Az éhezés jelképe lett a magyar kisfiú világhírű fotója - Varga Laci szomorú története

A sötét és szomorú szemű, kenyeret faló alultáplált kisfiú fotóját láthattad már számos alapítvány, jótékonysági szervezet, társadalmi kampány kiadványai között.

Kálmán Kata szociofotós 1931-ben készült leghíresebb képének történetét azonban talán nem ismered.

Kálmán Kata és a Kenyérevő gyerek

Kálmán Kata érettségi után 1927-től Madzsar Alice torna- és mozdulatművészeti stúdiójában tanult. Az iskola elvégzését követően gyógytornászként kezdett dolgozni, ám férje, Hevesy Iván művészettörténész buzdítására mind komolyabban foglalkozott a fotózással is. Mindig is megérintette a társadalom perifériáján élők helyzete, így 1931-től járta az országot, és parasztokat, munkásokat, szegényeket fotózott. Leghíresebb fotója, a Kenyérevő gyerek a Rózsadomb szegények lakta lejtőjén, a József-hegyen készült 1931-ben. A négyéves Varga Laci itt húzta meg magát szüleivel és két testvérével egy fáskamrából átalakított lakásban.

A 20 pengős lakbért azonban nem mindig tudták kifizetni, így kilakoltatták őket, a család olykor hetekig aludt a szabad ég alatt. Az ínségkonyhától összesen két ebédet és két adag tejet kapott az ötfős család. 1931 késő őszén, alig néhány héttel a fotó elkészülte után a lesoványodott, legyengült Laci megfázott, és meghalt.

Egy évvel később a Német Kommunista Párt választási plakátjához használta fel Kálmán Kata fotóját. A kép alá írt szöveg pedig a következő volt: Das letzte stück Brot raubt ihnen der Kapitalismus - vagyis: A kapitalizmus megfosztja őket az utolsó szelet kenyértől. Négy évvel a kép elkészülte után, 1935-ben Kálmán Kata fotója elnyerte a Milánói Fotóművészeti Triennálé aranyérmét. Kálmán Kata remekül ráérzett, hogy az ország alsóbb rétegeit sújtó szegénységre személyes sorsokon keresztül tudja felhívni a figyelmet. Képein a mozdulatok, tekintetek mesélnek az emberekről, a két világháború közötti szegénységről, kilátástalanságról, mely a családokat, a gyerekeket sújtotta.

Tiborc

Kálmán Kata férje javaslatára fotóit albumba rendezte, mely 1937-ben meg is jelent Tiborc címmel. A cím beszédes: utalás a Bánk bánra, melyben Tiborc ébreszti rá Bánkot a jobbágyság nehéz helyzetére. Az albumhoz Móricz Zsigmond írt előszót, és mivel a Cserépfalvi Könyvkiadó nem mert csak fotókból összeállított kötetet kiadni, így felkérték Boldizsár Iván Kossuth-díjas magyar író, újságírót, hogy írjon a fotókhoz elemzéseket.

- Úgy harap a szép karéj kenyérbe, mintha attól félne, hogy meg kell osztania valakivel. Gyerek mindig éhes, de ez a kisfiú úgy éhes, mint a felnőttek. Nem enni akar, hanem gyorsan belenyomni valamit a gyomrába. Tusfekete, ijesztő szeme, amely kese hajához képest valóságon túlzás, harapás közben akkorára nyílik, mint a szája és kiül rajta valami, amit felnőtt már nem tud néven nevezni; csak egy szó illik rá, nem annyira értelme, inkább hangzása szerint: iszonyat - írta Boldizsár Iván a Kenyérevő gyerek fotójához.

Éhező gyerekek Afganisztánban

A Világélelmezési Program felmérései szerint Afganisztánban a háztartások 95 százaléka nem fogyaszt elegendő ételt, és a felnőtt lakosság magától vonja meg a falatot, hogy gyermekeit táplálhassa.

(Borítókép: Magyar Fotótörténeti Múzeum/Kálmán Kata, Hevesy Iván. Forrás: http://fototortenet.blogspot.com/)

• fotó
• fénykép
• fotózás
• történelem
• szegénység
• éhezés
• Gyerek