Az elhízás 3 fő rizikófaktorát iktatnák ki a jövőben: gyorsabb és hatékonyabb lesz a fogyás

Az elhízás hátterében a lelki okoktól kezdve a genetikán át egészen a szerzett betegségekig számos dolog állhat. Nemrég egy kutatás jelent meg azzal kapcsolatban, hogy a jövőben hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a fogyókúrás kezeléseket.

2021. februárjában egy átfogó tanulmányt publikáltak, melyben az elhízás három fő faktoraként a genetikát, a bélflórát és a pajzsmirigyműködést jelölték meg a szakértők. Ezeket a rizikófaktorokat részletezve feltárták, hogyan lehetne optimalizálni a diétát, személyre szabott fogyókúrás módszereket kifejleszteni, amik tényleg segítenének az érintetteknek tartós fogyást elérni.

A genetikai háttér

Az elhízás egyik legnagyobb rizikófaktorát maga az öröklött génállomány jelenti, becslések szerint 40-70%-ra tehető az esélye annak, hogy akiknek a felmenői súlyfelesleggel küzdöttek, azok szintén szembesülnek a problémával. Néhány gén jelentősen befolyásolja a testtömeget, egyik ilyen a melanocortin-4 gén és annak receptora, röviden MC4R. A problémát a POMC (proopiomelanokortin) gén hiánya generálja, ez az agyban különböző hormontulajdonságú peptidekre bomlik. Ezek közé tartozik az MSH-hormon, amivel a melanocortin-4 receptor lép kölcsönhatásba, és csökkenti az ingert a táplálékfelvételre. A zsírraktározásért pedig a zsírtömeggel és elhízással kapcsolatos gén, az FTO felelős. Ezeknek a géneknek a feltérképezésével személyre szabottan lehetne a jövőben gátolni az elhízást.

Egy kutatásban különböző csoportokba soroltak résztvevőket, akik 20%, 40%-os zsírtartalmú vagy 15%, 25%-os fehérjetartalmú étrendre tértek át. Az alanyok elosztásakor a genetikai jellemzőiket is megvizsgálták. Érdekesség, hogy a gének egyik csoportjával rendelkező egyének a magas zsírtartalmú étrend mellett tudtak fogyni, míg másoknál az alacsony vált be. Azok, akik FTO A típusú alléllal rendelkeztek, a fehérjedús étrend mellett értek el nagyobb súlyvesztést. A magas és az alacsony szénhidráttartalmú étrendnél is hasonló variációt figyeltek meg, különböző géneknél, alléloknál más-más eredmény jött ki. Ez is azt mutatja, hogy a genetikai ismeretek tükrében hatékony, egyedi diétás módszert, étrendet vagy gyógyszeres kezelést lehetne kiválasztani.

A bélflóra egyensúlya

A mikrobiom és az elhízás közötti kapcsolatot régóta vizsgálják a kutatók. Az egyik ilyen tanulmányban arra az eredményre jutottak, hogy azok, akiknél magas a bélflórában a Prevotella/Bacteroides baktériumok aránya, többet fogytak rostban gazdag étrend mellett, mint amikor alacsony rosttartalmú diétát követtek.

A mikrobiomot befolyásoló pre- és probiotikumok, illetve ezeknek a keverékét, a szinbiotikumok hatását is kutatták. Az utóbbiak közül azok, melyekben jelen volt a Lactobacillus gasseri, súlycsökkenést idézett elő az alanyoknál. Önmagukban a pre- és a probiotikumok nem bizonyultak hatásosnak, csak a kettő együttese. Ezzel befolyásolni lehetne a bélflóra összetételét, mely elindíthatná a fogyást.

A pajzsmirigyhormonok

A hormonok is nagyban hozzájárulnak egy-egy fogyókúra sikeréhez vagy kudarcához. Egy 2017-ben végzett kutatásban azok az alanyok, melyeknél magas T3- és a T4-hormon-szintet mértek, nagyobb súlycsökkenést értek el a diéta első hat hónapjában, a testzsírtömegük, a vérnyomásuk és a vérzsírszintjük is csökkent, javult a inzulin- és glükózérzékenységük. A hormonok előzetes vizsgálatát követően kidolgozott fogyókúrás módszer tehát szintén hatékony lehet az elhízás ellen.

A kutatás azt mutatja, hogy nagy lehetőségek rejlenek a jövőben a fogyókúra személyre szabásában. Ezeknek legfőbb elemei a genotípus és fenotípus, a bélflóra és a pajzsmirigyhormonok vizsgálata.

A gének döntik el, mikor adod fel az edzést?

Sokan humbugnak gondolják, ám a kutatók most bebizonyították, milyen fontos a pozitív hozzáállás.

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

• elhízás
• elhízás ellen
• kutatások
• gyógyítás
• fogyókúra
• fogyás
• módszer
• genetika
• hormon
• pajzsmirigy
• bélflóra
• Életmód