Minden 8. nőnél diagnosztizálják élete során: 10 tény a mellrákról, amit fontos ismerni

A mellrák vagy emlőrák máig a leggyakoribb daganattípus a nők körében, az amerikai Breast Cancer Research Foundation számításai szerint a világon valahol minden 14. másodpercben diagnosztizálnak valakit a betegséggel. Ilyen magas arányú érintettség mellett nem véletlen, hogy egyre komolyabb fejlesztések és kutatások folynak a témában, így ha lassan is, de javulnak a statisztikák, növekednek a túlélési esélyek, és egyre szélesedik a gyógyult betegek tábora is.

Az egészségügyi háttér fejlődése azonban mit sem ér az egyén ereje és akarata nélkül. Annak ellenére azonban, hogy az információk mára sokak számára könnyen elérhetővé váltak, és egyre több a támogató közösség is, még mindig túl sokan küzdenek magányosan, és túl sokan vannak, akik a szembesüléstől tartva elkerülik az orvosokat. 

Nem nehéz őket megérteni, és nem lehet tagadni, hogy a diagnózis élettörténetet átíró esemény, sokk és trauma is egyben, de - bár erőt próbáló küzdelem a beteg és szerettei számára is - nem egyenlő a tragédiával, és ma már nagyon is ott van a fény az alagút végén, sőt, az oda vezető útnak sem kell feltétlenül alagútnak lennie. 

Ha nem is teljes mértékben megelőzhető, a mellrák korai felismeréséért, ezáltal pedig a teljes gyógyulásért sokat lehet tenni, az egyéni felelősség azonban kikerülhetetlen, hisz hiába elérhető az ingyenes, gyakran életmentő szűrés, ha a behívott, 45-65 év közötti nők fele nem vesz részt rajta. A társadalmi felelősségvállalás és az edukáció kiemelten fontos, aminek jegyében most mi is összegyűjtöttünk néhány fontos tényt, melyet minden nőnek és férfinak érdemes tudnia a mellrákról.

Minden 8. nőt mellrákkal diagnosztizálnak élete során

A WHO legutóbbi, 2022-es adatai alapján az adott évben 2,3 millió nőt diagnosztizáltak mellrákkal világszerte, és 670 ezren haltak meg a betegség következtében. Az emlőrák a világ minden országában előfordul, de míg a fejlett országokban 12-ből egy nőt érint valamikor élete során, 71-ből pedig 70-en túlélik, a fejlődő országokban rosszabbak az arányok. Összességében a mellrák diagnózisával minden 8-12. nő szembesül valamikor élete során, ami megdöbbentő arány.

A betegség a leggyakoribb ráktípus a nők körében, 80%-ban pedig ötvenéves kor felett diagnosztizálják. A kialakulás kockázata harmincéves kor felett már nőni kezd, negyven év fölött pedig jelentősebben megugrik. A megbetegedések durván felénél a nemen és az életkoron kívül nincsenek jelen speciális rizikófaktorok.

Bár ritka esetben, 1% körüli arányban a mellrák férfiaknál is előfordul, főként idősebb korban és gyakran génmutációnak köszönhetően, ez a daganattípus kifejezetten a nők ellensége, Magyarországon a Rákgyógyítás.hu adatai alapján minden harmadik női daganatos beteg mellrákkal küzd, évente nyolcezer új beteget diagnosztizálnak, és jelenleg is több tízezer nő vesz részt a kezeléseken. A gyógyulásra való esély azonban nagy, a halálozási arány az 1980-as évek óta a 2020-as évekre 40%-kal csökkent a jóléti országokban, és ez a szám minden évben 2-4%-kal tovább nő.

A tünetek rendkívül változatosak

Bár a legtöbb esetben a mellben észlelt csomó hívja fel a figyelmet a problémára, nem csak ez lehet tünet, mint ahogy az sem mindig mérvadó, az adott csomó fájdalmas-e, bár tény, hogy a fájdalmatlan csomó sok esetben komolyabb gyanúra ad okot, csakúgy, mint az, ha nem sima felszínű és nem rugalmas tapintású, nem mozdítható könnyen el az alapjáról, és összekapaszkodást mutat a környezeti kötőszövetekkel.

Ezek ellenkezője inkább utal jóindulatú elváltozásra, ugyanakkor csupán fizikai vizsgálattal és tapintással nem lehet megállapítani egy csomó mibenlétét, sőt van, hogy a kivizsgálások sem adnak egyértelmű választ.

