Mit kérnénk nőnapra, ha bármit lehetne? Az biztos, hogy nem virágot

A nemzetközi nőnap a női egyenjogúság és a nők emberi jogainak napja, amelyet 1917 óta, Magyarországon pedig 1948 óta tartanak. Eredetileg munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt, tüntetésekkel tarkítva. Mára inkább csak egy halvány megemlékezéssé szelídült, ami kis túlzással annyiból áll, hogy a nők virágot kapnak a férfiaktól - ha kapnak egyáltalán valamit.

Bár a virág kedves gesztus, és örülünk is neki, valójában nagyon másra vágynánk, ha bármit választhatnánk. Szerkesztőségünk tagjai elárulták, mit kívánnának nőnapra, milyen, a saját életüket is érintő változtatásokra vágynának, ha nem lennének korlátok, és bármilyen kérésük teljesülhetne. 

Ezeket kérnénk nőnapra, ha bármit lehetne

Összetartást, egymás támogatását, tiszteletét

- Mindig azt mondják, hogy legyek jó - de mért mindig csak én, csak én legyek a jó? - a Bikini-dal sorai nemrégiben tartósan becuccoltak a még mindig tinikori daccal átitatott, túlérzékeny lelkembe. Lányok, mi egymással tudunk a leggonoszabbak lenni! Nőnap alkalmából azt kívánom: most egy napig, vagy amíg bírjuk, ne legyünk! Engedjünk az egóból, lássunk túl a saját kis buborékunkon, de legalábbis higgyük el, hogy más élete is lehet érvényes, és tudjunk elhallgatni akkor, amikor a fennhordott orr alatt ítélkezésre nyílik a száj.

Nemtől teljesen függetlenül szívem szerint ugyanazt kérném mindenkitől, mindenkinek: szemernyivel több empátiát, erősebb figyelmet, józan belátást, kevesebb odaszúró megjegyzést. Bátorságot a változtatáshoz, türelmet a kapcsolatokhoz, szándékot a látókör tágításához, de süket füleket a provokációra, és kevesebb gátlást az örömteli pillanatokban. Kívánom, hogy tanuljunk meg segítséget kérni, segítséget elfogadni, és reflux nélkül feldolgozni a már megváltoztathatatlant - T. Katalin

- A nőnap talán arra is jó alkalom lehet, hogy az egymáshoz való kapcsolatunkon, a női szolidaritás, „sisterhood” kérdésén gondolkodjunk. A női közösségekkel összefüggésben, legyenek azok iskolai, munkahelyi csoportok, baráti körök, számos előítélet kering. Az általános vélekedés szerint a rivalizálás, a rosszindulatú pletykák terjedésének melegágyai, és bár természetesen szó sincs arról, hogy ez minden esetben így lenne, az azért bátran kijelenthető, hogy az élete bizonyos pontján a legtöbb nő megtapasztalja, hogy milyen is az, amikor egy másik nő a megértés és az empátia legkisebb jele, illetve a támogatás szándéka nélkül fordul felé. Pedig a nők a közös tapasztalatok révén számos élethelyzeten tudnák hatékonyan átsegíteni egymást, összekapaszkodva fontos ügyekért, jó célokért állhatnak ki sikerrel - erre a nagyvilágból számos példát láthatunk.

Kezdjük kicsiben: ápoljuk és értékeljük a baráti, kollegiális, rokoni kapcsolatainkat. Kössünk generációkon átívelő női barátságokat. A zsigeri ítélkezés helyett tekintsünk nyitott szívvel és elmével a másikra, hallgassuk meg, amit mondani szeretne. Keressünk női közösségeket, amelyek vízióival azonosulni tudunk. Olvassunk női szerzőktől, hogy még több nézőponttal, látásmóddal találkozzunk. És mindezt lehetőség szerint ne csak nőnapon tegyük - J. Eszter

- Szerintem első lépésként az lenne a legjobb, ha a nők támogatnák egymást, és leállnának egymás hibáztatásával. Ha nem hangoznának el egymás felé - vagy akár egymás háta mögött - ilyen mondatok: „A te hibád, nem kellett volna anyósodhoz költözni." „Minek szültél egy ilyen férfinak." „Egyszerűen el kell válni. Ja, hogy nincs saját vagyonod? Előbb önálló egzisztenciát kellett volna építeni, és csak utána házasodni." „Te akartál gyereket, viseld el." „Gondod van a gyerekeddel? Talán nevelni kellett volna." - K. Dorottya

