Aukción árulták feleségeiket az angol férfiak az 1600-as évektől: a válás alternatíváját jelentette a bizarr szokás

Válás helyett a férjek piactereken árverezték el az asszonyokat a 17-19. században.

Feleség aukciók
Dilemma - Izgalmas témák, különböző nézőpontok a Femina új podcastjében.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

A történelem során számos olyan törvény és szokás akadt, melyet mai szemmel igencsak furcsának találhat az ember. A középkorban például tilos volt például meghalni a parlamentben, focizni, a gazdákat pedig bárányaik mosására kötelezték.

Mindezek mellett volt egy olyan időszak is Angliában az 1600-as évektől, amikor teljesen elfogadott volt, hogy a férjek aukción árulják és adják el feleségeiket.

Feleségaukciók a 17-19. században

A 17-19. században a válás igen bonyolult és sokak számára megfizethetetlenül drága procedúra volt. Ha valaki az 1750-es években döntött úgy, hogy véget akar vetni kapcsolatának, a Parlament engedélyét kellett megszereznie a frigy felbontásához. 1857 után sem volt sokkal egyszerűbb a helyzet, bár ekkor már súlyos házasságtörés, bántalmazás, vérfertőzés vagy bigámia esetén lehetőség volt válásra, de egy átlagember ekkor sem tudta megfizetni a folyamat költségeit. A találékony angolok ezért is döntöttek úgy, hogy kicselezik a törvényeket, és alternatív módon oldják meg azt, hogy többé ne kelljen együtt élniük házastársukkal.

Sokakban jogosan merül fel a kérdés: miért nem volt könnyebb egyszerűen csak elhagyni egymást, és szétköltözni? A helyzet az, hogy a felek tartottak a társadalmi megbélyegzéstől, szinte lehetetlen volt számukra a hivatalos újraházasodás, ráadásul ez a megoldás több kockázatot is rejtett. Ha egy férjezett nő viszonyt kezdett, sosem tudhatta, hogy férje meg akarja-e büntetni szeretőjét, és mikor akar pénzt kizsarolni belőle - ezt ugyanis jogilag követelhette is volna. Az asszonyok viszont nem állhattak bíróság elé akkor, ha társuk hűtlen volt.

Elárverezték az asszonyokat

Az aukciók ugyanúgy zajlottak, mint amikor az emberek haszonállatokat adtak el. A férfi meghirdette azt, majd szalagot vagy kötelet kötött a nő nyaka vagy dereka köré, illetve karjára, és így vezette el a piacra. Szétkiabálta az asszony erényeit, pozitívumait, aztán pedig várta az ajánlattételeket. Ha valaki megvásárolta a hölgyet, akkor annak előző házasságát érvénytelennek tekintették: anyagilag ezután már a vásárló felelőssége alá tartozott.

Az aukciók általában szimbolikusak voltak, azt jelentették, hogy aki megvette az asszonyt, az lett az új szeretője. A szokás és a szituáció borzasztóan kegyetlennek, megalázónak tűnik, de valójában gyakran a feleségek is jól jártak vele. Bár tény, hogy elméletileg a férj a nő tudta nélkül is bejelenthette az aukciót, és teljesen idegennek is „eladhatta” őt, gyakorlatilag viszont a hölgynek általában bele kellett egyeznie az árverezésbe. Mivel a törvény szerint technikailag továbbra is házas maradt, férje jogosult lett volna minden tulajdonára, ám az eladás mindenki számára világossá tette, hogy a férfi ezekre már nem tart igényt. A nő pedig elkerülte azt is, hogy házastársa megbüntethesse, zsarolhassa új párját.

Sok rossz házasság ért így véget, és gyakran a feleséget már meglévő szeretője vette meg, és így tették elfogadottá kapcsolatukat. Persze előfordult az is, hogy a férj fő célja a nyilvános megalázás volt - főleg akkor, ha hűtlenségen kapta az asszonyt. Néha akkor is ezt a megoldást választották, ha elszegényedett a család: így a feleség és a gyermekek megmenekülhettek a nyomortól, de a férj is pénzhez jutott.

Az aukciók egyáltalán nem voltak annyira ritkák, csak 1837 és 1901 között 108 esetet dokumentáltak. A rendőrség azonban idővel felfigyelt a gyakorlatra, és igyekezett beszüntetni. Úgy tudni, a feleségárverések 1857 után szűntek meg teljesen.

Válás a középkorban

A középkori élet egyáltalán nem volt egyszerű, hiszen a törvények, illetve az egyház minden területét szabályozták. A házasság egész életen át tartó kötelék volt, amit Isten színe előtt vállaltak, így nem meglepő, hogy nem igazán volt lehetőség arra, hogy a megesküdött pár szétváljon. Voltak azonban olyan, indokoltnak és súlyosnak tartott okok, melyek esetén engedélyezték a válást. Ez viszont egyáltalán nem volt egyszerű procedúra, sőt általában sokáig elhúzódó, igen kellemetlen folyamat volt, és bizarr szokásokkal járt.

Egészen bizarr procedúra volt a válás a középkorban: a férfi nemi szervét is alaposan megvizsgálták a bírák

A középkorban csakis igen nyomós okokkal kezdeményezhették a válást a házastársak. Az eljárás pedig rendkívül szokatlan, egyenesen bizarr szokásokkal járt.

Elolvasom

Ehhez a cikkhez ajánljuk

Ezt is szeretjük