Az önvizsgálat az idejében történő felismerés első lépése, ezért legalább havi rendszerességgel érdemes néhány percet szánni rá, mindig ugyanabban az időpontban, fogamzóképes korban a menstruáció utáni héten.

A csomó kitapintásán kívül tünet lehet a mell egészének vagy egy részének duzzanata, a bőr behúzódása, a narancs héjára emlékeztető bőrfelszín, gödröcskék megjelenése, a viszketés, érzékenység, fájdalom és vörössé válás, a bőr vagy a mellbimbó megvastagodása, a mellbimbó befelé fordulása és váladékozása, egy nem gyógyuló seb, melynek nem volt oka, a mell alakjának változása, zsugorodása, illetve a felkar duzzanata, a duzzadt nyirokcsomók megjelenése a hónaljban. A tünetekről és az önvizsgálat lépéseiről ide kattintva bővebben is olvashatsz.

A mellben található elváltozások 20%-a rosszindulatú

Egy csomó kitapintása még korántsem jelent mellrákot, a mellben található elváltozások körülbelül 80%-a jóindulatú, többek közt fibrózis, ciszta, fibroadenoma, adenózis, intraductalis papilloma, emlőtályog. Ezek is rendszeres ellenőrzést igényelnek, létezik ugyanis olyan jóindulatú daganat, mely idővel rosszindulatúvá válhat, kétséges esetek tekintetében a képalkotó vizsgálatokon túl a szövettani mintavétel tud pontos információt adni.

Ha rosszindulatú elváltozásról van is szó, a mellrák nem egységes betegség, számos formája létezik. Leggyakrabban az emlő mirigyszövetéből, illetve a tejcsatornák falát bélelő hámszövetből alakul ki, annak alapján pedig, hogy ezek szöveti határait áttörte-e, vagy sem, lehet invazív és nem invazív típusairól beszélni.

A nem invazív mellrák sejtjei csak a mellen belül találhatók meg, ilyen például az in situ ductalis carcinoma, az invazív mellrákéi azonban, mint amilyen az invazív ductalis carcinoma vagy az invazív lobularis carcinoma, a mell környező szöveteire is átterjedhetnek, és áttétet is képezhetnek.

Léteznek ritkább típusok, többek közt a gyakran bőrelváltozásokkal jelentkező Paget-kór és a gyulladásos mellrák, a betegség emellett lehet egyoldali vagy kétodali, illetve elsődleges és másodlagos, utóbbi esetben a mell daganata áttétként jelentkezik.

A mellrák adott típusáról minden esetben a szövettani elemzés adhat pontos képet, a stádiumbesorolás mellett pedig ez az alapja a kezelési tervnek is. Utóbbit meghatározhatja továbbá, hogy az emlőrák örökletes genetikai típusáról van-e szó, de külön kategóriát képez az úgynevezett HER2-pozitív mellrák is, melynek esetében a sejtek felszínén az optimálisnál több HER2-fehérje van jelen, ami miatt azok gyorsabban nőnek és osztódnak. Az ilyen típusú mellrák egykor a rosszabb prognózisú betegségek közé tartozott, mára azonban széles körben elérhetővé vált a HER2-receptorokat blokkolni képes biológiai terápia.

Nemcsak műtéttel és klasszikus kemoterápiával gyógyítják

A gyógyulás felé vezető út a mellrák típusától függően sokféle lehet, és nem feltétlenül a teljes melleltávolítással és a klasszikus kemoterápiával jelent egyet. Bár a sebészeti beavatkozás a legtöbb esetben a betegség megszüntetésének alapköve, olyan daganatok esetében, melyek lokálisak, és nem terjedtek át a környező szövetekre, az elsődleges cél a mellmegtartó műtét.

De a sebészek minden más esetben is törekednek arra, hogy a megfelelő biztonsági határ megtartása mellett a lehető legkisebb beavatkozást végezzék el. Ha mégis szükség van a melleltávolításra, az onkoplasztika lehetőséget teremt a helyreállításra. 

A sugárterápia és kemoterápia sem törvényszerű, ha azonban a daganatsejtek áttörték a szöveti határokat, szükség lehet rá, csakúgy, mint akkor, ha az orvos megelőző jelleggel javasolja a daganat típusát figyelembe véve.

A szisztémás daganatgátló kezelés, vagyis a kemoterápia és a sugárkezelés mellett az immunterápia és a célzott, molekuláris diagnosztikára épülő kezelések is segíthetnek, hormonokra érzékeny daganat esetén kiegészítő megoldást jelenthet az antihormon-terápia, HER2-pozitív mellrák esetén pedig a biológiai terápia. Akinél pedig nem sikerül a daganatot véglegesen meggyógyítani, a cél a rákos folyamat krónikus betegséggé szelídítése. Ide kattintva bővebben is olvashatsz a kezelési módokról.

