Fogadalmuk megszegéséért brutális kivégzés járt: 6 évesen kezdődött a Vesta-szüzek 30 éves szolgálata
Az ókori Róma legértékesebb, legnagyobb tiszteletnek örvendő női a Vesta-szüzek voltak. Életük azonban korántsem volt egyszerű.
A Vesta-szüzekről történelemórán valószínűleg mindenki hallott, ám életüket már kevesen ismerik részletesebben.
Ezek a hölgyek akkoriban sokkal több joggal és kiváltsággal rendelkeztek, mint a korabeli nők, de mindezek hosszú szolgálattal, szigorú szabályokkal jártak. Ha pedig vád érte őket, vagy megszegték fogadalmukat, komoly, brutális büntetéssel kellett szembenézniük.
6 évesen kezdődött a Vesta-szüzek szolgálata
A Vesta-szüzek az ókori Rómában Vesta istennő papjai voltak, a monda szerint Romulus és Remus édesanyja, Rhea Silvia volt az elődjük. Eleinte a hagyomány szerint a királyok, majd később a főpap, azaz a pontifex maximus választotta ki őket. Kezdetben négyen, aztán hatan voltak. Csakis a mentálisan és fizikailag egészséges, hat és tíz év közötti patríciuslányok jöhettek szóba a választásnál, egy idő után azonban a plebejusok is bekerülhettek közéjük. Sorsolás útján döntöttek arról, ki lehet Vesta-szűz, a kiválasztottak pedig szinte soha nem utasíthatták vissza a feladatot, esetleg csak nagyon kivételes esetekben.
A gyermekeket ezután elszakították szüleiktől, majd beiktatták őket az Atrium Vestae-ben, ahol ezután életüket is töltötték. Kinevezésük hivatalosan harminc évre szólt, ezalatt szigorú cölibátust fogadtak. Az első tízben a korábbi papnőktől tanultak, ezután tíz évig szolgáltak, majd az utolsó tízben mentori tevékenységeket is elláttak. Fő feladatuk Vesta istennő tüzének fenntartása volt, de ezenkívül ők figyeltek a templom szent tárgyaira, áldozatokat mutattak be, szertartásokban, rituálékban vettek részt, és összegyűjtötték a szent forrás vizét. Ők voltak a legfontosabb, legértékesebb nők a római társadalomban, a tűz pedig nemcsak az istennőt, hanem Róma hatalmát, pozícióját, valamint a papnők szüzességét is szimbolizálta. Hosszú, általában fehér ruhájuk és a fejkendő alatt viselt fonott frizurájuk a tisztaságukat jelképezte.
A változókorról tabuk nélkül - Hogyan küzdj meg az életközepi válsággal nőként?
Iványi Orsolya, a menopauzaedukáció egyik legnagyobb hazai szószólója, tabuk nélkül beszél a változókor testi-lelki kihívásairól, és arról, hogyan élhetjük meg ezt az időszakot, mint új kezdetet. A Femina Klub novemberi előadásán hasznos tanácsokat kaphatsz az életközepi krízisek kezelésére, és megtudhatod, hogyan értelmezhetjük újra önmagunkat, karrierünket és kapcsolatrendszerünket.
További részletek: feminaklub.hu/
Használd az „IVANYI” kuponkódot, és 20% kedvezménnyel vásárolhatod meg a jegyed!
Jegyek kizárólag online érhetőek el, korlátozott számban.
Időpont: 2024. november 27. 18 óra
Helyszín: MOM Kulturális Központ
Promóció
Kiváltságosság és súlyos büntetések
A Vesta-szüzek személye szentnek és sérthetetlennek számított, kiváltságos helyzetben voltak, és nagy tisztelet övezte őket. Sokkal szélesebb körű jogaik és szabadságuk volt, mint az akkori nőknek. Saját tulajdonnal rendelkezhettek, adómentességet élveztek, akárhová is mentek, fedett kocsiban szállították őket, szavuknak általában feltétel nélkül hittek, valamint fontos dokumentumokat bíztak rájuk. Sőt, egyetlen érintésükkel akár a halálra ítélt bűnösöket is felszabadíthatták. Aki bármilyen módon megsebesítette őket, arra halál várt.
Szigorú szabályok közé szorított életük korántsem volt egyszerű, és annak ellenére, hogy hivatalosan sérthetetlenek voltak, ez nem adott felmentést számukra a különböző büntetések alól. Ha bármilyen hibát elkövettek, a főpap gyakran fizikailag bántalmazta őket: sokszor meztelenre vetkőztették, és megvesszőzték a lányokat. Ha pedig kialudt a tűz, vagy megszegték szüzességi fogadalmukat, kivégzés várt rájuk. És mivel sokan irigykedtek különleges helyzetükre, előfordult, hogy alaptalan vádak áldozatai lettek.
A szabályok szerint tilos volt egy Vesta-szűz vérét ontani, ezért más brutális módszert választottak a kivégzésükre, amennyiben bűnösnek találták őket: a papnőket ilyenkor leküldték egy föld alatti kamrába, ahová néhány napra elegendő ételt, valamint vizet készítettek be nekik, és soha többé nem jöhettek fel a felszínre. Hagyták lassan, szenvedések közepette szomjan és éhen halni őket. A vétkesnek ítélt szüzeket tehát tulajdonképpen élve temették el. Az sem maradt büntetlenül, aki elvette egy papnő szüzességét, ebben az esetben ugyanis az illetőt halálra verték, korbácsolták.
A Veszta-szüzek egyébként harmincéves szolgálatuk lejárta után megválhattak tisztségüktől, és férjhez mehettek, de sokan életük végéig papnők maradtak.
Ilyen volt a szex az ókori Rómában
Az ókori rómaiak alapvetően szabados szexuális életet éltek, a szex nagy szerepet játszott mindennapjaikban és kultúrájukban is. Azonban ezen a területen is hatalmas különbségek voltak a nemek között. A törvények és a társadalom leginkább csak a férfiaknak engedte a gyönyörök élvezetét, a nőknek főleg alávetett szerepet szántak a házasságokban és a hálószobákban egyaránt.
Ilyen volt a szex az ókori Rómában: a nőktől engedelmességet vártak, a férfiak bátran félreléphettek
Az ókori rómaiak hírhedtek laza erkölcseikről, ám a törvények hivatalosan csak a férfiaknak engedték a gyönyörök hajszolását.
Elolvasom