Egyenlő bánásmódot, a gyermekvállalási kényszer megszüntetését

- Szeretném azt érezni, hogy ha egy társaságban túlnyomó többségben férfiak vannak, akkor is számít, amit mondok, és nem csak legyintenek rám - akár látványosan, akár csak magukban. Sokszor úgy érzem, hogy egy nőnek nincs annyira szava, vagy belevész a sokaságba még akkor is, hogyha ténylegesen hozzáadna a beszélgetéshez, amit megosztana. Szeretném, ha hazánkban is egyre elterjedtebb lenne az, ami a skandináv államokban már megvalósult, hogy igenis a férfiak is vigyázzanak a babákra, ne csak a nők, ne csak nekik "kelljen" a család oltárán feláldozni, de legalábbis megakasztani a karrierjüket. 

Emellett a legnagyobb ajándék az lenne, ha nem éreztetné azt senki, hogy a nőknek igenis szülnie kell, hiszen mindenkinek, aki úgy határoz, hogy nem akar gyereket vállalni, jó oka van erre. Nem minden esetben a klímakrízis az, de ez ténylegesen egy valós probléma, ami mindenkit érint, főleg a jövő generációját. Senkinek semmi köze ahhoz, hogy valakinek lesz-e gyereke, vagy sem, ez privát döntés - Z. Adrienn

- Egyszer egy idős úr odajött hozzám a villamosmegállóban, megdicsért, hogy milyen csinos vagyok, milyen gyönyörű szemeim vannak, teljesen körberajongott. Udvariasan megköszöntem a bókjait. Ezután rákérdezett a koromra, én pedig válaszoltam: 29. Erre ő: "És van barátja? Gyereke?" A válaszom az volt, hogy jelenleg egyik sincs. Elkerekedtek a szemei, majd azt mondta: "Akkor itt lenne az ideje, hogy keressen valakit, mert ketyeg a biológiai órája!" Szerintem ez a rövid történet tökéletesen szemlélteti, hogy az életed előrehaladtával egyre többen nyomasztanak a környezetedben azzal, hogy menj férjhez, alapíts családot, pedig lehet, hogy ezek soha nem is voltak a terveid között, hiszen nem mindenkinek azonosak a vágyai.

Nem feltétlenül a saját családod zaklat ezzel, hanem vadidegenek, vagy olyan, kevésbé hozzád közel álló ismerősök, akiknek még inkább semmi köze ahhoz, hogy te nőként mit kezdesz az életeddel, a testeddel. Ebben az a szomorú, hogy fogalmuk sincs az életedről, arról, hogy milyen élmények, traumák értek, azt sem tudják, hogy éppen milyen lelkiállapotban vagy. Hiszen megeshet, hogy éppen a teherbe eséssel próbálkozol, de nem jön össze, vagy pont tegnap szakított veled a pasid. Virág helyett annak örülnék, ha mindenki a saját dolgával törődne, és nem szólna bele senki másnak az életébe, nem akarná korlátozni más embertársa szabad akaratát - L. Patricia

- A harminchoz közeledve egyre többször tapasztalom azt, hogy a házasságról, a gyermekvállalásról kérdezgetnek, és egyre több nyomasztást kapok az ügyben annak ellenére, hogy például a családtagjaim tisztában vannak a mögöttes okokkal. Tegyük hozzá, a párom nem kap hasonló, kéretlen megjegyzéseket. Ami pedig talán még ennél is bosszantóbb, sőt egyenesen felháborító, amikor az orvosok kérnek számon, hogy miért nincs még gyerekem, vagy intéznek el bármilyen problémát egyszerűen azzal, hogy „szüljön, az majd megoldja!” Szeretném, ha senki nem érezné feljogosítva magát arra, hogy beleszóljon más életébe, abba, hogy szeretne-e gyereket, vagy nem, az orvosok pedig komolyan vennék a nők egészségügyi panaszait - V. Melinda

- Egyedül is el tudjuk tartani magunkat. Anyaként a háztartási-családi kiadásokat is kézben tartjuk, komoly vásárlóerőt képezünk, mégis sok férfi csak shoppingoló nőként gondol ránk, akik ruhára, cipőre, kozmetikumokra költik - egyes fejekben szórják - el a pénzt, de a nagyobb beruházásokhoz már legyen mellettünk egy férfi is. Ha hitelt szeretnénk felvenni, vagy egy üzleti tervet beszélnénk át, sokszor csak akkor vesznek komolyan, ha elkísér bennünket egy férfi is - ennek fontosságát gyakran szóvá is teszik. Ideje lenne ezen a téren is a szemléletváltásnak - O. Violetta