A teljes gyógyulás valószínűsége 60-70%

Ha a mellrákot időben felismerték, és a daganatot maradéktalanul sikerült eltávolítani, a teljes gyógyulás valószínűsége a 95%-ot elérheti, átlagosan azonban ez 60-70%, vagyis ennyi azon gyógyult betegek aránya, akiknek valamikori halála nem függ össze a betegséggel. Ha a daganat lokális, típusára pedig kevéssé jellemző a kiújulás kockázata, teljes gyógyulás remélhető, magasabb stádiumbesorolású, áttétekkel járó betegség esetén azonban rosszabb lehet a prognózis.

Érdemes azonban tudni, hogy az agresszívebb daganattípusok sokszor jobban reagálnak a kezelésre, mint ahogy a csomó nagy mérete sem jelent feltétlenül kisebb esélyeket, előfordulhat ugyanis, hogy kiterjedése ellenére könnyebben kezelhető típusról van szó.

A mammográfia a szűrés egyetlen megbízható módszere

A megelőzés terén a legfontosabb lépés az önvizsgálat mellett a szűrés, melynek máig a mammográfia a legmegbízhatóbb eszköze. Magyarországon a 45 és 65 év közötti nők kétévente kapnak behívót az ingyenes szűrésre, sajnos azonban a statisztikák szerint a megjelenési arány kisebb mint 50%-os.

A mammográfia segítségével a panaszt nem okozó, korai elváltozás is felismerhető, amit nem helyettesít az ultrahang, mely inkább az eltérő, sűrűbb szövetállományú 35 év alattiak esetében, illetve panasz előfordulásakor lehet fontos. 65 év fölötti nőket nem hívnak be, de továbbra is fontos elmenni évente a szűrésre, ahová beutalót a nőgyógyász mellett a háziorvos is adhat. Szintén nem érdemes várni a behívóra, ha valaki gyanús tüneteket észlel, de a szakmai ajánlások szerint 50 év felett évente, 30-45 év között pedig háromévente ajánlatos mammográfiát végeztetni. 40 évnél fiatalabb korban ugyanakkor elsősorban azoknak érdemes szűrésre menniük, akik magasabb rizikójú csoportba tartoznak.

15-20 éves kortól elegendő lehet az önvizsgálat, 20-39 év között a tapintásos orvosi vizsgálattal háromévente, 40 éves kor fölött pedig évente kiegészítve. Szintén fontos másik orvost felkeresni, és másod-, esetleg többedvéleményt kérni, ha ismerve a tested jelzéseid, az első vizsgálat eredményeiben nem bízol meg maradéktalanul, és érzed, hogy valami továbbra sincs rendben. A mammográfiáról és a magyarországi szűrési rendszerről ide kattintva bővebben is olvashatsz.

Meghatározó lehet a genetika

Bár az orvostudomány szerint minden rákos betegség kialakulása feltételez valamilyen mértékű genetikai hajlamot, a mellrák esetében bizonyos génmutációk a kialakulás kockázatát akár 65-70%-ra is növelhetik. Ilyen a BRCA1 és BRCA2 génmutáció, illetve a CHEK2 gén mutációja is, melyek jelenlétét genetikai labordiagnosztika révén, vérvétellel lehet igazolni.

Fontos lehet a vizsgálat és a genetikai tanácsadás, ha a családban gyakrabban fordult elő a mellrák vagy más nőgyógyászati ráktípus, akár egy teljes ágat vagy elsőfokú rokonokat érintett, illetve ha fiatalabb korban vagy kétoldali érintettséggel jelent meg. A génmutációkat a férfiak is hordozhatják, így azok apai ágon is örökölhetőek. Ha bebizonyosodik a nagy fokú kockázat, a megelőző masztektómia, vagyis melleltávolítás is szóba jöhet, de a gyógyszeres megelőzés tekintetében is reménykeltőek a hírek. Az örökletes mellrákról bővebb információt is kaphatsz, ha ide kattintasz.

A kockázat csökkenthető, de nem vihető le nullára

Egyértelmű genetikai ok a mellrákos esetek körülbelül 7%-ánál van jelen, és még családi halmozódás esetén sem biztos, hogy ezzel magyarázható a kialakulása. Bár ennek kockázatát a szakértők szerint teljesen lenullázni nem lehet, a rizikófaktorok minimalizálásával lényegesen csökkenthető.

