Maria Mandl a náci fegyőrnő félmillió asszonyt küldött a halálba, és minden percét élvezte

Mandl 1912-ben, a felső-ausztriai kisvárosban, Münzkirchenben született. Diplomája megszerzése után nem talált munkát, így egy darabig Svájcban szakácsnőként, majd Innsbruckban szobalányként dolgozott. 1937-ben visszatért szülővárosába, ahol a helyi posta alkalmazottjaként kereste kenyerét. SS-karrierjét 1938-ban 26 évesen Lichtenburgban kezdte, amely az egyik legkorábbi koncentrációs tábor volt, és egyben az első, amelyet kizárólag női fogvatartottaknak hoztak létre.

A foglyok Szörnyetegnek nevezték

Rendkívüli lelkesedéssel végezte a munkáját, elképesztő brutalitásával igen hamar kitűnt a többi őr közül. Lina Haag, a holokauszt túlélőjének visszaemlékezéséből kiderül, a legkisebb hibáért is kegyetlenül megbüntette a foglyokat: meztelenre vetkőztette, majd egy oszlophoz kötözte őket, és addig verte az áldozatokat, amíg bírta erővel.

Mandl minden lehetőséget kihasznált, hogy fájdalmat okozzon, fizikai erőszakot alkalmazzon a fogvatartottak fegyelmezéséhez, így feljebbvalói szinte azonnal felfigyeltek „különös tehetségére”, és hamarosan még komolyabb tisztséget kapott. 1939-ben kinevezték a Berlintől mintegy 100 kilométerre fekvő ravensbrücki tábor SS-főfelügyelőnőjévé, melyet a Harmadik Birodalom legnagyobb női koncentrációs táboraként tartottak számon. Noha eredetileg 10 ezer fő befogadására tervezték, 1945-ig 130 ezer nőt szállítottak ide, közülük mintegy 90 ezren haltak meg itt. A súlyos betegségek és folyamatos éhezés mellett számtalan fogoly az SS-felügyelőnők brutalitásának esett áldozatul. Az egyik túlélő visszaemlékezésében elmondta, hogy Maria Mandl és társa, Dorothea Binz „inkább maguk verték és kínozták a foglyokat, mint hogy valaki más csinálja helyettük” - kegyetlenkedései miatt itt ragadt rá a Szörnyeteg elnevezés.

Mandl szívesen sétálgatott a táborban, hogy valamilyen okot keressen a bántalmazásra. Az egyik kedvenc módszereként tartották számon, hogy olyan nőket kutatott fel őrjáratai során, akik a tábor szabályaival szemben nem borotválták le a fejüket. Ilyenkor nem csupán a hajuk eltávolítására kötelezte őket, de büntetésből a földre lökte, rugdosta, kínozta, halálra verte a szerencsétleneket.

Szadista hajlamaival ellentétben Maria Mandlt „rendkívül intelligens és kifinomult asszonynak” írták le, akinek „lenyűgöző az irodalmi tájékozottsága, valamint igen szofisztikált érzéke van a zenéhez”. Furcsa módon röviddel azután, hogy az egyik fogvatartott, Maria Bielicka végignézte, ahogyan Mandl agyonkínozza, majd megöli egy fogolytársát, egy másik arról számolt be, hogy miközben az őrök területét takarította, a legcsodálatosabb muzsika ütötte meg a fülét, amit valaha hallott, majd észrevette, hogy közvetlenül a brutális eset után teljes extázisban, a saját világába fordulva maga a Szörnyeteg zenél.

Rendkívüli módon élvezte mások fájdalmának látványát

1942 októberében érte el náci karrierje csúcsát az akkor harmincéves Mandl. Megbízták az auschwitzi női koncentrációs tábor irányításával, ahol kivétel nélkül minden nő - akár őr, akár rab - az alárendeltjének számított. A büntetések kiszabása mellett Mandl döntötte el, hogy mely foglyokat vezessék a gázkamrákba - örömmel töltötte el a nők, különösen pedig a gyermekek kiválasztása -, és kik legyenek azok, akiken a fájdalmas és bizarr orvosi kísérleteket elvégzik. A hírhedt táborban töltött ideje alatt körülbelül 500 ezer kislány és nő halálos ítéletét írta alá. A túlélők beszámolói szerint a Szörnyeteg rendkívüli módon élvezte mások fájdalmának látványát.

Mandl élet és halál ura volt, igen szeszélyes természetétől függött, hogy kire milyen sors várt: egyik alkalommal kiválasztott egy kislányt, finom ruhába öltöztette, kézen fogva sétáltatta a tábor területén, és maga mellett tartotta, majd amikor elunta az egészet, személyesen vitte a gázkamrához, hiába zokogott és könyörgött a gyermek.

Mandl szenvedélye a zene iránt továbbra is megmaradt, 1943 júniusában tábori zenekart alakított fiatal lányokból: a 40-50 fős együttes tagjai főként amatőr zenészekből álltak, vonósokból, fuvolistákból, harmonikásokból, gitárosokból. A zenekar ugyan sokszor és sokat zenélt, hiszen a nyilvános kivégzéseknél, a gázkamrába küldött emberek kiválasztásakor, a foglyok reggeli és esti ki- és bevonulásához szolgáltatott indulózene mellett a névsorolvasásokon, az SS-táborvezetők szónoklatai közben is játszaniuk kellett, ennek ellenére irigylésre méltó volt a helyzetük. Megfelelő étkeztetést kaptak, meleg ruhát hordhattak, még a körletük is jól felszereltnek számított.

A Szörnyeteg halála

1945 áprilisában Maria Mandl kegyetlenkedésének vége lett, a szövetséges csapatok közeledtének hírére elmenekült, és szülőföldjére, Bajorországba próbált eljutni. 1945. május 10-én az amerikai hadsereg katonái elfogták és letartóztatták. 1946-ban kiadták Lengyelországnak, majd a krakkói Auschwitz-perben halálra ítélték, és 1948 januárjában felakasztották.

A rövid, hang nélküli felvételen Maria Mandl 1947 decemberében, a krakkói perben:

Képek: borítókép, Maria Mandl, ravensbrücki elhunytak, Auschwitz-Birkenau magyar áldozatok

Újraszínezték a 14 éves lány fotóit

Auschwitzban, 1942-ben készítette Czeslawa Kwokáról a koncentrációs tábor fényképésze, Wilhelm Brasse a képeket. Visszaemlékezésében elmondta, hogy a fiatal lengyel lány nem értette, amit a német felügyelőnő mondott, aki ezért minden haragját rajta töltötte ki, és bottal ütötte az arcát. A fotózás előtt Czeslawa letörölte a könnyeit és a vért az arcáról, szájáról, és leült, hogy elkészüljenek róla élete utolsó képei. Nem sokkal később meghalt a táborban. Történetét és képeit az ajánlóra kattintva ismerheted meg.

• auschwitz
• női sorsok
• történelem
• holokauszt
• Lélek&Test