Ilyen az észak-koreai propagandafalu, ami a kommunizmus jólétét szimbolizálja: valójában lakatlan szellemváros

Észak-Korea a világ egyik legtitokzatosabb országa, hiszen a kommunista diktatúra miatt az ott lakók szinte egyáltalán nem érintkezhetnek külföldiekkel, a nemzetközi sajtó felé pedig igyekeznek mindig a legjobb arcukat mutatni. Ennek alapján a lakosság jólétben, egészségesen, rendezetten él, tisztelik és megbecsülik vezetőjüket, a szegénységnek pedig nyoma sincs.

Sajnos a valóság ennél sokkal lehangolóbb, az észak-koreaiak nagy része nap mint nap küzd az életben maradásért, hatalmas az éhezés, és a legalapvetőbb dolgokat is megtiltják nekik. Erről számos megszökött állampolgár és kicsempészett fotó is árulkodik.

A falu, ami a jólétet szimbolizálja

Észak-Korea 1953-ban tűzszünetet kötött Dél-Koreával, melynek során megállapodást kötöttek egy demilitarizált övezetről is, ami négy kilométeres szélességben húzódik végig a két ország határán. A zónában tiltott minden katonai tevékenység, ám azt semmi sem korlátozza, hogy propagandacélokra is használják. A Kidzsong-tong nevű település az egyetlen észak-koreai falu, ami az övezet létrehozása után is itt maradhatott, a másik Teszong-tong, ami már Dél-Koreához tartozik. A két falu 2 kilométerre fekszik egymástól, mégis olyanok, mintha teljesen más világban lennének. Kidzsong-tongot északon Békefaluként ismerik, ám a világ más tájain sokkal inkább Propagandafaluként emlegetik, hiszen csupán a kommunizmus jólétét és az ország eszméinek hirdetését sugallja.

Az északiak hivatalos nézete szerint a település egy nagyjából kétszáz fős közösséget számláló hely, ahol van óvoda, iskola, kórház, sőt gyermekgondozási központ is. A valóságban azonban csak üresen álló épületek jelentik a falut, sehol nincs jele a lakosságnak. Az ’50-es években építették a házakat, és sok épületbe már ekkor bevezették az áramot, ami abban az időben északon és délen is nagy ritkaságnak számított. Kidzsong-tong a tökéletesnek és fejlettnek tűnő városképpel nemcsak a gazdasági jólétet szerette volna mutatni, hanem ezzel át is akarta csábítani a délieket, mondván, hogy ők szívesen látják a disszidenseket. Távcsővel azonban csak annyi látszik a faluból, hogy néha közmunkások sepregetik a teljesen üres utcákat, valamint katonák kapcsolgatják a lámpákat, hogy az élet látszatát keltsék. Az épületek csak betonvázak, még ablaküvegeik és berendezésük sincs.

2004-ig az illúziót nemcsak a jólét mutogatásával szerették volna elérni, hanem a házak tetejére szerelt hangszórókkal is, amikben propagandaszövegek hangzottak el arról, milyen szép az élet Észak-Koreában, az elégedetlen katonákat és földműveseket pedig bármikor szívesen látják az országban. Mivel ez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezután sokkal drasztikusabb módszerekhez folyamodtak: a hangszórókból napi 20 órán keresztül szólnak teljes hangerőn a kommunista menetelő zenék és a nyugati kultúra ellen hergelő beszédek.

A terület a ’80-as években is nagy feltűnést keltett, amikor megkezdődött Kidzsong-tong és Teszong-tong között az úgynevezett zászlótartó-háború. Amikor a déli oldalon a falu egy 98,4 méteres, 130 kilogrammos zászlót tartó rudat épített, az északiak gyorsan válaszoltak rá egy 160 méteres, 270 kilogrammos lobogóval. A rivalizálás hatására az észak-koreai demilitarizált övezetben fekvő zászló lett a világon a harmadik legnagyobb ilyen létesítmény.

10 kép Észak-Koreából, amiért kitiltást kapott a fotós – Ezt az arcát senki nem láthatja az országnak

A világ egyik legtitokzatosabb országában nem lehet akármit lefotózni.

(Borítókép forrása: heydtravels, peoplesnationaltribunedprk / Instagram)

• észak-korea
• kommunizmus
• propaganda
• település
• Utazás