Egymást érik a csodák ezen az elrejtett magyar vidéken: középkori templomokat is felfedezhetsz Szatmár-Beregben

Folyókkal átszőtt, templomokkal díszített gyümölcsöskert – hangzik az érzékletes definíció kis országunk egy csodálatos térségéről. Szatmár-Bereg és a Felső-Tisza-vidék méltatlanul mellőzött ékszerdoboz, mely utánozhatatlan hangulattal, több mint háromszáz kilométernyi, biztonságosan kerékpározható úthálózattal, a természet megkapó közelségével és értékes látnivalók tömkelegével ragadja magával az oda érkezőket.

Szigetközi lány vagyok. A Mosoni-Duna partján cseperedtem fel egy apró faluban, így gyerekkorom alapélményévé vált, ahogy a 90-es években az utcánkban vadidegen srácok, lányok, bácsik, nénik harsány beszélgetések közepette, nagy vigyorral az arcukon csörtettek „meztélláb” a forró aszfalton, lenge öltözetben a bolt felé. Édesanyám a szomszédasszonnyal egy-egy reggel akár száz palacsintát megsütött az éhes vízi túrázóknak, és együtt aggódtunk a szobában értük, amikor éjszaka jött egy heves zivatar. A meleg nyári napokon hangos csapatok kerekeztek át a főutcán, fagyi után kutatva. Mi pedig folyton csillogó szemmel örültünk a szüntelen nyüzsgésnek. Aztán egy árvíz után megépült a gát, a kempingre lakat került, a falumban évtizedek óta se híre, se hamva a régi hangulatnak. Nem gondoltam, hogy valaha bármi ilyen élesen felidézi bennem ezeket az emlékeket. Aztán megismerkedtem a Felső-Tisza-vidékkel...

Református templomok a Beregi körön

A Tiszántúli Református Egyházkerület meghívására érkeztünk meg a szatmár-beregi Tivadarba egy borongós reggelen, a Ház az Élő Vízhez Ifjúsági Üdülőközpont udvarára, ahol a szervezők olyan szeretettel és lelkesedéssel – na és a márokpapi Beregi Futrinka Lovas Élménypark sajtkülönlegességeivel – fogadtak bennünket, ami egy szempillantás alatt feledtette velünk az utazás fáradalmait. Ki kell emelnem mindjárt az elején külön Katona Ilonát, a Tiszántúli Református Egyházkerület turisztikai szakértőjét is, akinek hálásak lehetünk a szervezésért, egész utunk folyamán a történések lelke volt, mindent kézben tartott.

A térség hosszú évek óta előkelő helyen szerepelt a bakancslistámon, különösen Csaroda és Tákos temploma, valamint az alföldi vulkánként is emlegetett tarpai Nagy-hegy. Amióta pedig a Beregi kör elnyerte a 2024. év kerékpárútjának járó címet is, tudtam, már tényleg minden jel arra mutat: előbb-utóbb lesz még dolgom itt.

Az év kerékpárútja cím egy csapásra a Felső-Tisza-vidékre irányította a bringás kirándulók figyelmét, évről évre egyre többen pattannak nyeregbe, és járják be – elsősorban csillagtúraszerűen – a páratlanul nyugodt, gyönyörű vidéket. Szerencsére a környéken az elmúlt évek fejlesztéseinek köszönhetően minden adott egy tökéletes kiruccanáshoz, hangulatos üdülők, magánszállások, bérelhető modern kerékpárok tömkelege, vallásturisztikai és vízitúra-lehetőségek egyaránt várják a látogatókat, akik a nagyvárosi őrületből kiszakadva némi elcsendesedésre és lelassulásra vágynak.

A tivadari felső-Tisza-vidéki kerékpáros túraközpont tökéletes kezdőpontja a Beregi körnek, több mint kétszáz bérelhető kerékpár, e-bike és kerékpáros kiegészítő elérhető, a látogatásunkkor épp a felújítás utolsó etapjában tartó üdülőközpontban pedig akár családok vagy kisebb-nagyobb csoportok is megszállhatnak egyszerű, mégis kényelmes körülmények között. A Deák-Király Györgyi (a szállást üzemeltető Bereg-Y Kft. ügyvezetője) által bemutatott szobákban 53 fő elfér, két-, három-, négy-, hat- és nyolcágyas szobák is foglalhatók.

