Milyen egy házaspár élete Észak-Koreában? Nehéz helyzetben vannak a feleségek a diktatúrában

Észak-Korea zárt világába ritkán nyerhet bepillantást egy kívülálló, abba pedig főleg, hogy milyen is az ott élő emberek élete valójában. Az igazságot legfőképpen a disszidensek beszámolóiból ismerhetjük meg. 

A diktatúrát elszenvedő polgárok mindennapjai sokszor teljesen eltérnek attól, amit Európában megszokhattunk. De vajon milyen ott egy házaspár élete? Az biztos, hogy a nőknek itt sincs egyszerű dolga.

Ismerkedés Észak-Koreában

Észak-Koreában az ismerkedés sem megy olyan egyszerűen, mint máshol. Az iskolákban, egyetemeken elméletileg tilos a randevúzás, sőt a nyilvános érintkezés, a kézfogás, az ölelkezés és persze a csókolózás is. A diákok éppen ezért általában eldugott helyeken találkozgatnak, bár a diktatúra egyre elnézőbb a szerelmeseket illetően.

A fiataloknak a kötelességeik mellett alig marad idejük a párkeresésre. Az internetes társkeresés egyelőre még gyerekcipőben jár, és bár a diktatúra állítólag fejlesztett saját applikációt, keveseknek van mobiltelefonjuk, mivel ezt csak a tehetősebb emberek engedhetik meg maguknak.

A legtöbben társasági klubokban, táncesteken ismerkednek, de a matchmakerek, azaz házasságközvetítők szolgáltatásait is sokan igénybe veszik. Néha az is előfordul, hogy ha valaki sokáig nem talál magának párt, akkor a szülei veszik kézbe az ügyet, és ők szerveznek randevúkat, ők szereznek neki partnert. Ma már a szerelmi házasságok jellemzőek a diktatúrában, viszont a fiatalok mindig kikérik szüleik véleményét párjukról, mielőtt elköteleződnének mellette.

Ennyi idősen kötnek házasságot a legtöbben

Az NK News oldalán egy - nevét érthető módon nem vállaló - észak-koreai disszidens elárulta, hivatalosan nincs meg az a kor, ameddig a nőktől elvárják, hogy férjhez menjenek, de ha valakinek 28 éves korára nincs párkapcsolata, vagy nem házas, akkor gyakorlatilag vénlánynak számít. A férfiak átlagosan harmincévesen, míg a nők 21-24 évesen mondják ki az igent. Vannak, akik már 18 éves korukban megházasodnak, de ma már ez a ritkább. A munka és a katonai szolgálat miatt kitolódott a házasságkötések ideje. 

A nők sokszor versengenek azokért a férfiakért, akik jó partinak számítanak, például katonai szolgálatot végeztek, a munkáspárt tagjai, és jó egyetemre jártak vagy járnak. Ha pedig még politikailag befolyásos családból is számít az illető, akkor már egyenesen tökéletesnek bizonyul. Ezek a szempontok azonban korábban sokkal hangsúlyosabban számítottak. Akkor, amikor még nem a szerelmi házasságok voltak többségben.

Nehéz dolguk van a feleségeknek

Azok a nők, akik ilyen korán házasodnak, gyakran nehezen alkalmazkodnak a feleségszerephez. Az NK Newsnak nyilatkozó disszidens elmesélte, hogy volt egy ismerőse, aki 18 évesen ment férjhez, rögtön a középiskola után, és sok időbe telt, mire megszokta új életét. Problémái akadtak a rengeteg házimunkával, és óriási nyomás nehezedett rá. Észak-Korea ugyanis még mindig erősen patriarchális társadalom. Az otthonokban az asszonyok napjai azzal kezdődnek, hogy reggelit készítenek a férjüknek, majd segítenek nekik készülődni munkába indulás előtt. Ezeket a feladatokat a társadalom minden egyes háziasszonytól megköveteli.

És bár a megszólaló ismerősének nem kellett azon aggódnia, hogy tud-e ételt tenni az asztalra, mivel a férje katonatiszt volt - sokaknak viszont kell -, enélkül is nagy nyomás nehezedett rá. Ezért havi húsz napon keresztül édesanyja segített neki a házimunkában. A házas nők hivatalosan mentesülnek a munkakötelezettség alól, helyette választhatják azt, hogy teljes munkaidős háziasszonyok lesznek. Ezt azonban egyre kevesebben teszik. Azt a nőt, aki tíz gyermeket szül, igazi hősként tisztelik.

A családok átlagosan négy- vagy öttagúak, és manapság egyre gyakoribb, hogy az apa gondoskodik a gyermekekről, az anya pedig egész nap a piacon vagy a magánszektorban dolgozik. Az alapvetően férfiak uralta társadalomban a becslések szerint a nők viszik haza a család bevételének körülbelül 70%-át. Ennek ellenére a házimunka csak rájuk hárul, a legtöbb férfi egyáltalán nem veszi ki belőle a részét.

Azokban a háztartásokban, ahol mindkét szülő dolgozik, és nincs nagyszülő a közelben, a három hónaposnál idősebb csecsemőket általában t'agasóba, vagyis óvodába járatják, ahol négyéves korukig maradnak. Bár ezek nem részei a kötelező oktatási rendszernek, a legtöbb család nélkülözhetetlennek tartja őket. Az óvodák nemcsak a nőket mentesítik a gyermekgondozástól, hanem a kisgyermekek számára is biztosítják az alapos ideológiai és politikai nevelés alapjait. 

Szabadidő és kikapcsolódás

A munka és a gyermeknevelés mellett a felnőtteknek rendszeres ideológiai foglalkozásokon kell részt venniük helyi szervezeteikben. A párok szabadidejüket pihenéssel vagy barátaikkal, rokonaikkal töltik. Sokan járnak táncolni, sétálni, az ismerősök pedig szívesen mennek át egymáshoz. Az észak-koreaiak szeretnek moziba járni, különösen a szovjet filmeket kedvelik. Persze nyugati alkotások nem is kerülhetnek a mozikba, és az egész filmgyártást a párt ellenőrzi, illetve irányítja.

A válás

Észak-Korea hivatalosan nem ismeri el a közös megegyezésen alapuló válást, a törvény szerint egy házaspár csak akkor válhat külön, ha az egyikük súlyosan megsértette, elárulta a másik szerelmét és bizalmát, vagy valamilyen komoly okból nem tudnak tovább házasságban élni. A diktatúra felfogása szerint a válás megingatja a társadalmi stabilitást, ez ugyanis a családokon alapszik. Ennek ellenére egyre többen döntenek mellette, aminek hátterében valószínűleg anyagi problémák állnak. Kim Dzsongun ezért megparancsolta, hogy azokat, akik válni akarnak, kezeljék társadalmi káoszt okozó és a szocialista életmódot ellenző személyekként.

Olvass tovább! Ilyen nőnek lenni Észak-Koreában

Mindennapos, társadalmilag szinte elfogadott jelenség a szexuális erőszak, a bántalmazás: az Észak-Koreában élő nők helyzete megdöbbentő és elkeserítő egyben.

(Képek: Getty Images Hungary.)

• észak-korea
• házasság
• házaspár
• élet
• diktatúra
• Lélek&Test