Ő volt a világ első fekete szupermodellje: a 33 évesen elhunyt Donyale Luna tragikus története

A modellszakma mindig is szigorú, gyakran irreális elvárásokat állított a lányok elé. Bár az elmúlt években szerencsére kicsit oldódtak a korlátok, korábban szinte elképzelhetetlen volt, hogy például szabálytalan fogsorú, nem tökéletes vonásokkal rendelkező vagy molett manöken vonuljon a kifutókon. A ’60-as évek előtt pedig a társadalmi és politikai nézetek miatt szóba sem jöhetett, hogy színes bőrű modell mutassa be a világmárkák darabjait, vagy szerepeljen a Vogue címlapján.

Egy gyönyörű, elszánt, ámde tragikus sorsú fiatal nő azonban hatalmas változásokat hozott a divatiparba. Donyale Lunát tartják a világ első fekete szupermodelljének: ő volt az, aki először szerepelhetett a legnagyobb divatmagazin borítóján, és aki kikövezte az utat tehetséges utódai előtt. 

Bántalmazó családból a divatszakmába

Peggy Ann Freeman néven született 1945-ben Detroitban Peggy Freeman és Nathaniel A. Freeman harmadik gyermekeként. Apja alkoholista és erőszakos volt ember volt, számtalanszor bántalmazta anyját. Az afroamerikai lány sosem szeretett családi hátteréről beszélni, általában különböző történeteket talált ki szüleiről, előfordult például, hogy azt mondta, mindketten autóbalesetben hunytak el. A valóság viszont az volt, hogy később, 1965-ben az asszony önvédelemből lelőtte a férfit, majd saját magával is végzett.

A lány sorsa 1963-ban vett hatalmas fordulatot, amikor a divatfotós, David McCave Detroitba látogatott egy munka kapcsán. A férfi egy iskola környékén pillantotta meg a 188 centi magas, vékony, különleges szépségű fiatal hölgyet, aki azonnal ámulatba ejtette. Odament hozzá, bemutatkozott, és ajánlatot tett neki: azt mondta, ha érdekli a modellkedés, mindenképpen keresse meg őt New Yorkban, majd átadta névjegykártyáját is. Donyale Luna - aki egyébként saját ötletből változtatta meg a nevét - repesett a boldogságtól, és azonnal elújságolta édesanyjának a hírt. Az asszony nem örült, mert azt szerette volna, ha gyermekéből ápolónő válik, de lányának végül sikerült meggyőznie.

Luna New Jersey-be költözött nagynénjéhez, és 1964-ben felkereste a fotóst, aki sok befolyásos embernek bemutatta a szakmában. Megismerkedett többek között a Harper’s Bazaar szerkesztőjével, Nancy White-tal is, akit lenyűgözött szépsége. Hamarosan készíttetett is róla egy rajzot Katharina Denzingerrel, ami 1965-ben a Harper’s Bazaar címlapján jelent meg. Ez volt az első alkalom, hogy a magazin borítóján fekete modell szerepelt, azonban bőrszínét az ábra alig adta vissza, ugyanis szinte fehérnek tüntették fel a képen.

Történelmet írt a Vogue címlapján

Luna karrierje innentől kezdve egyre csak felfelé ívelt. Egyéves szerződést kötöttek Richard Avedon portréfotóssal, aki hat teljes oldalt szánt volna az 1965. áprilisi Harper’s Bazaarban a lány fotóinak. A magazint ezért sok kritika érte: az emberek háborogtak, az újságokban is rasszista cikkek jelentek meg, így a társadalmi nyomás hatására az anyagot végül törölték a számból. A divatvilágban viszont így is óriási változtatásokat indított el a színes bőrű modell. Bár még ekkor is sok visszautasítással szembesült, egyre többen fogadták el, és egyre többen akartak vele dolgozni. Ebben az évben kapta azonban a szörnyű hírt is, miszerint édesanyja önvédelemből lelőtte apját, amikor a férfi ittasan rátámadott, majd az asszony is öngyilkos lett. Luna teljesen összetört, és az addig sem alkoholt, sem drogokat nem fogyasztó fiatal nő lassan a káros szenvedélyek rabjává vált.

