Ciki egyedül moziba menni? Csak így nem lesz teher az egyedüllét

Sok stigma övezi a magányt, gyakran a társas kapcsolatokban való diszfunkciós működésre asszociálnak róla. Valaki csak azért lehet egyedül, mert nem tud senkit magához láncolni. Ez a teljesen fals és káros hozzáállás sokakban szégyenérzetet kelt az egyedül töltött órák miatt. Igaz, hogy az ember társas lény, de vannak korlátai, befogadóképessége és tűrési határa abban, hogy mennyi időt és milyen minőségben képes másokkal együtt tölteni.

Biztosan sokan tapasztalták már, hogy egy hosszú hét után, folyamatos kontaktusban kollégákkal, családdal, idegenekkel az utcán, egyszerűen lemerül az elem, és elfogy a türelem. Ez teljesen normális, mindenkinek szüksége van arra, hogy bizonyos időközönként egyedül maradhasson önmagával.

A magány és az egyedüllét hatása

A magány, az elvonulás, az önmagunkkal való időtöltés nem egy extrém dolog, nem kell rögtön többnapos némaságra, szerzetesekre és özvegyekre gondolni. De mi a különbség a magányosság és az egyedüllét között? Fizikai vagy szellemi kell hogy legyen ez az egyedüllét, lehet egy zsúfolásig telt buliban is iszonyú magányos valaki, és lehet egy hegy tetején, teljesen egyedül is egész és kiteljesedett. Dr. Thuy-vy Nguyen pszichológiadocens és dr. Netta Weinstein pszichológiaprofesszor a magány szerteágazó aspektusait és az emberi viselkedésre, kapcsolatokra való hatását kutatja.

A magányosság egy, a társadalmi közeggel együtt értelmezhető fogalom, ami az egyént egy csoport részeként látja, míg az egyedüllét a fizikai és szellemi elszigeteltséget definiálja, amely sokkal inkább az egyén önálló keretrendszerében értelmezhető. A magányossággal ellentétben kevésbé is érezhető negatív jelentéstartalom a szóval kapcsolatban. Szintén fontos szempont, hogy a magány bármikor megvalósulhat, a társas érintkezés során is, így aztán egy árnyalatnyi csalódásélményt is kötnek mellé: „körülvesz ez a sok ember, és mégis magányos vagyok”.

Az egyedüllét előnyei

Az egyedüllét segíthet abban, hogy lecsillapodjanak az erős negatív érzelmek, mint a szorongás, a stressz vagy a düh. Az egyedüllét során az önmonitorozás, az érzelmi reguláció és a visszacsatolás is megtörténhet, vagyis az ember feldolgozhatja az őt ért érzelmi hatásokat. Természetesen erre a társas kapcsolatokban is lehetőség nyílik, de ebben az esetben az önálló következtetések és az önismeret nagyobb hangsúllyal van jelen.

A magánnyal társított erős negatív érzelmek jelentkezését is kutatják. Nem egyértelmű, hogy ezek az érzések a magány miatt alakulnak ki, vagy az érzések már előtte jelen voltak, de az emberek szívesebben dolgozzák fel magukban a lezajló érzelmi viharokat. Weinstein felhívja a hasonlóságra a figyelmet, miszerint ugyanúgy, ahogy a kapcsolatokban rengeteg érzelem előfordul, és egy jó beszélgetés vagy támogató szociális közeg sem garantálja, hogy jobban lesz valaki, ugyanígy az egyedüllét is komplex jelenség. Mintha az önmagaddal való kapcsolatra gondolnál, ahol rengeteg ponton változhat a szituáció. Nagyon fontos, hogy mit viszel bele az egyedüllétbe, és természetesen az, hogy hogyan éled meg. Mit csinálsz ezekben a pillanatokban, hogyan gondolkodsz, hogyan kezeled a saját érzelmeidet, mindezek a dolgok ugyanúgy alakítják az egyedüllét élményét, mint ahogyan a más emberekkel való kapcsolatokat is.

Ciki egyedül vacsorázni vagy moziba menni?

Felmerül a kérdés, hogy akkor hogyan lehet időt és alkalmat teremteni az egyedül töltött időre, ha nem feltétlenül csak otthon akarsz lenni. Rengeteg társadalmi örökség befolyásolja azt, ahogyan a magányra vagy akár az egyedül levő emberre gondolunk. A magány az irodalmunkban a szenvedő és kitaszított ember keresztje, aki így bűnhődik. A történelem évszázadain át megfigyelhető, hogy a legsúlyosabb elmarasztalás, ami valakit érhet, az a szeparálás, a kirekesztés.

A magányos embert olykor azonosítják az érzelmileg képtelen, kapcsolatokat kialakítani nem tudó emberrel is. Ráadásul a nőket talán még inkább éri ez a megkülönböztetés, hiszen a sajnálat és a megvetés vegyes érzelmei kötődnek az egyedül vacsorázó vagy sétáló hölgy alakjához.

Ezek mind a neveltetésben, a történelmi és szociokulturális tapasztalatokban ott lappangnak. Éppen ezért fontos ezektől elkülönítve is látni a jelenséget magát. Semmi kivetnivaló nincsen az egyedül elköltött vacsorában, a magányos sétában vagy az egy főre szóló jegyekben. A modern társadalom szerencsére egyre elfogadóbb és nyitottabb az egyedüllét különböző formáira. Egyre felkapottabb igazság, hogy előbb magaddal kell rendben lenned, mielőtt kapcsolatba lépnél másokkal. Persze a hasonló mondatokban is van kilengés bőven, illetve kérdéses, hogy mit jelent jól lenni. De talán mégis az tapasztalható, hogy rendben van, ha az egyedüllétet választja valaki a társasági élet helyett.

Ha nincs is egy bűvös óraszám arra, hogy mennyit legyél egyedül, önmagad megismerése révén és tudatos figyelemmel fel tudod mérni a saját igényeidet. Bármilyen formában, helyszínen és cselekmény közben tölthetsz minőségi időt önmagaddal. Amit a pszichológusok is tanácsolnak, hogy a telefon maradjon ki a programból, ne a hírek pörgetésével vagy képek nézegetésével töltsd azt a néhány órát vagy percet. Ellenben az olvasás, a sport, a kézműveskedés például remek választás lehet, ilyenkor van lehetőség a saját belső diskurzusra, nincsen az agyad teljesen lekötve egy külső ingerrel. A kapcsolataidra és a saját érzelmi életedre is pozitív hatással lesz, hogyha töltesz időt önmagaddal, egyedül.

(Képek: Getty Images Hungary)

• magány
• egyedüllét
• kapcsolat
• társadalom
• énidő
• Lélek&Test