Az orosz cárnő megkínozta a szerelmeseket, megalázta a fogyatékosokat: beteges szórakozásairól vált hírhedtté

Anna Ivanovna 1693-ban született Moszkvában V. Iván cár, I. Péter társuralkodója és Praszkovja Fjodorovna Szaltikova nemesasszony lányaként. Először Kurföld és Zemgale uralkodója lett, majd 1730-tól Oroszország cárnője egészen haláláig.

Intézkedései és politikai döntései mellett azonban a kegyetlenségeiről és furcsa, beteges szórakozásairól szóló történetek is fennmaradtak. 

Anna Ivanovna rövid, boldogtalan házassága

Bár a legelőkelőbb családban nevelkedett, Anna nem volt kedves és illemtudó: neveletlennek tartották, komornak, és az évek múltán sem vált túlságosan szerethetővé, kevés pozitív, előnyös tulajdonsággal rendelkezett. Egyáltalán nem számított szép lánynak, vagy később vonzó nőnek, így nem volt túl nagy sikere a férfiaknál.

Végül a családok közti megegyezés szerint 1710-ben férjhez ment Frigyes Vilmos kurlandi herceghez. Leveleiből jól látszott, mennyire izgatottá tette a frigy és a közelgő esküvő, alig várta, hogy találkozhasson a férfival. A ceremónia hatalmas és gyönyörű volt, Anna arannyal hímzett ruhát és drágaköves tiarát viselt, az ünnepséget pedig tűzijátékok zárták. Két nappal később azonban I. Péter orosz cár egy nagyon szokatlan eseményt tartott, amely beárnyékolta a fiatalok nagy napját: megrendezte egy törpenövésű pár esküvőjét, méghozzá úgy, hogy apró asztalokat, székeket csináltatott nekik, miközben a többi vendég az oldalsó, nagy méretű asztalokról nézte, ahogy mulatnak. Egyesek szerint ezzel Annát, az ő esküvőjét, illetve az egész orosz rendszert akarta kiparodizálni. 

Házasságuk igen rövid és boldogtalan volt. A férfi rengeteget ivott, súlyos beteg lett, és egy évvel az esküvő után elhunyt. Anna Ivanovna így először Kurföld és Zemgale uralkodója lett, majd mivel elődje, II. Péter gyermektelenül halt meg, végül a Legfelső Titkos Tanács felajánlotta neki a cárnői címet. Ezt azonban két feltételhez kötötték: egyrészt nem nevezhetett ki utódot, másrészt pedig soha nem házasodhatott újra. Anna végül elfogadta az ajánlatot, és a Romanov-dinasztia tagjaként 1730-tól haláláig uralkodott.

Beteges szórakozásairól vált hírhedtté

Anna császárnőként számos reformot elindított. Szerette például a tokaji borokat, főképp az aszúért rajongott, ezért létrehozta az orosz tokajibor-vásárló bizottságot, és évente 11-15 ezer liternyi italt vásároltak fel. Megszervezte az orosz postát, tűzoltóságokat és balettiskolát alapított, de kedvelte az építészetet és a színházat is, ezért ez a két ágazat virágzott az uralkodása alatt. Az ő igényeit azonban nem elégítették ki a megszokott előadások.

Anna Ivanovna az olyan színdarabokat kedvelte, amelyekben fogyatékkal élő vagy kis termetű emberek játszottak, ugyanis nagyon jól szórakozott azon, ha megalázhatta, kellemetlen helyzetbe hozhatta őket. Udvarában szintén sérültekkel, törpenövésűekkel vette magát körül, és minden percét élvezte annak, ha viccet csinált belőlük, megszégyenítette őket. Ez akkoriban egyébként nem volt kirívó, sok törpenövésű kereste mutatványosként, udvari bolondként a kenyerét. Emellett szabadidejében a palota ablakaiból vadászott állatokra, illetve az erotikus történeteket is kedvelte, ám nem éppen a megszokott formában. Ahhoz, hogy a legpiszkosabb, legbujább történeteket hallhassa, prostituáltakat vitetett a bíróságokra, és minden részletre kitérve kérdeztette ki őket úgy, hogy ő is jelen volt.

Gyűlölte és megbüntette a szerelmeseket

Anna Ivanovna megözvegyülése után nagyon vágyott arra, hogy újra férjhez mehessen, erről több mint háromszáz levelet írt családjának. Erre azonban az egyezség miatt nem volt lehetősége, így meggyűlölte a szerelmet és a szerelmeseket is. Amikor Mihail Alekszejevics Golicin herceg úgy döntött, hogy katolikus nőt vesz feleségül, ráadásul a cárnő szeme láttára, az utcán andalogtak, Anna Ivanovna bedühödött. Nemcsak boldogságuk láttán, hanem azért is, mert lenézte és ki nem állhatta a katolikusokat. Az asszony nem sokkal az esküvő után meghalt, az uralkodónő azonban nem tartotta ezt elég nagy büntetésnek a férfira nézve, így ő maga kínozta tovább, legalábbis a pletykák szerint. Először udvari bolondjává tette őt, és arra kötelezte őt, hogy viselkedjen csirkeként: egy fészekben, tojásokon kellett ülnie Anna cárnő egyik szobájában, ahol a látogatók is rajta nevethettek. 

Ezután arra kényszerítette, hogy vegye feleségül a legcsúnyább szolgálóját, majd egy több mint tíz méter magas jégpalotát emeltetett nekik a Néván, hogy itt töltsék a nászéjszakát, méghozzá meztelenül. Az épületben az ágy és a párnák is jégből készültek, a csodás épület pedig valójában kínzókamraként szolgált a párnak. Az esküvőjük napján bohócruhába öltöztette őket, és elefántháton kellett vonulniuk a rajtuk nevető tömeg előtt. Az éjszakát végül túlélték, de csupán azért, mert sikerült egyezséget kötniük az őrökkel: a feleség gyöngyökért cserébe kabátot kapott tőlük. 

Anna Ivanovna leginkább saját szerencsétlen szerelmi élete miatt gyűlölte meg a szerelmeseket. Voltak szeretői, vágyait pedig férfi, illetve női prostituáltak elégítették ki, de az igaz szerelem sosem talált rá, és sosem mehetett újra férjhez. Anna Ivanovna végül 1740-ben, 47 éves korában, vesebetegség miatt hunyt el. A történelemben nemcsak uralkodói intézkedései, de a beteges szórakozásairól szóló történetek is fennmaradtak. Bár a mai napig nem biztosak a történészek abban, hogy valóban megtörtént a jégpalotás eset, és nem csak ellenségei terjesztették el a cárnőről bosszúból.

A történelem legbátrabb asszonyai

Bár a történelemkönyvek legtöbbször a férfiakról emlékeznek meg, a múltban és a jelenben is sok az olyan nő, aki félelmet nem ismerve küzdött azért, amiben igazán hitt.

• anna ivanovna
• anna orosz cárnő
• történelem
• történelmi érdekesség
• kegyetlenség
• oroszország
• Lélek&Test