- Igazán felemelő és egyben euforikus érzés lenne, ha idén nőnapra végre jogot kaphatnánk ahhoz, hogy ugyanolyan értékű és rangú résztvevői vagy éppen szakemberei lehessünk egy-egy szakmának, mint az „erősebbik” nem. A mai, modern világban éppen itt lenne az ideje annak, hogy ne a hajszínünk és a rólunk alkotott első benyomás alapján ítéljék meg a szakmai hozzáértésünket, hanem a tetteink alapján. Bízom benne, hogy egyszer, amikor reggel kinyitom a szememet, nem a nőket fogják górcső alá venni. Bízom benne, hogy hamarosan olyan világot élünk majd, amikor egy nő is vidáman és büszkén meri kimondani, hogy igazgatói szerepben dolgozik. Bízom benne, hogy emiatt nem fogják megkérdőjelezni, hogyan is jutott a pozícióhoz. Hiszek benne, hogy a jövő velünk, erős és összetartó nőkkel kezdődik! - T. Tímea

- Jó lenne, ha a férfiak megismernék a feminizmus igazi jelentését, ami az általánosan elterjedt hiedelemmel ellentétben nem a szőrös hónalj propagálását és a férfiak lenézését jelenti, hanem csupán nemi egyenlőséget a világ minden táján. Ennek megértéséhez az érzelmi intelligencia fejlesztése legalább annyira fontos, mint az értelmi intelligenciáé - B. Mirtill

A terhek csökkenését, változásokat az oktatásban, a zaklatás megszűnését

- Szeretném, ha a nőkre háruló gondoskodási terhek csökkennének, és az ehhez szükséges reformok megvalósulnának az oktatásban, egészségügyben, szociális szférában, idősgondozásban. Például, ha kisebb lenne a terhelés a diákokon, akkor nem kellene még otthon naponta órákat tanulnom a gyerekkel, mert ez a feladat is általában az anyákra hárul. Ha csökkentenék az óraszámot, nem pedig növelnék, ahogy az elmúlt időszakban tették teljesen felesleges plusz tantárgyak bevezetésével, akkor nem egy kevésbé fáradt gyerekkel kellene esténként küzdenem, vagy ha minőségi környezetet biztosítana az állam a tanuláshoz, akkor nem nekem kellene bevinni WC-papírt, a zsebkendőt, a fénymásoló papírt az iskolába. Szuper lenne az is, ha a lányaim többet tanulnának jelentős teljesítményt nyújtó nőkről.

Két lányt nevelek, ezért a menstruációs és higiéniai termékek áfamentessége és a fogamzásgátlás tb-támogatása jelentősen csökkentené a pénzügyi kiadásaimat, sok nőtársam pedig végre hozzáférne egyáltalán a fogamzásgátló eszközökhöz.

És van még valami, aminek örülnék. Általában úgy engedem el a nagylányomat a hétvégén szórakozni, mintha csatába menne, minden lehetőségre felkészítem, „felfegyverzem”, szeretném ha szabadon mozoghatna, ugyanúgy mint a fiúk, nem kellene folyton attól félni, hogy szexuálisan zaklathatják, vagy egyéb módokon bántalmazhatják - Zs. Teréz

Nem ízléstelen, szexista, hanem kedves bókokat

- Úgy érzem, hogy a férfiakból kezd kihalni a bókolás művészete, a lovagias viselkedés. Persze nem a középkorban élünk, de szerintem örök érvényű, hogy a jól kifejezett bók élteti nőt, magabiztossá varázsolja. Persze nekünk, nőknek, tudnunk kell fogadni a bókot, a férfiaknak pedig mértéktartóan és nem szexista vagy macsó módon kellene kifejezni a bókolást. Sajnos a mai kor összezavarta a nemi szerepeket, és sok negatív történet rossz viselkedésformákat eredményezett. Pedig nőnek lenni jó, és mi, nők, vágyunk az elismerésre - nem csak nőnapon -, én pedig hiszem, hogy vannak még férfias férfiak - B. Ágnes

Nőnek lenni nem mindig ünnep

 A Jen Brockman által megálmodott és létrehozott művészeti gyűjtemény az áldozatok ruháiból és történeteiből áll, és arra akarja felhívni a figyelmet, hogy a valóság teljesen más, mint az, amit az emberek általában elképzelnek. A következő képek valószínűleg mindenkit megdöbbentenek majd.

Képek: Getty Images Hungary.

• nőnap
• vélemény
• kívánság
• nők jogai
• női egyenjogúság
• változás
• változtatás
• Lélek&Test