd friss ételeket, húst, mert lesz áram, így lesz hűtő, hogy lesz állandó lakcímük, és a legkisebb gyermek is végre bölcsibe/oviba járhat, hogy Szilvia nyugodt körülmények közül indulhat munkába, és nem azon kell törnie a fejét, mi lesz holnap. 

Mindjárt meglesz…

Hétvégén is folyamatos kapcsolatban álltunk a Gyermekétkeztetési Alapítvánnyal - nekik köszönhető, hogy Szilviáék a segítségetek megérkezéséig sem maradtak magukra, jutott figyelem, jó szó, törődés -, Henriett (elnök) és Marcsi (munkatárs) is ugyanúgy izgultak, drukkoltak, mint Ti és mi, a szerkesztőség tagjai. Megbeszéltük, már alig várjuk, hogy hétfő legyen, és lássuk végre, mire jutottunk, a közösség csodálatos erejének, Nektek köszönhetően. A licitcsoportban is ment a drukk, mindenki izgult. Henriett és Marcsi vasárnap elvitte az adományokat Szilviáéknak, leírhatatlan volt a család öröme a váratlanul érkező hatalmas szeretet és segítség láttán. Szilvia ragyogott, aztán sírt, aztán nevetett, aztán megint sírt. Ez a talpraesett, okos, erős asszony életében először nem tudta, hogy mit mondjon, mit tegyen, ilyet még sosem tapasztalt. Már nemcsak hiszi, de látja is a fényt a hosszú alagút végén.

Hétfőn és ma délelőtt is tűkön ültünk, lényegében szinte percenként frissítette a számlát az alapítvány, hogy tudjuk, pontosan hol tart a gyűjtés. Vártuk a csodát, ami tudtuk, hogy hamarosan elérkezik Nektek köszönhetően. Akárhányszor hívtuk Szilviát, még mindig azt éreztük, nem hiszi el, hogy mindez most vele történik meg. Hogy ő lehet az élete főszereplője, róla szól mindez, az akaratáról, az elképesztő kitartásáról, a küzdeni akarásáról, hogy a gyermekei számára a szeretet mellett nyugalmat adjon - és ezért egy ország fogott össze. Ahogy a licitcsoportban tűpontosan írta egy adományozó: 

EZEK A GYEREKEK ICIPICIT A MI GYEREKEINK IS LETTEK SZERINTEM.

Megvaaan a 23 millió!

Aztán ma megcsörren a telefon – folyamatosan kihangosítjuk a szerkesztőségben, ha látjuk, hogy Henriett hív minket -, az ő hangja is sírástól fátyolos, és csak ennyit tud mondani: "Megvan, ez hihetetlen, megvan. E pillanatban 24 452 000 forint áll a számlán. Nagyon hálásak vagyunk az embereknek, Szilvia nevében is köszönjük. Ez maga a csoda."

Egymásba borulunk, összeölelkezünk, meghatódunk, nem bírunk magunkkal. Boldogság van. Sikerült. Sikerült négy gyermeknek és az évtizedeken át küzdő édesanyjuknak otthont, biztonságot, tartást, élhetést és életet adni. Csodát tettetek. Felfoghatatlan csodát. 

Hívjuk Szilviát. Elmondjuk, hogy megvan, igen, megvaaaaaaaan ez a hatalmas összeg. Nem érti, még mindig nem tudja elhinni. Félmondatok, köszönömök, elérzékenyülés, aztán hosszú csend, érezhető, mintha egy régóta hordott hatalmas súlyt tenne le egy pillanat alatt. Megnyugszik, várunk egy kicsit, hogy ide leírhassunk nektek néhány összefüggő mondatot:

„Még nem fogtam fel, mi történt, nem is tudom, hogy hálálhatnám meg ennek a sok csodálatos embernek, hogy átérzik az életünket, és segítettek nekünk. Erre tényleg nincsenek szavak. Kérlek, írd ki, amennyire csak nagy betűkkel lehetséges nálatok, hogy köszönöm, nagyon köszönöm. Sosem fogom elfelejteni. Élni fogok, élni fogunk a bizalommal, és mindent megteszünk, hogy példát mutassunk másoknak is, akik hasonló helyzetben élnek. Hogy lehet jobb másnak is - mert az emberek jók -, csak tartsanak ki. Köszönöm, nagyon szépen köszönöm.”

Szilviáék története még nem ért véget

Valójában csak most kezdődik. A Gyermekétkeztetési Alapítvány jogászokkal és Szilviával együtt a lehető legoptimálisabb megoldáson dolgozik. Ami biztosítja, hogy egészséges otthonra találjanak, a lakhatás örökre megmaradjon neki és a gyermekeinek, hogy nem lehet a későbbiekben például hitellel megterhelni a házat, vagy éppenséggel nem használhatják ki rosszindulatú emberek a nagy médiavisszhangot kapott történet miatt befolyt milliókat. Egy teljes életpálya összeállítása a cél, a munkahely megteremtésétől kezdve egészen addig, hogy a legkisebb kisfiú is oviba járhasson, a gyerekek nyugodt körülmények között tanulhassanak, legyen opció arra például, hogy a matematikában tehetséges kisfiúnak vagy az igen barátságos, rajzolni imádó kislánynak biztos jövőképe lehessen, hogy csak néhányat említsünk. Hamarosan meglátogatjuk Szilviáékat, és megmutatjuk Nektek a család örömét. Túl ezen pedig a Facebookon indított licitcsoportot sem zárjuk be, hiszen számtalan dolgozni, élni, tanulni akaró család él hasonló körülmények között, akiknek a legkisebb segítség is igen sokat számít. Pénteken jövünk a következő cikkel, ahol nemcsak a Szilviáéknál tett látogatásunkról számolunk be, de megírjuk azt is, mennyi mindenen törjük a fejünket ilyen hatalmas összefogás láttán.

Nagyon-nagyon köszönjük az adományokat, a megosztásokat, a felajánlásokat, a licitre kínált tárgyakat. A gyűjtést ezennel hivatalosan is lezárjuk. Fantasztikusak vagytok, egy álmot váltottatok valóra! <3>

Engedjétek meg, hogy egy csodálatos Arany János-idézettel zárjuk e beszámolót:

Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,

Ember lenni mindég, minden körülményben.

• rászorulók támogatása
• jótékonyság
• rászoruló magyar család
• gyermekétkeztetési alapítvány
• segítség
• női sorsok
• Lélek&Test