Az egyik legnagyobb stresszforrás a kamaszoknak: miért nem kell megtalálniuk a szenvedélyüket a pszichológus szerint?

A kamaszkor évei sorsdöntőek, és sajnos ez rengeteg fiatal számára jelent hatalmas nyomást. Az egyik legnagyobb feladat, amivel ilyenkor meg kell küzdeniük, hogy ki kell választaniuk, milyen pályára lépjenek. 

Azt hangoztatják a tanárok és szülők, hogy meg kell találniuk az érdeklődési területüket és szenvedélyüket, és arra ösztönzik őket, tűzzenek ki célokat, és érjék el azokat.

A kamaszok egyik legnagyobb stresszforrása

Az emberek különböznek. Van, aki gyerekkorában kitalálja, mi szeretne lenni, és ez az álma mit sem változik az évek alatt. Pontosan tudja, mit akar, ezért számára nem jelent pluszterhet a tinédzserévek alatt, hogy megtalálja a számára megfelelő egyetemet vagy munkaterületet.

Vannak azonban olyan kamaszok, akiknek fogalmuk sincs, mit szeretnének. Lehetséges, hogy nincs olyan érdeklődési terület, ami iránt szenvedélyesek, ezért például pénzügyi megfontolások mentén választanak pályát.

Akadnak olyanok is, akiknek van egy hobbijuk, de bizonytalanok abban, hogy tudnak-e, akarnak-e ebből karriert csinálni. Például sokan vannak, akik szeretik a művészetet, ezen belül is egy-egy ágát különösen. Néhányan el fognak indulni azon az úton, hogy ebből éljenek meg a későbbiekben, másoknak pedig hobbi marad.

A kérdés, amire Claudia Skowron pszichológus válaszolni próbál, hogy vajon csak abból fakadhat elégedettség, ha valakinek a munkája a szenvedélye? Lehetséges-e, hogy kontraproduktív arra biztatni a kamaszokat, hogy pályaválasztásuknak mindenáron összhangban kell lennie legmélyebb vágyaikkal?

A szenvedélyes karrier egyenlő a boldogsággal?

Mindenki vágyik arra, hogy olyan munkát végezzen, amit szeret. De a szakember szerint fontos normalizálni, hogy nem mindenkinek van egy kiemelkedő érdeklődési területe, és ha van is, nem biztos, hogy jövedelmező karrierúttá váltható, és az végképp nem, hogy a feltétlen boldogságot jelentené.

Skowron elmondta, hogy kamaszokkal és fiatal felnőttekkel való munkája során azt látta meg, hogy az egyik legnagyobb stresszforrás számukra, hogy úgy érzik, muszáj megtalálniuk azt, ami iránt szenvedélyesen elhivatottak.

A pszichológus szerint sok esetben a fiatalok fejében a szenvedély és a karrier egy és ugyanaz, de legalábbis annak kell lennie. Ez pedig közkeletű tévedés, amit felerősít az, amit a felnőttektől vagy a médiában hallanak. Valójában vannak olyan érdeklődési területek, amik nem változtathatóak karrierúttá, vagy pedig nem "bölcs" karrierválasztások. 

Két történetet felhozva példának bemutatja, hogy minden éremnek két oldala van. Billy vízvezeték-szerelőként dolgozik. Ügyes benne, sok pénzt keres, és elég ideje jut arra, hogy a családjával legyen. Nincs különösebb szenvedélye munkája iránt, ugyanakkor megfelelő számára ahhoz, hogy az életével elégedett legyen. Képes munkába járni, a társadalomban hasznos feladatot végez, elvégzi napi teendőit, majd szabadidejében jut idő hobbijára, a barkácsolásra, kapcsolataira és utazásra. 

Ezzel szemben Nancy szenvedélye az állatok megmentése. Van elég spórolt pénze ahhoz, hogy megnyisson egy állatmenhelyet, de anyagilag küszködik. Több mint hatvan órát dolgozik egy héten, és nehezen talál időt a családjára, a barátaira és az öngondoskodásra. 

Ez két szélsőséges forgatókönyv, és rengeteg ember helyzete a két szélső érték közötti skálán található. Amit a szakember kiemel ezzel, hogy az élet jóval több annál, mint a hivatásának megtalálása.