Nyáron pedig akár a közeli szabadstrandon is csobbanhatnak egyet a túrázók a nap végén. Ráadásul Tivadarból akár három különböző nagy kerékpártúra is indítható: a Beregi kör mellett a Szatmári és a Szamos-menti körök is érintik a települést.

Egy frissítő kávé után végre mi is nyeregbe pattantunk, hogy a modern e-bike-okkal felfedezzük a Felső-Tisza-vidék felejthetetlen kincseit. Útközben Deák Attila, a Tiszántúli Református Egyházkerület fejlesztési csoportvezetője és Hunyadi Tünde túravezető, a Középkori Templomok Útja Egyesület tagja látott el minket izgalmas történetekkel, érdekességekkel. Megtudhattuk például, hogy a térségben több mint háromszáz kilométernyi kerékpározásra alkalmas, jórészt aszfaltozott vagy stabilizált töltéskoronával rendelkező, vízügyi szervizútként funkcionáló, remekül kitáblázott gát és töltés van.

A gátak teljesen elszeparáltak az autós közlekedéstől, így rendkívül biztonságosak, ráadásul szintemelkedéssel sem kell számolni, a rutintalanabb bringázók is bátran útnak indulhatnak rajtuk. A falvak között gurulva szinte egybeolvadunk a természettel, csak a pacsirták, poszáták fülbemászó dalai törik meg a csendet, helyenként pedig végeláthatatlan gyümölcsültetvények között vezet az utunk. Nem véletlenül nevezik a térséget Magyarország gyümölcsöskertjének: a hazai alma- és szilvatermesztés szívében járunk. 

Itt terem a híres szatmári szilvalekvár és -pálinka alapanyaga, az apró, kerek gyümölcsű, édes nemtudomszilva, amit csoportvezetőink egy-egy falu főutcáján is büszkén mutatnak meg. A szilva a hagyomány szerint arról az anekdotáról kapta a nevét, hogy a piacon a fajtát nem tudták megnevezni, a „milyen szilva” kérdésre rendre a „nem tudom” válasz érkezett. 

Első állomásunk a kuruc múlttal – és az elmondások szerint máig komoly kurucos öntudattal – rendelkező Tarpa volt, Esze Tamás, a Rákóczi-szabadságharc és az azt megelőző tiszaháti felkelés fontos alakjának szülőfaluja.

A falu központjába érve megtekinthetik a látogatók a térség egyetlen épen maradt szárazmalmát, illetve a csodálatos gótikus templomot is az értékes, XV. századi freskóival, melyek a restaurálások során bukkantak elő: a vastag fehér festékrétegek gyönyörű állapotban megóvták azokat – derül ki Németh Péter lelkipásztor szavaiból. A templomot egyébként először 1299-ben említették írásos források, majd a következő századokban kibővítették, még a Báthoryak is birtokolták, alakítottak rajta.

Tarpáról továbbindulva a felcsigázó „akartok hegyet mászni?”– kérdést dobták fel túravezetőink. Az egyöntetűen lelkes kis csapat így egy egészen különleges hely, a tarpai Nagy-hegy felé vette az irányt. A Beregi-síkság 154 méteres, vulkáni eredetű magaslatára mindenkinek érdemes tenni egy kis kitérőt, és nem csak a felbecsülhetetlen geológiai érték miatt. Platójáról varázslatos panoráma tárul a kirándulók szeme elé, a távolban Zemplén, illetve Kárpátalja nyugszik a horizonton, miközben zöldellő erdőtömegek omlanak le a domboldalakról.

A vidék egy egységes művészettörténeti régiót is képez az Alföld, Felvidék, Kárpátalja és a Partium között, saját képzőművészeti hagyományokkal és hatalmas vonzerő-koncentrációval: egymástól kőhajításnyira jelentős középkori emlékek tömkelegébe ütközik itt a turista. A falvak hangulata engem azonnal magával ragadott, gyerekkorom szigetközi alapélménye a természet közelsége mellett talán ebben volt leginkább tetten érhető. A gólyafészekkel ékesített mellékutcákon társalkodó emberek visszafogott kíváncsisággal vették szemügyre kis csapatunk érkezését, köszönésünkre mindannyiszor érezhető kedvességet kaptunk válaszul. Azt hiszem, örültek, hogy itt vagyunk. Kicsit úgy, ahogy mi örültünk egykor: csendben, nem tolakodva, de nyitott szívvel.

