A nők 80%-a nem tud mit kezdeni ezzel a gátló erővel - Almási Kitti válaszolt a kérdésekre
Félénk vagy? Nincs minden veszve: olvasd el a szakértői tippeket!

Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

A mindennapos kihívások önmagukban is emberpróbálóak. A legnagyobb nehézség azonban minden bizonnyal az, amikor melletted van egy személy, aki a nap 24 órájában szembesít a gyengeségeiddel, felerősíti az előtted álló akadályokat és sárba tiporja az önbizalmadat. Hátráltat a munkában, a szerelemben, de még a baráti kapcsolataidat sem hagyja szó nélkül. Ez a személy pedig közelebb van, mint gondolnád.

A legnagyobb hátráltató erő az életedben ugyanis te magad vagy, pontosabban a saját belső kritikusod - hívja fel a figyelmet a Danone Activia megbízásából elkészített nemzetközi felmérés. Az Insync-kutatás a nők elégedettségét vizsgálta meg 17 országban, így nálunk is, a számok pedig elképesztőek: közel 18 ezer válaszadó vélte úgy, hogy a túlzott önkritika, a megszégyenüléstől és a kudarctól érzett félelem napról napra hátráltatja őket.

Belső kritika, külső hatásokra

Erről a belső visszatartó erőről dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológust, aki mindjárt az elején elmondta: bár belsőnek tulajdonítjuk, ez a kritikus természetesen a külső hatásokból is táplálkozik, és már nagyon korán kialakul az ember életében.

- A belső kritikus hang működésének lényege, hogy gátat szab egy adott helyzetben, ez pedig pontosan afelé visz, hogy ne merjünk bátran belevágni a dolgokba, hiszen úgy látjuk, ezek nagy eséllyel nem sikerülhetnek, és kudarcot vallhatunk.

A belső kritikusunkat a külvilág erősíti fel: már gyermekkorban meghatározó, ha a szülők negatív visszajelzéseket adnak, illetve tovább fokozódhat ez a folyamat, ha az iskolában például a tanár érezteti azt, hogy nem hisz a diákban. Ezekből táplálkozva kialakulhat önmagunkkal szemben egy nagyon kritikus hozzáállás: ha pedig nem vagyunk elégedettek a magunkkal, egy idő után lebeszéljük magunkat a valódi lehetőségeinkről is.

Dr. Almási Kitti hozzátette azt is, hogy az önkritika teljes hiánya és a bénító önbírálat egyformán káros jelenség, az Insync-kutatáson túl azonban a személyes pszichológusi praxisában is azt tapasztalja, ez utóbbi nyomás sokkal nagyobb kört érint. Pedig az optimális mértékű önkritika nem varázslat, tudatosítása pedig a jobbléthez és elégedettséghez vezet.

Gátló kishitűség

Az Activia InSync-kutatása szerint a magyar nők mintegy 80%-a egyetért azzal az állítással, hogy a belső kritikusuk minden egyéb tényezőnél erősebb negatív hatást gyakorol rájuk az élet számos területén: a munkahelyén például a válaszadók kétharmada nem mer a közösség előtt hangot adni véleményének.

Az eredmények szerint a magánéletben is siralmas számadatokkal rendelkezünk a nemzetközi kutatáshoz képest: a nők 89%-a úgy érzi, a túlzott önkritika visszaveti őt a kapcsolatokban, 70%-a pedig kellőképpen vonzónak sem tartja magát. Egyedül a szabadidőben előztük meg a nemzetközi átlagot, a válaszadók fele nyitottan és bátran vág új hobbiba.

Dr. Almási Kitti Bátran élni című könyvében éppen erről a korlátozó jelenségről ír: arról, hogy hogyan fordulhat elő az, hogy a legtöbben még egy baráti közegben sem merik felvállalni az ötleteiket és érzéseiket, mert rettegnek a következményektől, a kritikáktól, és egyszerűen nem hiszik el, hogy elég jók. A pszichológusnő a bennünk levő összhang megteremtésére pedig egy meglepően konkrét receptet is megfogalmazott:

- Első lépésként világosan meg kell határozni azt, hogy most hol tartok ahhoz képest, ahol szeretnék tartani ebben az időszakban. Nyilvánvalóan lesznek bizonyos eltérések, ami nem baj, de végig kell gondolni, hogy pontosan mit is tettem meg eddig azért, hogy eljussak a vágyott pontra, mit kell még megtennem, és mibe kell másképpen fognom.

Útközben is elérhető a harmónia

- Végig kell gondolni, hogy hol szükséges megtanulnom nemet mondani, vagy hol kell egy újabb próbát tenni. Ha meg tudom fogalmazni, hova szeretnék eljutni, de nem teszek érte, valószínűleg lebeszélem magamat a siker felé tett lépésekről, melynek következményeként alulmaradok. Harmónia akkor jön létre, amikor úgy érzem, nap mint nap egyre teszek önmagamért, és ezáltal közelebb kerülök a céljaimhoz.

Ebben az állapotban pedig a kudarcokat is jóval könnyebb elviselni. Önmagunk megfeddésénél tehát sokkal erősebbnek kell lennie bennünk az elfogadásnak, hogy ha néhanapján kisebb teljesítményt is nyújtottunk az elvártnál, vagy épp valamiben nem jártunk sikerrel, attól még ugyanolyan értékesek vagyunk.

A kép forrása: Facebook/Dr. Almási Kitti

Ezt is szeretjük