Aukción árulták feleségeiket az angol férfiak az 1600-as évektől: a válás alternatíváját jelentette a bizarr szokás

Válás helyett a férjek piactereken árverezték el az asszonyokat a 17-19. században.

Feleség aukciók
Dilemma - Izgalmas témák, különböző nézőpontok a Femina új podcastjében.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

A történelem során számos olyan törvény és szokás akadt, melyet mai szemmel igencsak furcsának találhat az ember. A középkorban például tilos volt például meghalni a parlamentben, focizni, a gazdákat pedig bárányaik mosására kötelezték.

Mindezek mellett volt egy olyan időszak is Angliában az 1600-as évektől, amikor teljesen elfogadott volt, hogy a férjek aukción árulják és adják el feleségeiket.

Feleségaukciók a 17-19. században

A 17-19. században a válás igen bonyolult és sokak számára megfizethetetlenül drága procedúra volt. Ha valaki az 1750-es években döntött úgy, hogy véget akar vetni kapcsolatának, a Parlament engedélyét kellett megszereznie a frigy felbontásához. 1857 után sem volt sokkal egyszerűbb a helyzet, bár ekkor már súlyos házasságtörés, bántalmazás, vérfertőzés vagy bigámia esetén lehetőség volt válásra, de egy átlagember ekkor sem tudta megfizetni a folyamat költségeit. A találékony angolok ezért is döntöttek úgy, hogy kicselezik a törvényeket, és alternatív módon oldják meg azt, hogy többé ne kelljen együtt élniük házastársukkal.

Sokakban jogosan merül fel a kérdés: miért nem volt könnyebb egyszerűen csak elhagyni egymást, és szétköltözni? A helyzet az, hogy a felek tartottak a társadalmi megbélyegzéstől, szinte lehetetlen volt számukra a hivatalos újraházasodás, ráadásul ez a megoldás több kockázatot is rejtett. Ha egy férjezett nő viszonyt kezdett, sosem tudhatta, hogy férje meg akarja-e büntetni szeretőjét, és mikor akar pénzt kizsarolni belőle - ezt ugyanis jogilag követelhette is volna. Az asszonyok viszont nem állhattak bíróság elé akkor, ha társuk hűtlen volt.

A cikk az ajánló után folytatódik

Dilemma podcast

A Dilemma a femina.hu podcastje, mely minden adásban egy-egy megvitatást érdemlő témát jár körbe. A legújabb epizódban arról dilemmázunk, hogy miért ülünk fel a legfrissebb trendekre, miért követjük megszállottan a divatirányzatokat, valamint a fogyasztás és a reklámvilág pszichológiájának is a mélyére ástunk. Pintér Ada beszélget Márton Szabolccsal az Indamedia csoport ügyfélélmény igazgatójával, és Kazár Zalán Kristóffal a Femina újságírójával.

Promóció

Elárverezték az asszonyokat

Az aukciók ugyanúgy zajlottak, mint amikor az emberek haszonállatokat adtak el. A férfi meghirdette azt, majd szalagot vagy kötelet kötött a nő nyaka vagy dereka köré, illetve karjára, és így vezette el a piacra. Szétkiabálta az asszony erényeit, pozitívumait, aztán pedig várta az ajánlattételeket. Ha valaki megvásárolta a hölgyet, akkor annak előző házasságát érvénytelennek tekintették: anyagilag ezután már a vásárló felelőssége alá tartozott.

Az aukciók általában szimbolikusak voltak, azt jelentették, hogy aki megvette az asszonyt, az lett az új szeretője. A szokás és a szituáció borzasztóan kegyetlennek, megalázónak tűnik, de valójában gyakran a feleségek is jól jártak vele. Bár tény, hogy elméletileg a férj a nő tudta nélkül is bejelenthette az aukciót, és teljesen idegennek is „eladhatta” őt, gyakorlatilag viszont a hölgynek általában bele kellett egyeznie az árverezésbe. Mivel a törvény szerint technikailag továbbra is házas maradt, férje jogosult lett volna minden tulajdonára, ám az eladás mindenki számára világossá tette, hogy a férfi ezekre már nem tart igényt. A nő pedig elkerülte azt is, hogy házastársa megbüntethesse, zsarolhassa új párját.

Sok rossz házasság ért így véget, és gyakran a feleséget már meglévő szeretője vette meg, és így tették elfogadottá kapcsolatukat. Persze előfordult az is, hogy a férj fő célja a nyilvános megalázás volt - főleg akkor, ha hűtlenségen kapta az asszonyt. Néha akkor is ezt a megoldást választották, ha elszegényedett a család: így a feleség és a gyermekek megmenekülhettek a nyomortól, de a férj is pénzhez jutott.

Az aukciók egyáltalán nem voltak annyira ritkák, csak 1837 és 1901 között 108 esetet dokumentáltak. A rendőrség azonban idővel felfigyelt a gyakorlatra, és igyekezett beszüntetni. Úgy tudni, a feleségárverések 1857 után szűntek meg teljesen.

Válás a középkorban

A középkori élet egyáltalán nem volt egyszerű, hiszen a törvények, illetve az egyház minden területét szabályozták. A házasság egész életen át tartó kötelék volt, amit Isten színe előtt vállaltak, így nem meglepő, hogy nem igazán volt lehetőség arra, hogy a megesküdött pár szétváljon. Voltak azonban olyan, indokoltnak és súlyosnak tartott okok, melyek esetén engedélyezték a válást. Ez viszont egyáltalán nem volt egyszerű procedúra, sőt általában sokáig elhúzódó, igen kellemetlen folyamat volt, és bizarr szokásokkal járt.

Egészen bizarr procedúra volt a válás a középkorban: a férfi nemi szervét is alaposan megvizsgálták a bírák

A középkorban csakis igen nyomós okokkal kezdeményezhették a válást a házastársak. Az eljárás pedig rendkívül szokatlan, egyenesen bizarr szokásokkal járt.

Elolvasom
Ezt is szeretjük