Az utcára kidobott és az ott született cicáknak hatalmas szerencséjük van, ha megtalálja őket valaki, és bekerülnek az állatmenhelyre. Gazdátlanul kint ugyanis jóval kevesebb esélyük van az életben maradásra.
A menhely dolgozói viszont bármennyire szeretnének, nem tudnak annyi időt tölteni, és annyi szeretetet adni a náluk lévő rengeteg macskának, amennyire szükségük van. Ezért is jelent olyan hatalmas változást mindegyikük számára, ha felbukkan az álomgazdi, beléjük szeret, és hazaviszi őket a meleg otthonába.
Cicák örökbefogadás előtt és után
A kisállatok a törődés, a gondoskodás és a szeretet hatására teljesen átalakulnak mind külsőleg, mind belsőleg. A beteg, sovány, félős és depressziós macskákból lassan egészséges, vidám, élettel teli és ragaszkodó szőrmókok lesznek. Néhányan meg is örökítették ezt a látható különbséget, és szívmelengető előtte-utána képeken mutatták meg cicáikat. A következő fotók magukért beszélnek.

Egy dobozban találták testvéreivel együtt a menhely előtt, azonban csak ő élte túl. Beteg volt és vak, ám örökbefogadása után teljesen megváltozott: boldog, és semmiben sem akadályozza az, hogy nem lát.

Mr. Biscuits bemászott egy kocsi motorházába melegedni, de csúnyán megégett. Szerencsére időben észrevették, és most már új otthonában él szerető gazdijaival.

Louie-t az esőcsatornában találták meg, szerencsére még élve. Nagyon pici volt, még csak két hetes, így cumisüvegből kellett etetni. Azóta viszont ő lett a ház királya.

Kodamát sebesen, koszosan, legyengülve találták az utcán. Azonnal állatorvoshoz rohantak vele, és szerencsére teljesen meggyógyult, sőt gazdisodott is. Azóta 6 év telt el, és szinte rá sem ismerni.

Utopiára az esőben ázva, az utcán találtak rá. Remegett a hidegtől, a félelemtől és az éhségtől. Azóta hatalmasat nőtt, és gyönyörű, fényes bundájával, játékosságával veszi le a lábukról a gazdikat.

Olivert olyan emberektől vették el, akik bántották őt és kegyetlenül bántak vele. Szerencsére azóta jó gazdikhoz került, akik kicsit feledtették vele a múlt szörnyűségeit.

A menhelyre kerülve szomorúan, megtörten, soványan és betegen, a gazdinál viszont boldogan, mosolyogva fekszik. Megható a különbség.

A befogás után még visszahúzódó volt, és tartott az emberektől – sajnos valószínűleg nem ok nélkül. A gazdinál viszont földöntúli boldogság látszik az arcán.

Régi tulajdonosai megunták, és leadták a menhelyen csontsoványan. Most igazi, szerető gazdikra lelt, és végre megkapja azt a gondoskodást, amit mindig is érdemelt.

Justinra egy égő épületben találtak rá. Szerencsére nem lett súlyos baja, és gyorsan új gazdira talált. Alig ismerni rá.