A szatmári templomok pedig egytől egyig valóságos ékszerdobozok: a fazsindelyes tetők, a fakazettás mennyezetek, a freskók és a festett berendezések meseszerűvé teszik őket, és mind külön egyéniséggel bír, izgalmas történeteikkel érdemes megismerkedni. Utunk során betértünk az előzetes bejelentkezéssel látogatható márokpapi templomba is, melynek különlegessége a már XVII. századból származó külső, virágos homlokzatfestése. Az ornamentális díszítések egyébként más templomok belső tereiben is felfedezhetők. A márokpapi építményben viszont akár XV. századi freskókat is megtekinthetnek az érkezők.

Következő állomásunk, a csarodai gyöngyszem sokunk személyes kedvence lett, akadt, akiben már az ajtón belépve nosztalgiát ébresztett a hűvös templom illata, másokat a megismételhetetlen belső tér nyűgözött le. Az ország egyik legismertebb középkori eredetű falusi temploma kívül-belül különleges, bár történetét sok titok övezi – tudjuk meg Királyné Veress Zsuzsa főgondnoktól.

Nem ismert pontosan az építésének ideje, ahogy nagy bánatunkra az sem, ki festhette messze földön híres freskóit. A szentképek bizánci hatásokat mutatnak, ám egy fontos ponton eltérnek: a hagyományos komor ábrázolás helyett Csarodán minden szent mosolyog. A derűs szentek között ott van János evangélista, Kozma és Domján orvosszentek, Pál és Péter apostol, illetve egy női szent képe is feltűnik, a kedves arcokra ránézni is örömteli. 

Csarodán a Középkori Templomok Útja Látogatóközpontba is érdemes betérni, ha a régió művészettörténeti összefüggéseire és sajátosságaira kíváncsi az ember. Itt akár néhány szuvenírt és helyi terméket is vásárolhatnak emlékül a túrázók, vagy ihatnak egy jó kávét, de tanácsokat is kérhetnek az út folytatásához.

Kerékpárutunk végállomása Tákos volt, ahol a mezítlábas Notre-Dame-ként emlegetett református templom a falu éke. A meszelt paticsfal és a döngölt földpadló árulkodik arról, hogy Mária Terézia rendelkezései hiába tagadták meg a köveket az egyháztól, a helyiek a szegénység ellenére saját erővel, vesszőből és mezítláb taposott sárból is megépítették azt Isten tiszteletére.

Utunk során megtudhattuk, hogy egy templom felújítása akár 10-15 évig is eltart, több ütemben, attól függően, hogy állnak rendelkezésre a források, mégis több gyönyörű példát láthatunk a térségben. Szatmárban egyébként három Europa Nostra-díjas templom is áll: Sonkádon, Szamosújlakon és Gyügyén, illetve egy – legkiválóbb műemléki helyreállításoknak járó – ICOMOS-díjas: Gacsályon, amire méltán lehetnek büszkék a helyiek.

A 2009 óta működő Középkori Templomok Útja tematikus vonalán ráadásul több mint 60 templom megtekinthető Magyarországon és Kárpátalján. A kezdeményezést civilek indították el, melybe a református egyház fokozatosan kapcsolódott be, és példásan aktív szerepet vállalt a fejlesztésekben. Az elmúlt időszakban, különösen az év kerékpárútjának járó cím megszerzése után ez az összefogás rengeteg új feladat elé nézett, de vissza sosem riadt: ha kellett, a csapat tömegesen táblákat telepített, utat ellenőrzött, füvet nyírt, és persze, törekedett arra is, hogy ne csak kerékpározható legyen a vidék, de kerékpárosbarát is, melynek eredményeként ma már egyre több településen várják pihenőpontok, esőbeállók a megfáradt túrázókat, néhány faluban még beépített kemencét is kialakítottak, ahol a helyi gyülekezetek előzetes bejelentkezés esetén meleg ételt készítenek. A szolgáltatások és a szállások fejlesztése sem maradhatott el, egyre több kiváló színvonalú üdülőt, magánszállást igénybe vehetnek a kisebb-nagyobb csapatok.

