Az Őrség festői vidéke a csendre, nyugalomra, tovább élő hagyományokra, finom konyhára vágyók kedvelt úti célja. Bár mindegyik település más és más miatt lehet vonzó, a bájos kis Szalafő, a dimbes-dombos, szeres falu könnyen belopja magát a kirándulók szívébe. Nem is lehet ez másként egy olyan községgel, ahol még a túraútvonalat is piros szívecske jelzi a fák törzsein.
Az ország nyugati határvidékét általában a megnyugvás, a lelassulás, a pihentető, de tartalmas kikapcsolódás miatt keresi fel az ember. Ehhez tökéletesen passzol a gyaloglás, a környék felfedezése sétálva, el-elmélázva. Ha így teszel, olyan szépségekre bukkanhatsz, amiket az autóból nem látnál. Persze nem világhíres attrakciókra kell gondolni, hanem olyan kedvességekre, amelyek a városból kiszabadulva feltöltenek: legyen az egy legelésző tehéncsorda, egy színes erdőrészlet vagy egy takaros, százéves kis házikó, az a pár óra, amit közöttük barangolva töltesz, maradandó élményt jelent majd.
Szerről szerre Szalafőn
Szalafőn több túraútvonal is kínálkozik a természetbe vágyók számára: a népi építészetre kíváncsiaknak a Felsőszeri tanösvény, a növény- és állatvilág kedvelőinek pedig a Körtike tanösvény lehet például jó választás. Aki pedig nem riad vissza egy hosszabb, körülbelül 10-12 kilométeres, ám könnyen teljesíthető túrától, ami végigkalauzol a falu szerein, megismertet a legfőbb nevezetességeivel, illetve az eldugottabb, hangulatos részleteivel egyaránt, az a Szerről szerre Szalafőn tematikus körtúrán indulhat el.

Szalafő hét halmon épült, mindegyik dombja egy-egy szer: Templomszer, Alsószer, Gyöngyösszer, Csörgőszer, Pityerszer, Felsőszer és Papszer. A piros szívvel jelzett, körülbelül 10,8 kilométeres körtúra ezeket keresi fel. Útközben nincs hiány a szebbnél szebb látnivalókban, kényelmesen 4 óra alatt teljesíthető a séta, de hagyjatok időt bőven a bámészkodásra, rövidebb kitérőkre is!

Bár a túra számos helyen elkezdhető, jó kiindulópontot jelent a falu templomszeri központja, ahol megcsodálható a jégverem, valamint a Szala-patak partján talált, majd faragással díszített életfa, amelynek hét ága nagyjából a hét szer irányát jelzi.

Az út a kitelepítettek emlékműve, majd az 1841-ben épített, szép református templom mellett vezet. Ha nincs nyitva a kívül-belül felújított épület, akkor is érdemes legalább körbejárni. A dombon álló, a község számos pontjáról látható templomról kapta a nevét Templomszer.

Alsószer felé takaros népi porták és gyönyörű legelők mentén haladhat tovább a kiránduló. Mi az egész út során kilométereken át egy lélekkel sem találkoztunk, ami még inkább segített, hogy a természet szépségeire figyelhessünk.

A dimbes-dombos utcácskák nagyon hangulatosak. A szeres településszerkezet az Őrségre jellemző, a múltban az őrállók védekezés gyanánt, valamint a völgyekben összegyűlő csapadék miatt a dombok tetején telepedtek le, így különálló házcsoportok alakultak ki.

Az őrségi gasztronómia kincseinek kipróbálása nem hiányozhat a pihenésből. Bár ősz végén és télen kevesebb erre a lehetőség, nagy divatja van a portáknál történő vendéglátásnak, és Őriszentpéter után már Szalafőn is van termelői piac. Alsószeren kirándulás közben az Őrvidéki Tanya kincseire bukkantunk - persze két üveg szörppel nehezebb táskával folytattuk az utunkat.

A körséta helyenként az erdő sűrűjébe visz. A házikó után nem sokkal következnek a vízzel telt, a térképen bombalikakként megnevezett mélyedések, amelyek eredetéről nem nyújt felvilágosítást a túra. Csörgőszer felé vesszük az irányt, a lezárt kilátó vagy vadászles aljában lévő tábla a szeres településszerkezet történetéről ad felvilágosítást. Erre megy a Körtike tanösvény is, ám a mi utunk most a völgyön át Pityerszer felé vezet.

Pityerszer a falu legtöbbször felkeresett része, itt található ugyanis az Őrségi Népi Műemlékegyüttes, ahol a korábban a vidéken lakók életmódjával ismerkedhetnek az érdeklődők. Október 31-én a látványosság bezár, és bár a házak nem látogathatók, közöttük át lehet menni, a Szerről szerre körtúra is erre halad. Pár perces kitérő innen a Bölényrezervátum, nem érdemes kihagyni!

A túra rácsatlakozik a Felsőszeri tanösvényre, amelyen a népi építészet jellegzetességeivel ismerkedhet meg a kiránduló, a tájékozódást információs táblák segítik. Tökmagolajat termelő porták és rétesház is útba esik még a Kömpe szeme kilátó előtt.

Szalafőn úton-útfélen a Kömpe szeme kilátót hirdető táblákba botlani. A haranglábat idéző látványosság aljában hintaágyon pihenhet meg a túrázó, fentről pedig remek kilátás nyílik a szelíden hullámzó dombokra és a szerekre.

A kilátó után már Papszer várt minket, a gyönyörű őszi színekben pompázó természetre nem lehetett panaszunk.

Papszeren található a hamisítatlan helyi finomságokra vágyók kedvenc, előzetes bejelentkezéssel felkereshető célpontja, az Őrségi Ízek Portája, ahol márciustól novemberig tartanak nyitott portás szombatokat, a téli időszakban csoportokat várnak.

Papszer nevezetessége még a hangulatos Múltidéző Porta, amin áthalad körtúra. Pár perc után a főútra visszatérve megcsodálható a Gatter Fogadó udvarán magasodó kétszáz éves Öreg tölgyfa, ami a környék legidősebbjének számít. Mielőtt visszatérnénk a kiindulópontra, megpihenhetünk az Őrszem fogadóban.
Az anya, ha művész – kulturális est
Egy különleges estére számíthat, aki velünk tart, amely során életutak, művészet és anyaság fonódik össze a színpadon. Hernádi Judit és Tarján Zsófia őszintén mesélnek anya-lánya kapcsolatukról: hogyan élte meg a művésznő a gyermekvállalást, milyen érzés volt Zsófinak híres édesanya mellett felnőni, majd az anyának a lánya énekesnővé való válását végéigkísérni? Milyen utat járnak most be, és mennyire hasonlítanak egymásra nőként, alkotóként? Intim hangulat, személyes történetek, lélekig ható gondolatok, inspiráló párbeszédek!
Promóció
(Képek: Járfás Eszter.)