Az első magyar nő, aki országgyűlési képviselő lehetett: a katolikus szerzetesnő, Slachta Margit története

A 20. század elején még elképzelhetetlen volt, hogy a nők is kivegyék a részüket a politikából, és bekerüljenek a Parlamentbe. A választójogukról szóló törvényt is csak 1918-ban fogadták el, a fejlődésben pedig sok bátor, elszánt asszonynak volt szerepe.

Slachta Margit egyértelműen közéjük tartozik. Tanítónőből lett keresztény feminista politikus, majd pedig az ország első női képviselője. 

Tanítónőként kezdte karrierjét

1884. szeptember 18-án született Kassán, lengyel származású nemesi családba zadjeli Slachta Kálmán, a Kassai Takarékpénztár vezérigazgatója és Saárossy Borbála gyermekeként. Ősei gazdag földbirtokosok voltak. Öt lánytestvére volt, de közülük csak négyen élték meg a felnőttkort. Kassán tanult, a felső leányiskola osztályait is itt végezte el, majd 1903-tól a tanítóképzőbe járt, ezt követően a kalocsai tanárképző tanulója lett. A német-francia szakos tanárképesítés megszerzése után Győrben, majd Budapesten dolgozott tanítónőként.

Apja saját felelőtlensége miatt nehéz helyzetbe került a munkahelyén, ezért 1908-ban több gyermekével együtt kivándorolt Amerikába. Margit azonban nem utazott velük, egy idő után pedig a tanítást is abbahagyta, hogy szociális munkáinak éljen. Magyarországon ekkortájt már megindult a szervezkedés a nők jogaiért, 1906-ban például megalakult a Magyar Keresztény Munkásnők Országos Egyesülete, illetve az Országos Katolikus Nővédő Egyesület is. 1908-ban belépett a Farkas Edith által alapított női szerzetesi szervezetbe, a Szociális Missziótársulatba. Ez ekkor még nem igazi szerzetesrend volt, csupán egy közösség, a tagok nem voltak hivatalosan apácák, nem tettek nyilvános fogadalmat. Margit egyébként tanítóképzős évei során hallott először Farkas Edithről, aki óriási hatással volt rá, valamint későbbi tevékenységére. 1908-ban elvégzett egy berlini munkásnőtitkári tanfolyamot is.

A keresztény feminizmus szószólója lett

Slachta Margit elszánt, öntudatos, erős hivatástudattal rendelkező, csinos nő volt, aki egész életét a vallásnak, a szociális munkának és a nővédelemnek, a női jogokért való küzdelemnek szentelte. 1915-ben szociális iskolát nyitott, majd A Keresztény Nő című katolikus lap szerkesztője és írója lett, aminek nevét 1918-ban Magyar Nőre változtatták. Alcíme szerint a keresztény feminizmus lapja volt. A Rubicon arról számol be, hogy ő maga nem radikális feminista volt, nem kérdőjelezte meg, hogy egy nőnek a családban a helye, de a tanuláshoz való jogot és az egyenjogúságot támogatta, ezzel együtt pedig a választójogot is.

Szép lassan az egész ország megismerte személyét, a keresztény feminizmus ismert képviselője lett. 1918-ban a Szociális Missziótársulat politikai tevékenységbe is kezdett, Slachta Margit ugyanebben az évben tagja lett a Keresztényszocialista Néppártnak, majd saját mozgalmat alapított Keresztény Női Tábor néven. Eddigre összeállította saját elképzeléseit a női jogokról, kidolgozták azt a missziótársulattal, és benyújtották a Belügyminisztériumnak. Úgy vélte, csakis a politikán keresztül oldhatóak meg a szociális problémák, ezért is lépett erre a területre.

Az első női országgyűlési képviselő

Az 1920-as választásokon a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának jelöltje lett, és nagy fölénnyel nyert, maga mögé utasítva férfi ellenfeleit. Slachta Margit így az ország első női országgyűlési képviselője lett, ami akkoriban óriási, történelmi lépésnek számított a női egyenjogúság felé. Beszédeit a férfiak kétkedve fogadták, mivel úgy gondolták, a politika egyáltalán nem való a nőknek, ő mégis sikeresen győzte meg a választókat, és többek közt Haller István kultuszminiszter, Klebelsberg Kuno, későbbi belügy-, illetve kultuszminiszter, valamint Huszár Károly miniszterelnök is támogatta a megválasztását. Persze rengetegen támadták, kritizálták, és sokan nem tartották alkalmasnak a pozícióra - csupán a neme miatt. Mandátumát nagy ünnepség keretein belül vehette át, az eseményről felvétel készült, és a sajtó is beszámolt róla. 

- Győztünk, de győzelmi örömünkben nincs sem gőg, sem bosszú, csak egy mélyen, a lelkünkből az eget kérő, az égre felszálló nagy Te Deum. Hogyan akarhatnánk mi a győzelem után rombolni, amikor éltetni és alkotni kell? Minket a szeretet hajtott a harcban, hogy a gyöngéknek adott titkos erőkből hatalmas életáramokat indítsunk. Ti százhatvan erős férfi ott a parlamentben! - védhetitek már az országhatárokat, dolgozhattok az új alkotmány felépítésén, alapíthattok nagy gyárüzemeket, mert mögétek sorakozik az igénytelen magyar nők milliónyi tömege. A kék kereszt nem hivalkodni jött, hanem könnyeket törölni, szolgálatot teljesíteni a szent haza érdekében, a szociális haladás és az örök keresztényi gondolat szellemében. A mandátumot úgy veszem át, mint egy imakönyvet, mint egy parancsot, hogy az én szociális irányzatom felett az imának, a keresztnek kell mindenkor őrködnie - szólt a néphez beszédében, szavait a Nemzeti Filmintézet is idézi.