Emlékezetes túránk végeztével a beregdaróci Hét Csillag Üdülő és Konferencia Központban töltöttünk egy pihentető éjszakát kellemes, zavartalan körülmények között egy bőséges szatmár-beregi fogásokból, így kötött tésztalevesből, töltött káposztából és szatmári szilvalekváros fánkból álló vacsora után, elménk lecsendesítéséhez a Delelő Családi Pincészet tarpai borai és az elmaradhatatlan szatmári szilvapálinka is hozzájárultak. A minden igényt kielégítő szálláshelyhez még egy csinos úszómedence és konferenciaterem is tartozik, a szobáink pedig egyenesen a zöldellő kertre nyíltak. Igazán felemelő érzés volt reggel kilépni a tornácos teraszra, majd tenni egy nagy sétát a rendezett kertben.

A térség bővelkedik a programlehetőségekben: bár a Felső-Tisza és az Öreg-Túr révén sokáig a vízitúrák épp olyan magától értetődő célpontjaként volt ismert, mint a Szigetköz, ma már folyamatosak a gyerektáborok, a vándortáborok és a szervezett örökségtúrák is, melyek túra- és szakvezetővel zajlanak, de egyéni kirándulásokat is kiszolgálnak, sőt, igény esetén akár céges csapatépítőkhöz, baráti társaságokhoz is biztosítanak túravezetőt vagy kerékpáros eszközöket. 

Offertour: kerékpáros zarándoklatok

A térség legújabb református vallásturisztikai attrakciója az Offertour elnevezést viselő kerékpáros zarándoklat, mely a művészettörténeti és természeti értékek bemutatásán túl spirituális utazásra hívja az embert – tudtuk meg Rácz Róberttől, a kerékpáros zarándoklatok lelki vezetőjétől.

A zarándokutak világszerte egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, tömegek járják be az El Caminót vagy gyalogolnak el Csíksomlyóba, és nemcsak a mélyen vallásos csoportokban, de azon világiak körében is, akik az egyházaktól távolabb definiálják magukat. A szüntelen zajban egyre nagyobb az igény a befelé fordulásra, a csendre, a lelassulásra és a kiszakadásra – pontosan ezt célozza meg a jelenleg tesztidőszakát élő Offertour, melynek már a neve is izgalmas. Egyszerre magában foglalja a latin eredetű offertórium szót, mely a felajánlást jelenti, de a túra és a manapság divatos kioffolás is hangsúlyt kap benne.

Kétségtelenül érezhető, hogy a hely szelleme a régióban egy egészen új töltettel gazdagodik, a lelkiséggel, a genius loci kifejezésből így lett Szatmár elragadó vidékén csakhamar spiritus loci. Akár a madárdalos gátakon néz körbe némán, akár a nagy múltú, hűvös templomok padjaiban csendesedik el valaki, a természet és a teremtettség, a teremtő közelsége egész biztosan megérinti őt.

A kerékpáros zarándoklatok épp ezt a lelki teljességet hivatottak átadni: a zarándoklat liturgiákkal kiegészített útlevéllel egyénileg is teljesíthető, a Kisvárdától Debrecenig tartó 420 kilométeres útvonal mintegy 30 pecsételőhelyet fog érinteni, református templomokban. Szervezett utakat is indítanak majd reggeli napköszöntő imádsággal, igei elmélkedéssel, imádsággal és természetesen szilenciummal, melyeket zarándoknapokként hirdetnének meg, csillagtúraként mindig egy bázisra érkezve. Megéri idővel egyik-másikba becsatlakozni majd a vallási és a lassú turizmus jegyében is.

Debrecen, a reformáció városa

A reformáció városaként ismert Debrecen is fontos szerepet kap a zarándoklatokban, de az egyénileg szervezett utazások során is vétek lenne kihagyni egy alapos városnéző túrát, így egy ízletes beregdaróci reggeli után mi is a nagyváros felé vettük az irányt.

