Iskolai konfliktus: ne várj szeptemberig, így beszélj a pedagógussal a szakember szerint

Vámos Robi coach, gyermek- és szülőmentor mindennapjait valóban iskolai környezetben, gyerekek között éli, hiszen ezernél is több „rendkívüli rajzórán” segített már a gyerekeknek megtalálni önmagukat, önbizalmukat. Ezeken az órákon és a szintén jóval ezer feletti privát foglalkozásán is sok olyan kis „gyémántbogárral” találkozott, akik elszenvedői voltak valamilyen iskolai kirekesztésnek, bántalmazásnak csak azért, mert ők egy picit másképp látják a világot, mást képviselnek, máshogyan gondolkoznak a világról, mint a többség, mint kortársaik. 

Minden esetben segíteni próbál gyermeknek, szülőnek és ha lehet, pedagógusnak egyaránt, hiszen tartós és valódi sikert csak összefogásban, együtt lehet elérni ezekben az esetekben. Hogyan? Olvasd el cikkünket, hogy így az év végén el tudj kezdeni egy új irányt, stratégiát tudj kialakítani, hogy a jövő évben tiszta lappal indíthassátok az együttműködést.

Ha baj van a suliban

Volt egyszer egy kisfiú, aki minden reggel új ürügyet talált arra, hogy ne kelljen bemennie a suliba. Először csak néha fájt a hasa. Aztán sűrűbben. Végül már az anyukája sem tudta, sírjon vagy induljon. Elment az iskolába, beszélt a tanító nénivel. Mi volt az ő válasza?

„Beszélj vele, de ne csinálj belőle ügyet.”

És akkor ott, abban a pillanatban a kisfiú nem csak az osztályban maradt egyedül. Hanem otthon is.

Sajnos, sokan félnek attól, hogy ha valóban kezükbe veszik gyermekük iskolai problémáit és intézkednek, „balhés szülőnek” tűnnek, amivel esetleg tovább is rontanak a helyzeten. De fontos, hogy tudd! Ha a gyermeked bántalmazást él át, nem balhét csinálsz, hanem határt húzol. Ez nem támadás. Ez szövetség. A gyermeked felé nyújtott segítő kéz.

Ő akkor érzi magát biztonságban, ha látja: van valaki, aki kiáll érte. Akkor is, ha kellemetlen. Akkor is, ha nehéz. Íme néhány mondat Vámos Robi ajánlásával, amik segítenek egy ilyen helyzetben, amik kapcsolódnak és nyitva hagyják a párbeszédet:

• „Amit most elmondtál, azt komolyan veszem.”
• „Ha szeretnéd, veled vagyok, és velem lehetsz, amikor ezt bárkinek is elmondjuk.”
• „Nem a bajt keresem – a megoldást.”

Mikor és hogyan érdemes az iskolához fordulni?

Munkám során nagyon sok háttérbe szorított, bántalmazott gyerkőc szüleivel találkozom, akik „még kivárnak”, akik az iskola tanácsát követve „még nem avatkoznak be, hiszen meg fog ez a helyzet oldódni magától” – meséli Vámos Robi. 

Ne csapjuk be magunkat és a gyerekünket. Tévhit, hogy „majd elmúlik". Tény viszont az, hogy a bántalmazás ritkán múlik el magától. Inkább súlyosbodik. Ezért reagálni kell, beavatkozni, segíteni! Előbb finoman, majd nyíltan kell szólni, és időben. Ne akkor menjünk, amikor már robban minden. Menjünk, amikor még csak gyanú van. Amikor csak egy-két mondat esett. Amikor csak egy „valami nem stimmel” érzésünk van. Azt javaslom, hogy így jelezd a problémát:

• Higgadtan, nem vádlón: „Olyan információt kaptam a gyerekemtől, amit fontosnak tartok megosztani.”
• Együttműködően: „Szeretném közösen átlátni a helyzetet.”
• Nyitottan: „Ha kell, meghallgatjuk a másik oldalt is – de az érzések akkor is valósak.”

Sokaknak ez nehéz. Nehéz higgadtnak maradni, hiszen a szemünk fényéről van szó. Nehéz együttműködésre készen állni a helyzethez, mert sokszor az iskola elsőre nem tűnik partnernek. Nekik ez újabb feladat, gond, egyeztetések és konfliktushelyzetek sora. Nehéz nyitottnak lenni, hiszen a másik oldal gyakran számunkra teljesen elfogadhatatlan álláspontot képvisel, bántalmazza a nekünk legfontosabb személyt. Így kifejezetten kihívást jelent az ő oldalát is meghallgatni, befogadni. Ne feledjük:

• Írásban is jelezhetsz (e-mail, ellenőrző), ha élőben nehéz.
• Ha nincs változás, kérhetsz egyeztetést más pedagógussal, iskolapszichológussal, vezetőséggel.
• Nem a „főnök” elé mész, hanem a gyereked érdekében jársz el. Ennél nincs fontosabb.

Mit várhatunk el a pedagógusoktól?

Sokan fantasztikus munkát végeznek, a szívükön viselik a gyerekek sorsát. De nyilván vannak olyan helyzetek is, amikor elfáradnak, elcsúszik a kommunikáció, vagy épp nem látnak rá a rejtett jelekre. Ezért fontos: ne ellenséget láss bennük, hanem partnert. Hidd el, meg akarják oldani! Mit is kérhetsz a pedagógustól? Ezeket teljes joggal várhatod el tőlük:

• Figyelem és komolyan vétel – ne hessegessék el az érzéseket.
• Válasz a jelzésedre – ne csak legyintés vagy időhúzás.
• Tényleges lépések: beszélgetés az érintettekkel, felügyelet erősítése, akár mediáció.
• Visszajelzés a szülőnek: „Tettünk lépéseket, ezek történtek...”

Ezt teheted szülőként:

• Kérdezd: „Mi a protokoll az iskolában bántalmazás esetén?”
• Mondd: „Szeretném tudni, hogyan figyelik ezt az adott helyzetet a következő napokban.”
• Jelezd: „A gyerekem biztonsága fontosabb, mint az, hogy csendben maradjak.”

Összefoglalásul: ne félj ügyet csinálni abból, ami valójában egy gyerek ügye. Mert ha nem csinálsz belőle ügyet te, lehet, hogy senki sem fog. A gyereked nem azt várja, hogy minden problémát megoldj helyette. Csak azt, hogy ne legyél csöndben, amikor ő már nem mer beszélni.

(Képek: Getty Images Hungary.)

Állítsd be a Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• iskolai zaklatás
• konfliktuskezelés
• konfliktus
• vámos robi
• Gyerek