Slachta Margit már az ünnepség másnapján munkába állt, 1922. február 16-áig tartó képviselői ideje alatt pedig összesen 28 nagy beszédet tartott. Legfőbb témái közé tartoztak a nők jogai, a nők helyzete, a szociális helyzet javítása, valamint célul tűzte ki a fizetések rendezését, a nyugdíj- és lakásproblémák megoldását, illetve az oktatási és nevelésügyi reformokat is, de a népegészségüggyel szintén foglalkozott. Az árdrágítók ellen hozott bottörvény mellett is érvelt, és javasolta, hogy ezt a nőkre is terjesszék ki, ezért a „bottörvény anyja” becenevet ragasztották rá. Ez egyébként a numerus clausus, a vagyon, az erkölcsiség és a személyiség hatályosabb büntetőjogi védelméről szóló törvény volt, amely a szemérem, emberi élet és közegészség elleni bűntettek és vétségek esetében, továbbá rablás, lopás, zsarolás, orgazdaság, csalás, gyújtogatás, csalárd bukás, uzsora és árdrágító visszaélés bűntettének esetében volt alkalmazható, de egy év után hatályát vesztette.

Kiállt a zsidóság mellett, üldözötteket bujtatott 

Slachta Margit 1922-ben újra indulni akart a választásokon, de Farkas Edith ezt nem engedte, illetve társulatából is kizárta őt. Ezért 1923-ban megalapította a Szociális Testvérek Társaságát, aminek 1963-ig vezetője is maradt. Az 1930-as években a munkásnők szervezésén dolgozott, 1932-ben elindította A Lélek Szava című lapot, 1933-ban pedig megalapította a Szentlélek Szövetséget, majd 1937-ben megnyitotta a Katolikus Női Szociális képző nevű szociálismunkás-oktató intézetet. 1942-től az egész országban világnézeti kurzusokat szervezett, hogy erősítse és terjessze a keresztény értékrendet. 

A II. világháború során kiállt a zsidóság mellett, 1941-ben a Keresztény Női Tábor nevében a munkaszolgálatosok érdekében megfogalmazott petíciókat adott be, és tiltakozott a körösmezei deportálás ellen. 1943-ban Rómába utazott, hogy megpróbálja személyesen rávenni XII. Piusz pápát a cselekvésre. Hatására a pápa felszólította a szlovákiai püspököket, hogy személyesen menjenek el tiltakozni az államelnökhöz és a miniszterekhez, illetve elrendelte, hogy Szlovákia összes templomában tiltakozó pásztorlevelet olvassanak fel.

Slachta Margit mindenkit arra buzdított, hogy segítsen a zsidóságon, ő maga pedig a testvérek Thököly úti rendházában bújtatott néhány üldözöttet, többek között Heltai Jenőt, Gyarmati Fannit és Rusznyák Istvánt. 

Újra képviselő lett

1944 júliusában a Sztójay-kormány betiltotta a Keresztény Női Tábort, ami az év végétől a Demokrata Néppárton belül működött azonos néven tovább. A második világháborút követően a DNP-vel és a Polgári Demokrata Párttal kötött hármas választási szövetség révén Slachta Margit pártonkívüli jelöltként 1945-ben ismét nemzetgyűlési képviselő lett. Az 1947-es választásokon már a Keresztény Női Táborral jutott mandátumhoz. Az 1947 októberében tartott beszédét külpolitikai érdekek miatt sértőnek találták, mivel bírálta a Szovjetuniót és Jugoszláviát, ennek következtében pedig hatvan napra kizárták az Országgyűlésből. Utolsó parlamenti beszédét 1948. június 16-án tartotta, ebben az egyházi iskolák államosítása ellen szólalt fel. Amikor azonban a törvényt elfogadták, ő ülve hallgatta végig a Himnuszt, ezért a mentelmi bizottság kétszer hat hónapra kitiltotta, és mentelmi jogát is felfüggesztette. Mindez hazai politikai pályafutásának végét jelentette.

A letartóztatástól tartva 1949 januárjától a domonkos nővérek zárdájában rejtőzködött. Azt tervezte, hogy indul a választásokon is, de június 22-én éjszaka húgával Ausztriába, majd az Egyesült Államokba utazott Tóth Etelka álnéven. 1951-ben Bécsbe költözött, de mivel nem tudott hazatérni Magyarországra, 1953-ban végleg Amerikában telepedett le, majd az ’56-os menekülteknek próbált segíteni. A Szociális Testvérek Társaságának egyik rendházában hunyt el 1974-ben, 89 évesen Buffalóban. Sírja a nyugat-virginiai Berkeley Springsben, az Alba Regia-kápolna altemplomában található. 1969-ben Izrael a Világ Igaza kitüntetésben részesítette, és fát ültettek emlékére a Yad Vashem kertjében. 1995. március 15-én ő és a Szociális Testvérek Társasága emlékérmet kapott a magyar kormánytól, május 7-én pedig a Magyar Köztársaság Bátorság érdemjelében részesült. 

Úttörő nők a magyar történelemben

Bemutatjuk azokat az asszonyokat, akik beírták magukat az ország történelmébe, és hozzásegítették a többi nőt ahhoz, hogy ők is elérhessék vágyaikat. Igazi úttörők voltak, akik sokat küzdöttek céljaikért, kitartásuknak, elszántságuknak pedig meg is lett az eredménye. Képeken mutatunk nyolc inspiráló nőt, akik az elsőként értek el sikereket bizonyos területeken Magyarországon. 

Képek: hu.wikipedia.org, hu.wikipedia.org, hu.wikipedia.org, Pinterest. 

• női sorsok
• úttörő nők
• magyar nők a történelemben
• inspiráló nők
• történelmi érdekesség
• Lélek&Test