Elsőként az ország iskolájaként is ismeretes Debreceni Református Kollégiumot céloztuk meg, melynek felfedezésével órákat el lehetne tölteni. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökének köszöntése után – aki egyébként állandó aktív szereplője és támogatója a turisztikai fejlesztéseknek is – dr. Győri János, a Tiszántúli Református Egyházkerület Közgyűjteményeinek igazgatója vezetett bennünket körbe, és hívta fel a figyelmünket arra, hogy a jelentőségteljes falak között számos nagy alak töltötte iskolai éveit.

A teljesség igénye nélkül, csak néhányat említve: Móricz Zsigmond, Ady Endre, Csokonai Vitéz Mihály, Szabó Magda vagy épp Kölcsey Ferenc is itt koptatta a padokat. A sokaknak Móricz Légy jó mindhalálig című regényéből ismerős kollégium iskola- és vallástörténeti kiállításnak is helyet ad, de terjedelmes könyvtárába is feltétlenül be kell pillantani.

A cívisváros jelképévé vált, klasszicista stílusú Református Nagytemplom ugyancsak kötelező látnivaló, ahol az istentiszteletek és a klasszikus koncertek mellett ráadásul ma már könnyűzenei események is helyet kapnak, ami óriási turisztikai vonzerővel bír: ottjártunkkor épp egy Parno Graszt-koncert plakátját szúrtuk ki, de számos egyéb, nagy érdeklődésre számot tartó rendezvényt elcsíphetnek az ide érkezők. A templom szomszédságában, a Karakter 1517 Könyvesbolt és Kávézóban pedig egy jóleső kávé mellett megkóstolhatják a Szabó Magda-sütit is, melyet a mézeskalácsfűszer, a feketeribizli, a csoki, a kávé és a dió együttese tesz igazán egyedülállóvá.

A kálvinista Rómában pár perces sétával elérhető a Református Kistemplom, más néven Csonkatemplom is, amelynek eredeti hagymakupoláját a történelem során többször megrongálták a szélviharok, így végül „Isten akaratába belenyugodva” a torony egy bástyaszerű kialakítást kapott. Itt Sárosi Dániel, a Tiszántúli református Egyházkerület zenei igazgatója, orgonaművész jóvoltából még egy orgona rendkívül összetett szerkezetébe is bekukkanthattunk, valamint felkapaszkodhattunk a templom tornyába, ami egyáltalán nem könnyű feladat, mégis megéri a fáradságot és az itt-ott egészen nyaktörőnek tűnő mutatványt: a debreceni körpanoráma innen vitathatatlanul megkapó látvány.

A templomokat magunk mögött hagyva a Csokonai étterembe tértünk be, ahol kedves kiszolgálás mellett, elegáns környezetben fejedelmi fogásokat fogyaszthattunk: Csokonai-levest, mangalicapofát körömpörköltszaftban, juhtúrós burgonyagombóccal, illetve a ház sós karamellás krémesét.

A hazaút csendje azonban nem csak a jóllakottságnak volt köszönhető: a nyugalom, a kiszakadás, a természet közelsége és a helyiek vendégszeretete már másfél napos utunk során is mélyen a szívünkbe vésődött. Csodálatos embereket ismerhettünk meg, akik őszinte szenvedéllyel, elhivatottsággal végzik munkájukat. És hogy mi a mozgatórugójuk? A rövid, szerény válasz így hangzott: „megszólítottság”.

Hazafelé a kocsi ablakán kifelé nézve elmerengtem. Elképzeltem magam, ahogy a gyerekkoromból ismerős képen srácok, lányok, nénik, bácsik társaságában harsogó vidámsággal, „meztélláb” szaladok én is a forró aszfalton a bolt felé, esténként összeolvadva a természettel, reggel a récék hahotázására és a békák kuruttyolására ébredve – csak most Szatmár-Beregben. Libabőrös lettem: a néhány évtizeddel korábbi Szigetközöm emlékdarabkái az új keretbe is tökéletesen illeszkednek. Megfogadtam hát – illik, vagy sem : aki nosztalgiától párás szemmel az egykori szigetközi vízitúrás emlékeit csak egyszer is siratja még a fülem hallatára, már küldöm is az első vonattal a Felső-Tisza-vidékre!

(Borító- és ajánlókép: Csutkai Csaba.)

• tisza
• kerékpár
• csaroda
• tarpa
• alföld
• év kerékpárútja
• zarándok
• zarándokhely
• történelmi látnivalók
• különleges épület
• egyház
• Utazás