Nem sokkal később Londonba költözött, ahol olyan híres emberek fotózták, mint David Bailey, William Klein, Helmut Newton és William Claxton. Salvador Dalínak is bemutatták, aki egyenesen Nofertiti reinkarnációjának nevezte őt. 1966-ban ő szerepelt a brit Vogue címlapján, ezzel pedig történelmet írt, hiszen ő volt az első fekete modell, aki helyet kaphatott a divatmagazin borítóján. A magazinban is csodás, méltóságteljes és gyönyörű fotók jelentek meg róla. Ezután szerepelt a Twen magazinban, a Paris Matchben, a brit Queen magazinban, illetve a brit, a francia és az amerikai Vogue-ban. Dolgozott többek közt Yves Saint Laurent-nel, André Courrèges-zsel és a Valentino márkával is. Mindemellett olyan híres embereket tudhatott barátainak, mint Mick Jagger, Michael Caine, Julie Christie vagy Mia Farrow, sőt, egyszer maga Jackie Kennedy is megszólította egy klubban, hogy megdicsérhesse szépségét. A lány maga egyébként különleges jelenség volt: gyakran mezítláb mutatkozott, és sokszor utánozta a kígyók mozdulatait.

Az 1970-es évekre azonban karrierje hanyatlásnak indult a rendszeres alkohol- és drogfogyasztása miatt, amely a viselkedésére is kihatott, és egyre nehezebben kezelhetővé tette a modellt.

Élete tragikusan korán ért véget

Luna a következő években férjhez ment Luigi Cazzaniga fotóshoz, aki 1975-ben meztelen képeket készített feleségéről a Playboy-nak. 1977-ben pedig megszületett lányuk, aki a Dream nevet kapta. A fiatal nő ekkor már inkább filmszerepeket vállalt a modellkedés helyett: megjelent többek között a Who Are You, Polly Maggoo?, a Skidoo és a Fellini-Satyricon című alkotásban is.

A ’70-es évek végére azonban drogfüggősége egyre súlyosabb lett, és mind a karrierjére, mind a magánéletére kihatott. Nem jelent meg a castingokon, megbízhatatlanná vált, és férjével is elhidegültek egymástól. 1979-ben kábítószer-túladagolásban hunyt el, mindössze 33 évesen. Lánya később azt nyilatkozta, anyja halála baleset volt, és élete végéig kreatív és fókuszált maradt. 

Luna Donyale igazi úttörő volt a divatszakmában, és sokat tett azért, hogy az emberek elfogadják a színes bőrű nőket, illetve megnyitotta a lehetőségeket a fekete modellek számára. Lánya, Dream Cazzaniga azonban elárulta a Vogue-nak, hogy élete során folyamatosan meg kellett küzdenie az előítéletekkel, és bár nagy dolgokat ért el, lehetőségei mindig is korlátozottak voltak a származása miatt. És igaz, hogy őt tartják a világ első fekete szupermodelljének, sajnos a neve mára szinte teljesen feledésbe merült.

Szabálytalan fogsorú modellek

Ma már számos olyan modellt foglalkoztatnak a legnagyobb világmárkák, akik külseje nem teljesen „hibátlan”, hanem apró tökéletlenségekkel rendelkeznek, melyek csak még különlegesebbé, szebbé teszik őket. A következő nőknek szabálytalan a mosolyuk, és eszük ágában sincs korrigálni: bebizonyítják, hogy nem kell feltétlenül irreálisan hibátlan megjelenés ahhoz, hogy valaki berobbanjon a divatvilágba.

Képek: Pinterest, Getty Images Hungary.

• donyale luna
• első fekete szupermodell
• női sorsok
• modell
• történelem
• Szépség és divat