A pszichológus arra biztatja klienseit, hogy ne a szenvedélyüket, hanem az útjukat akarják megtalálni. Ez pedig nemcsak karrierjüket, hanem kapcsolataikat, értékrendjüket, szabadidejüket, hobbijaikat is jelenti. A szakember adott néhány kiindulópontot.

Találni egy munkát, amit kedvel, de legalább el tud fogadni

Skowron hangsúlyozza, hogy természetesen fontos, hogy találjon az ember egy olyan munkát, amit szeret, vagy legalábbis el tud fogadni. De ezt nem feltétlenül érdemes úgy elképzelnie egy kamasznak, mint "az élet értelmét", avagy egy kötelezően szenvedélyes területet.

Sokkal inkább egy olyan elfoglaltságként érdemes gondolnia rá, amit a napok többségében szeret, de legalábbis elvisel. A sikerélmény szempontjából az is lényeges, hogy jó legyen ebben a tevékenységben. A szakember adott néhány kiindulópontot. 

Szabadidő

Az embernek fontos átgondolnia, hogy egy adott munka vagy karrierút mellett marad-e elegendő szabadideje hobbijaira. Mindenki igényli a kikapcsolódást, az olyan tevékenységeket, amik feltöltik őt egy-egy munkás nap vagy hét után. Ez lehet valamilyen sport, főzés, utazás vagy festés. Egyénje is válogatja, hogy kinek mennyi időre van szüksége a jó közérzethez. Ez függhet egyéni alkattól, személyiségtípustól, egészségügyi állapotoktól is.

Értékrend

Nagyon fontos, hogy egy választott pálya összhangban legyen az ember értékrendjével. Hosszú távon problémákat, stresszt jelenthet, ha ez nincs meg. Ha például valakinek fontos az állatvédelem, akkor nem fogja tudni jól érezni magát egy állatokkal kísérletező cég szárnya alatt. 

Ugyanígy, ha valakinek fontos a rugalmasság, és hogy szabad kezet kapjon, akkor érdemes ezen értékek mentén döntenie. Meg kell vizsgálnia azt a kérdést is, hogy a választott munka megengedi vagy megakadályozza abban, hogy értékei szerint éljen.

Szociális élet

Mi, emberek, szociális lények vagyunk. Rendkívül fontos és szükséges is, hogy legyen időnk barátainkra, családunkra és a közösségi életben való részvételre. Lényeges feltenni a kérdés, hogy a választott út megengedi-e, hogy az ember elegendő minőségi időt töltsön saját szociális körével. Ugyanígy nagyon fontos, hogy öngondoskodásra jut-e valakinek elég kapacitása munkája mellett.

Tanács a szülőknek és tanároknak

A fiatalokra nagy nyomást helyezhet az a követelés, hogy találják meg szenvedélyüket, ez pedig rengeteg módon növelheti a stresszt, szorongást és bizonytalanságot. Fontos megérteni, hogy attól még, hogy valakinek munkája nem egyenlő a szenvedélyével, élhet egy jelentőségteljes és kielégítő életet.

Éppen ezért a szakember szerint egészségesebb irány, ha valaki arra fókuszál, hogy az életútját találja meg. Arra érdemes biztatni a kamaszokat, hogy választásánál a fő támpontok a helyén legyenek, beleértve a hobbikat, értékeket és szociális életet.

Olyan úton érdemes elindulni, mely képes biztosítani, hogy az ember egyensúlyt tud teremteni az életében, mert ez hozhat elégedettséget és boldogságot. Ezért fontos tanács a felnőtteknek, hogy ha legközelebb egy kamasz vagy fiatal felnőtt hozzá fordul, mert nem tudja, milyen karrierutat válasszon, beszéljen neki ezekről a szempontokról.

A szülő vagy tanár ne azt hangsúlyozza, hogy a leglényegesebb a szenvedély megtalálása. Világítson rá, hogy a legjobb, ha az ember az útját találja meg. Azt is hasznos lehet kiemelni, hogy ezen az úton a hibázás is rendben van, és az is, ha valakinek keresgélnie kell egy darabig, míg megtalálja a számára legjobb irányt.

10 mondat, amit kétszer is gondolj meg szülőként, ha kamasz gyereked van

Kamasz gyereket nevelő szülőként még jobban kell figyelni, milyen mondatok hagyják el az ember száját.

Képek forrása: Getty Images

• kamasz
• pszichológia
• lélek
• stressz
• szenvedély
• karrier és siker
• karrier
• pályaválasztás
• Gyerek