Az egészséges táplálkozás, a stresszmentesebb élet, a rendszeres testmozgás, valamint a dohányzás és az alkoholfogyasztás mérséklése lényeges része a megelőzésnek, csakúgy, mint az elhízás és túlsúly mértékének csökkentése, a zsírszövet mennyisége ugyanis egyenes arányban áll az ösztrogén mennyiségével.

Az ösztrogén túl nagy mennyisége pedig kapcsolatba hozható a betegség kialakulásával, nem véletlen, hogy kockázati tényezőnek számít akár a túl korai menstruáció és a túl késői menopauza is, mint ahogy a magasabb ösztrogéntartalmú fogamzásgátlók szedése és a mesterséges megtermékenyítés során kapott kezelés is. A kockázati tényezők között említhető az ionizáló sugárzás is, míg a hosszan tartó szoptatás és a kihordott terhességek száma, különösen harminc év alatt, mérsékelheti a kialakulás kockázatát.

Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a terhesség és a szoptatás sem ad teljes védelmet, ilyenkor is előfordulhat a betegség megjelenése. Ha még többet olvasnál a rizikófaktorokról, kattints ide, a megelőzés lehetőségeiről pedig ide kattintva tájékozódhatsz alaposabban.

Folyamatos a fejlődés

A mellrák kutatása évről évre újabb mérföldkőnek számító eredményeket hoz magával, a nemzetközi és hazai konferenciák, illetve az onkológiai társaságok továbbképzései pedig azt a célt szolgálják, hogy mindez minél hamarabb beépüljön az ellátásba és a társadalomfinanszírozás rendszerébe is.

Abban, hogy az új eljárások, terápiák és gyógyszerek is elérhetővé váljanak, nagy szerepe van a civil betegszervezeteknek is, akik az előbbiekhez való hozzáférés méltányossági eljárás keretében való megvalósulásában is segítséget nyújthatnak.

Kiemelt területet jelenthet a jövőben a molekuláris diagnosztika, mely a daganatos sejtek szaporodását okozó génhibák pontos feltárása révén specifikusabb kezeléseket tesz lehetővé, emellett egyre nagyobb hangsúlyt kap az onkoplasztika is.

Reményt nyújthatnak a klinikai vizsgálatok is, melyeken keresztül a betegek akár évekkel korábban hozzájuthatnak a legújabb hatóanyagokhoz, illetve a nyugati orvostudományon belül is egyre nagyobb teret hódít az integratív onkológia, mely azokkal a holisztikus szemléletű módszerekkel foglalkozik, melyek a klasszikus kezeléseken túl hatékonynak bizonyulnak.

Senki sincs teljesen egyedül

A fizikai oldalán túl a mellrákkal való megküzdés lelkileg is komoly próbatételt és jelentős mértékű stresszt jelent, pontosabban distresszt, mely a negatív érzelmek egészen széles spektrumát foglalja magában, legyen szó depresszióról, félelemről, pánikról vagy szomorúságról.

Ha valaki beteg, könnyen érezheti magát elszigeteltnek, magányosnak és reményvesztettnek, még akkor is, ha szerető, támogató, biztos háttérrel rendelkezik, hát még akkor, ha utóbbi nélkül küzd.

Abban, hogy senki se érezze magát egyedül, számos szerveződés próbál segíteni, az alapítványoktól az önkénteseken át a sorstársközösségekig, ami a lelki támogatást és pszichés segítségnyújtást éppúgy magában foglalja, mint a tapasztalatcserét, ezáltal a hétköznapok megkönnyítését, a szakmai és jogi támogatást vagy épp a gyógyulás utáni út egyengetését, az újjászületést.

Bár a személyes találkozások ereje mérhetetlen érték, az online tér is számos lehetőséget tartogat a kapcsolatfelvételre mind a betegek, mind az őket támogatni kívánó családtagok, barátok számára. Kattints ide, és bővebben is olvashatsz a lelki, érzelmi támogatás fontosságáról és lehetőségeiről.

A cikkben leírtak célja az információ átadása, diagnózis felállítására semmiképp sem alkalmas, és nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot és véleményt. A szűrés fontossága kiemelkedő, csakúgy, mint gyanú esetén az orvos mihamarabbi felkeresése.

Források: Rákgyógyítás.hu, WHO, Breast Cancer Research Foundation.  Képek forrása: Getty Images Hungary.

• mellrák
• emlődaganat
• daganat
• rákos megbetegedések
• mellrák akta
• Életmód